Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-271
271. országos Ölés január S6. 1871. 187 kintessék. De hogy erre nézve a miniszterelnök mint feje, mint lelke a minisztériumnak, nem csak itt — hanem más országokban is épen azon személyiség, mely az irányt adja a minisztérium összes eljárásának. Ezt én igen természetes dolognak tartom, s azt hiszem, hogy ez tökéletesen helyén van. A belügyekre nézve észrevételeimet, a mint mondám, a részletes vitánál leszek bátor előadni. Ez alkalommal azonban egy észrevételre, mely előttem fölhozatott, leszek bátor felelni. Sokszor hallottam, mint kifogást s vádat hozni föl a kormány ellenében, hogy a kinevezésekben csakis azokra \>an tekintettel, a kik a kormánypárt, a jobb oldal tagjai. Őszintén mondom, t. ház, hogy én ezen vádat vagy kifogást nem értem. Természetesnek tartom azt, hogy a minisztérium oly állomások betöltésénél, melyek a politikával összeköttetésben nincsenek, minden nézet különbség nélkül alkalmazza a jelesebb egyéneket, s ez által nem fosztja meg az országot a jeles, speciális tehetségekről. De természetesnek tartom azt is, hogy oly állomásoknál, melyek politikával kapcsolatban állnak, ezekre oly embereket alkalmaz, kik politikáját vallják. Ezt ha kormányra kerülne, maga a képviselő ur is igy tenné, sőt tartoznék igy tenni.; mert miután nem tehető föl a kormányról, hogy személyes érdekeket követ; hanem hogy meg van g3 T őződve azon politikának helyességéről, melyet követ : ennek következtében igen természetes, hogy az általa helyesnek vélt elvek keresztülvitelére csakis oly egyéneket választhat, kik ugyanazon elveket vallják. (Helyeslés jobb felől.) Azt azonban ezen alkalommal meg kell jegyeznem, hogy a mi itt az idő vesztegetésről mondatott e részben, én nem osztozom tökéletesen a miniszterelnök urnák nézetében: mert ha egyrészt igaz az, hogy sok időt vészit ezen parlament az interpellatiók, és hosszabb tárgyalások által, mint az más parlamentekben szokásos; más részről az is bizonyos, hogy épen annyi időt vesztünk a munka rósz fölosztása miatt: igj p. o. a ház már több hónap óta ül együtt a nélkül, hogy valamit dolgozott, valamit teremtett volna. Láttuk, hogy az ülésszak elején igen keveset dolgozunk, az ülésszak végefelé pedig gőzerővel készitjük el egyik vagy másik törvényjavaslatot, összes működésünk eredménye pedig hátramarad a mögött, a minek előállítására képesek volnánk — és pedig, a mint mondám, a helytelen-munkafelosztás miatt. Azon kérésem volna tehát a miniszterelnök úrhoz : hogy e tekintetben méltóztatnék gondoskodni arról, hogy a kormány előterjesztései, és a törvényjavaslatok bizonyos átgondolt, megállapított sorrend szerint tárgyaltatnának, dolgoztatnának föl, annál inkább, miu tán még tömérdek munka van, mely reánk vár' és miután e jelen háznak mandátuma igen rövid ideig tart, és ezen ház föladata bizonyára az, hogy legalább a legszükségesebb reformok, melyeket az ország tőle vár, teljesedésbe ménje nek. (Helyeslés.) Még csak egy csekély észrevételem van előttem szóló t. képviselő ur előadására. Igen helyesnek és mulatságosnak tartom azon sokszor nagyon találó s ezen ház derültségét előidéző adomákat: melyeket a t. képviselő ur oly mulatságosan szokott előadni. Most is mondott egyet, melyet észrevétel nélkül nem akarnék hagyni a fejesóválást illetőleg, melyre nézve mellékesen mondva, ez egyszer roszul idézte ez adomát, mert azon képviselők, kikről ott szó van, nem húzhatták ki zsebkendőiket, miután, mint tudva van, nem volt zsebkendőjük; (Derültség.) magát azonban a fejesóválást illetőleg, engedje kimondanom, hogy ez is azon categoriába tartozik, melyben a hivatalosztás áll. Igen nevezetes dolog az, hogy csodálkoznak azon, miszerint egy párt bizonyos kérdésekben vezetőit követi. Ez ugy van, a t. képviselő ur által representált pártfractiónal is, és ugy van az ellenzék másik részénél is, ugy van a többségnél és ugy van az egész világon. Egyes kivételek minden parlamentben találkoznak, és e képviselőházban is láttuk példáját annak, hogy volt obyan kérdés, midőn a szélső bal oldal egyik tagja másfelé szavazott, mint többi elvtársai ; — volt ilyen eset a bal oldalnál is, és ugyanaz történt Deákpártiakkal is. De mint átalános szabályt ne méltóztassék megütközéssel tekinteni oly dolgot, mely a dolog természetében fekszik és mindenütt ugy van. Ha a t. képviselő ur azt tartaná kívánatosnak, hogy négyszáz és egynehány képviselő közt mindenkinek saját nézete legyen: — vajmi nehéz volna e teremben tanácskozni. A íőelvek meglévén állapítva ; mindenki képes levén azokat megítélni, azon nézethez csatlakozik, a mely elveinek leginkább megfelel, és a fődolgokban azon párttal szavaz: történjék e szavazás igen-nel vagy nem-mel, fölállás- vagy ülvemaradással, vagy pedig fejcsóválással. [Zaj. Halljuk!) Panasza van a t. képviselő urnák azon modor ellen is, a melyiyel itt az interpellatiókra válasz szokott adatni a kül-ügyeket illetőleg. A miniszterelnök ur nézeteit ép előttem mondotta el; - én csak azon észrevételt vagyok bátor koczkáztatni épazon lnterpellatiót illetőleg,melyet itt ismétel ve előttünk fölolvasni szíves volt, hogy abban én csak egyet láttam, — t. i. világosan bebizonyítva azt, a mi benne is foglal24*
