Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

269. országos ülés január 24. 1871. 131 Én, t. ház! az 1848—49-es időkből, a melyek igen gazdagok voltak az eseményekben, igen sok adomát tudnék fölhozni. Prileszky képviselő urnák például eszébe juttatom azt, a mi őt különösen a helyi viszonyoknál fogva érdekelni fogja. Mikor a magyar hadsereg először készült komoly csatára, t. i. Schweehat előtt, ő tudni fogja, hogy ott egy pozsonymegyei nemzetőri zászlóalj előtt annak parancsnoka fölállott s azt mondta: „Fiúk! most van az ideje csatába menni; a ki nem érez magában bátorságot , még most ideje van, lépjen ki, menjen haza. Akkor volt egy, de csak egyetlen egy nemzetőr, a ki a puskát vállára véve, elsétált és elment. {Fölkiáltások: Ki volt az?i Nem lehet megnevezni. (Élénk hosszas derültség.) T. ház! Ezzel ugy hiszem megfeleltem azon ellenvetésekre, melyek a jobboldalról indítványom ellen fölhozattak. Sajnálattal, azon helyzetben érzem magamat, hogy még néhány ellenvetésre kell felelnem, melyek hozzám közelebb álló elvtársaim által fölhozattak. Mindig sajnálattal teszem ezt: mert azt hiszem, hogy az ügy, melyet együttesen képviselünk, többet fogna nyerni azzal, ha működésünkben vagy együtt mennénk, vagy legalább az egymás elleni megtámadásokat kerülnők. Azonban, ha megtámadtatik az ember, igen természetes, hogy kénytelen magát védelmezni. Mindenekelőtt Simonyi Lajos t. képviselőtársamnak akarok felelni, megjegyezvén, hogy én nem osztozom azon véleményében, mely szerint, ha a költségvetés elfogadását sikeresen támadnók meg, ezen esetben zavarok fognának bekövetkezni; nem: mert parlamentáris szokás szerint a dolog természeténél fogva a következés csakis az lehetne, hogy a kormány állásáról lemond és másnak ad helyet. De itt nincsen két rósz közt választás; hanem itt a választás egyenesen csak az: akarunk-e ezen kormánynak megszavazni költséget vagy nem? Én, részemről, bizalommal nem viseltetvén irányában, nem akarok. Tisza Kálmán t. barátom azt mondta, hogya budgetkérdést nem tartja bizalmi kérdésnek. En azt hiszem, hogy a budgetkérdés épen az, mely bizalmi kérdésül áliittatván föl, a parlamentalis kormányformának fő garantiáját képezi. Hiszen mi akadályozna meg valamely minisztériumot helyén maradni, ha ezerszer leszavaztatik is a házban: ha neki a kormányzatra költséget adnak? Igaz, hogy akkor, ha mi vagyunk többségben : a törvények, a mi nézetünk szerint, fognak beiktattatni s a határozatok is a mi nézetünk szerint fognak hozatni: de a kormány helyén marad. Egyetlen garantiája a parlamentalis kormányformának az, hogy a kormánytól a költséget megvonják: nem levén szabad az országban semminemű adót fölvenni a parlament fölhatalmazása nélkül ; ha arra a parlament a kormányt föl nem hatalmazza, az képtelen tovább kormányozni. Tehát épen a budgetkérdés az, mely a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság kifejezésének legalkalmasabb módja. Azt is mondta Tisza Kálmán t. képviselő ur, hogy nemigen látja helyén, r budgettárgyalásnál a külügyekhez szólani. Én megvallom, gondolkoztam e tárgyról, és szükségét láttam annak, hogy igen, a budget tárgyalásánál a külügyekhez szólni kell. Méltóztatnak emlékezni, t. ház! hogy egy önálló indítványt terjesztettem e tárgyban a ház elé. Akkor Debreczen város t. képviselője arra szavazott, hogy az tárgyalás alá ne vétessék. Ha tehát akkor sem lehetett a külügyeket tárgyalni, a budgettárgyalás alkalmával sem: akkor nem látom át, mikor lehet e házban a külügyekről szólani. A külügyekre nézve azonban, miután már megtörtént, néhány észrevételt ő is tett, és azt találja, hogy oly államnak, mint mi vag3

r

unk, nem keli vezérkedni, s Európában nem kell vezérszerepet játszani akarni. En a helyzetet ugy véve amint van, nem egészen osztozom e nézetben, s azt hiszem, ha oly állam akarunk lenni, mely Európában semmi vezérszerepet játszani, semmiben lényeges részt venni nem akar: akkor nem látok semmi következetességet abban, hogy mi a kormánynak 800,000 katonát, a diplomatiának pedig annyi milliót szavazzunk meg. Ha 800,000 katonával és olyan diplomátiával, mint a- miénk, nem vagyunk képesek vezérszerepet játszani, a mellett, hogy 36 millió lakosságot számítunk és Európa közepén vagyunk: akkor, megvallom, hogy azon hivatásnak, mely egy államot megillet, nem felelünk meg. (Helyeslés a szélső balon.) De ő azt is találja, hogy hiszen a közös külügyminiszter e részben nem is hibázhatott: mert hiszen ő akart vezérkedni. Meglehet, hogy a múlt években volt eset — egyetlen egy esetet én is tudok, — mikor ő uj eszmét vetett oda Európának ; de én a multévi működését vettem szemügyre, és a piros könyv okmányaira hivatkoztam; mert azokban nem találok egyetlen egy helyet is, hol a közös külügyminiszter a legkisebb részben sem magából indult volna ki, hanem mindig mások után ment. Ha Debreczen városa érdemes képviselőjének más tudomása van, akkor más okmányok állottak rendelkezésére, mint nekem: de a piros könyv okmányaiból nem mutathatja ki. Szükségesnek találta a tisztelt képviselő ur ' 17*