Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

,1 7 £ 270. országos Ölés január 25. 1871. törvényeknek a hiányosságai egyrészt és másrészt a kor követelményeivel való meg-nemegyezésök honnan ered ? Véleményem szerint, ered először onnan : mert a kormány, s különösen a miniszterelnök ur nincsen áthatva a jelen kor demokratikus irányától, hanem aristokratikus irányt követ, daczára annak, hogy 1848-asnak vallja magát ellenünkben; és következik onnan, hogy valamint a közigazgatásra, ugy a törvényhozásra is a közösügyek súlya nehezedik. Ez azon íidércz, melynek nyomása nem engedi, hogy szabadelvűbb irányban haladjanak, akár a közigazgatás, akár a törvényhozás mezején. Ennek áldozták föl a birói szabadválasztást, ennek áldozták az egyenlőséget a választásban, és ennek kedveért központosították a maguk kezében a munieipiumok rovására

; ezen nemzeti intézmény rovására, a hatalmat. És honnan ered a meddőség, honnan ered az, hogy, miután 4 éve, hogy kormányoz a mostani minisztérium, honnan van, hogy miután már 1865ben hivatott össze az országgyűlés, honnan van az, hogy— egynehány törvény, egynehány úgynevezett reformkivételével — még úgyszólván, semmi sem történt ? Onnan van: mert véleményem szerint nincs a kormányzatban semmi megállapított rendszer; nincs a kormányban és különösen— mert őt teszem ezért felelőssé — a miniszterelnökségben semmi rendszer, nincs szervező képesség, szervező tehetség; a mely hiány, miután fényes elmebeli tehetségeit elismerem, nem származhatik másból, mint vagy onnan, hogy túl van halmozva munkával, vagy pedig onnan, mert nem tanulmányozá elég részletesen az ország szükségeit, a nemzet óhajtásait. És midőn ez igy áll; akkor a miniszterelnök ur a helyett, hogy maga tette volna már régen azon indítványt, melyet én tettem, — hogy t. i. a kormány az ország állapotáról évenkint jelentést terjeszszen elő, melyből a miniszterek maguk ugy, mint a ház, s az egész ország okulhatna: — akkor mondom, a miniszterelnök ur egyszerűen fejének rázásával — cuncta supercilio movens — az indítványt eltemette. (Andrásy Gyula gr. közbeszól : Nem temettem el, csak azt mondtam, hogy nem szükséges.) A mit a franczia császári kormány, mely pedig a parlamenti felelősséggel egyátalában nem is dicsekedett, magától évek hosszú során tett, — a miniszterelnök ur kétségtelenül ismeri az úgynevezett ,,Esposé de la Situation de b'Empire-t"; — a mit az amerikai kormány, a mit más kormányok önként tesznek, meglévén arról győződve, hogy az nekik épen ugy, mint a képviselőháznak a reformmunkálatok hasznos és sikeres végrehajtására elkerülhetlenül szükséges, tovább megyek, — mit minden jóravaló alispán, —mint Beöthy Ödön, a ki azt még 1840-ben elkezdte, — a mit minden polgármester évenkint tesz : a magyar kormány, a magyar miniszterelnök még csak szóba hozni, tárgyalásra méltatni sem akar. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Innen van egyrészt azon rendszerhiány, mely a kormány, mely saját magunk munkásságát jellemzi, s melynek következése az, hogy dolgozunk ugyan, de a dolognak látszata nincsen. És midőn ilyen az állapot, midőn ily irányban vezeti a közdolgokat a kormány, különösen pedig a miniszterelnök ur: akkor mégis a többség — melynek pedig tagjai között, tudom, hogy vannak szabadelvűek, melynek tagjai közt, tudom, hogy vannak elégedetlenek, — midőn kenyértörésre kerül a dolog, mint egy férfi, mégis pártolja a kormányt, pártolja a miniszterelnököt. {Fölkiáltások jobbról: Helyesen teszi!) Miért? kérdem én. Azért uraim ! mert azt tartják, legalább azt mondják: hogy gr. Andrásy Gyula ama férfiú, kinek legnagyobb befolyása van az udvarnál. (Fölkiáltások jobbról : Az nem áll! Ki mondta azt fj Nem akarom feszegetni ezúttal, vajon ily tekintet döntő lehet-e parlamenti kormányban, a hol a nemzet akaratának kell történni! (Helyeslés a szélső balon) hanem azt akarom néhány szóval szemügyre venni : vajon azon befolyás valóban oly nagy-e, mint a minőnek állítják? (Fölkiáttásók jobbról: Nem tudunk mi arról semmit!) A ki 4 évi kormányzás alatt annyira nem bírt menni,' hogy világos törvény értelmében, a nemzet forró óhajtása szerint a nemzet első palotájára a nemzeti lobogót tüzessé. (Fölkiáltások a szélső balról: Igaz!) Kuba János : Iránja ur pedig pantallóban jár! (Zajos nevetés !) Irányi Dániel: Ezen zúgás után uraim ! ugy szólván nem is volnék meglepetve, hogy ha önök helyeselnék azon ifjúságnak is magaviseletét, mely a magyar fővárosban a magyar királyt nem a magyar, hanem az osztrák hyninussal fogadta. (Fölkiáltások: a dologra!) Avagy oly nagy-e a befolyás, mely a testvér-fővárost évek ota fékezni hivatott várerődöt a Gellért hegyről eltávolítani nem képes és olyan nagy-e azon befolyás, mely a Horvátországgal kötött egyezmény daczára, mai napig Dalmácziának visszakapcsolását még csak szóba hozni sem merte, — s hogy egy igen közel álló példát idézzek, — mely a Határőrvidék bekeblezését ezelőtt más fél évvel mindössze megígérte? a vagy olyan nagy-e azon befolyás, mely azon kivánatot nem bírja keresztülvinni, hogy a magyar ezredek a hazába visszahozassanak ? Ha ez nagy befolyás, ha ennyi a befolyása azon férfiúnak, kit önök gondviselésszerű férfiúnak neveznek : (Jobb felől zajos éljenzés) akkor