Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-271

198 271, országos ölés január 26. 1871. sét, de azt még nem mutatta be a háznak; vagy ha be is mutatta, de még nem osztatott szét, valóban zavarban vagyok, mily alakban kíván­jam, hogy a t. ház határozatot hozzon. De azt gondolom, hogy talán legcorrectebb volna, ha a pénzügyi bizottság utasíttatnék, hogy ezen kérvényre vonatkozó jelentését, ha nem is ma, legfölebb holnap terjeszsze a ház elé, Akkor aztán formailag is helyes határozatot lehetne hozni. Zsedényi Ede előadó: T. ház! csak aziránt akarok fölvilágosítást adni, hogy az egyik folyamodvány november 18-án terjesztetett a ház elé; a pénzügyi bizottság 20-kán kapta a folyamodványt, a belügyminisztérium költségve­tését pedig már november 5-kén vette volt ta­nácskozás alá. A második folyamodvány — mert kettőt méltóztatott beadni — deczember 2-kán adatott be, s igy a nyomor még sem lehetett oly nyomasztó, ha addig várakoztak, és előbb nem adták be a folyamodványt. A pénzügyi bizottság tehát nem tehetett egyebet, mint azt mondta, hogy a folyamod­vány a belügyminisztériumhoz utasíttassák, figye­lembevétel végett. Legyen szabad figyelmeztetnem előttem szó­lott képviselő urat, hogy ezen törvényszéknél a törvénykezési költségek ezidén 10,000 írttal na­gyobbak, mint tavaly voltak. Továbbá a jutalék a tiszti fizetéseknél 4800 írttal nagyobb, mint tavaly, az iroda-szükségletek szintén 500 írttal nagyobbak, s igy a minisztérium a körülménye­ket tekintetbe vette, midőn Pest megye részéről ezen költségvetés fölterjesztetett; azért is a pénzügyi bizottság a legbiztosabb utón járt, mikor annak idejében ezen kérvényeket a bel­ügyminisztériumhoz utasította, miután neki ugy sem volt ideje a részletekbe menni. Széll Kálmán: Igen sajnálom, hogy a pénzügyi bizottságnak a kérvényekre vonatkozó jelentése a tisztelt ház tagjai közt szétosztva még nincs, és miután ez még nem történt meg, kötelességemnek tartom, a pénzügyi bizottságnak e kérvényekre vonatkozó jelentését röviden, szó­belileg előadni. Amint az előttem szóló előadó ur is fölemlíteni méltóztatott, eien kérvények egy része két héttel, más része pedig hót héttel később jutott a pénzügyi bizottsághoz, mint a pénzügyi bizottság a belügyminisztérium költség­vetését tárgyalta ; tehát 2 és 4 héttel később, mint midőn e tárgyban határozat hozatott. Eb­ből indulva ki a pénzügyi bizottság, jelentésében azon véleményt terjesztette elő: hogy miután e kérvények elkésve érkeztek, azokat a jelen költ­ségvetés tárgyalásainál figyelembe nem vehette ; egyébiránt használat és elintézés végett a bel­ügyminisztériumhoz áttétetni véleményezte. És én azt hiszem, hogy bajos is volna, ha az in­ditványttevő ur indítványának elfogadása után a kérvényeket a tisztelt ház, újbóli tárgyalás végett, ismét a pénzügyi bizottsághoz méltóztat­nék utasítani: bajos volna más határozatot hozni, és pedig azért ; mert a pénzügyi bizottság, — a mint a praeliminare mutatja, — az egyes megyék költségvetésének részleteit, vagyis az egyes me­gyék számára utalványozandó összegeket nem részletezi, hanem egy pauschalis összeget ajánl meg a magyarországi megyék összes közigazga­tási és törvénykezési költségeinek fedezésére. Igy tehát, miután egy megyének részletes költségve­tésébe sem ereszkedett bele a pénzügyi bizottság, ós ugylátszik, a képviselőház sem fog bele eresz­kedni : bajos volna épen Pest megye tőrvényszéki bíráinak fizetését kiszakítani, és erre külön hatá­rozatot hozni. Miután virement joga van a mi­nisztériumnak a megyék részére megállapított költségek közt, ezen pauschalis sommának kere­tén belül utalványozhat valamivel többet is, mint a mennyit előre kijelölt. Én azt gondolom, hogy ezen határozat alap­ján, főleg ha a tisztelt ház még hozzáteszi azt is, hogy pártolólag terjesztetik e kérvény a bel­ügyminisztériumhoz : a minisztérium e kérésnek teljesítésére képes lesz. Mert az tagadhatlan, hogy, ha az államhivatalnokokra, -főleg azokra nézve, a kik Pest városában laknak, a t. ház szüksé­gesnek és méltányosnak tartotta a fizetés föl­emelését, ugyanazon okok harczolnak a Pesten székelő központi törvényszéki, Írnoki és telek­könyvi személyzet fizetésének fölemelése mel­lett is. Tóth Vilmos: T. ház! Annyival inkább kérem, hogy méltóztassék elfogadni Széll Kálmán ur indítványát, miszerint e kérvények a belügy­minisztériumhoz tétessenek át : mert a törvény­kezési költségek megállapítása a belügyminiszté­rium és az igazságügyminiszterium együttes joga; az igazságügyminiszterium részéről pedig nem levén e tekintetben fölhatalmazásom, a kormány nevé­ben nem nyilatkozhatom; hanem kérem a t. há­zat : méltóztassék^Széll Kálmán ur indítványát elfogadni. Nyáry Pál: Nem tudom, megengedi-e a t. ház, hogy még egyszer fölszólaljak. Lényegében a közt, a mit előadó ur mon­dott, és a mi a belügyminisztérium részéről is elfogadtatott, és a közt, a mit én kívánok, kü­lönbséget nem látok. A formára nézve azt gondoltam, hogy miu­tán ebben határozott a pénzügyi bizottság, talán sokkal helyesebb lenne, hogy a pénzügyi bizott­ság e tárgyakra vonatkozó véleményes jelentését előterjesztené. (Fölkiáltások : nem kell!) De miután beleegyezett mind a belügyminiszter ur, mind

Next

/
Oldalképek
Tartalom