Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

, 269. országos ülés január 24.1871. 127 ezen dolog, a mint ő azt mondja. Ó azt mondja: kérem, mit csináltam én ezzel? Azt, hogy itt Pestről a zöldfautezábol sok ügyészt kiküldöttem az országba tizenöt vidék felé, mindegyik pénzügyi igazgatósághoz. T. ház ! Én megkívánom, hogy a kormányhivatalnok kötelességét hiven s pontosan teljesítse. De másrészt ismét megkívánom a kormánytól azt, hogy fölötte semmi hatalmaskodást ne gyakoroljon s tartsa meg szentül azon szerződést, mely közte s a kormány között jött létre akkor, midőn ezen hivatalba beállott. Az, hogy a zöldfauczából az ország minden részébe szétküldött egy rakás hivatalnokot, az nézetem szerint oly dolog, a mi azon hivatalnokoknak családi visszonyait rendkívül megzavarhatja s egyenesen megsérti azon szerződést, mely köztük és a kormány között fönállott. Én a hivatalnokot ily önkényszerü eljárásnak kitenni nem akarom. Azt mondta erre a pénzügyi bizottság előadója, hogy ez által semmi törvény nem sértetett meg; mert törvény erre nézve nincs. Hiszen törvény mindenre nem lehet, minden egyes kormányhivatalnokra törvényt hozni nem lehet; az igaz, hogy törvény erre nincs; hanem az alkotmány fogalma azt hozza magával, hogy a miniszter csak oda és csak arra költse a pénzt, a mire a képviselőház azt megszavazza. Azt mondta még mentségül a pénzügyi bizottság előadója, hogy ez által 6000 frt megtakarítás eszközöltetett. Először ezt a megtakarítást valami nagynak nem tartom, de ha a pénzügyi bizottság előadója belenéz a multóvi és jelenévi nyugdijak táblázatába, ott megtalálhatja, hogy a pénzügyi igazgatóságok nyugdija közel 5000 írttal szaporodott ez évben. En pedig azt hiszem, hogy ha nyugdíjazunk oly tisztviselőt, a ki munkaképes, annál meddőbb beruházás nem lehet. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) A második kérdés, a mire én fölszólaltam a ház előtt, a sóházak voltak. En azt mondtam, hogy az előbbi pénzügyminiszter, a só-enquétebizottság jelentése alapján, 40—60 sóházat állított az országban. Ezt nem helyeseltem, mert az országgyűlés hozzájárulása nélkül tette, most pedig jön a másik miniszter és ezen sóhivatalokat el akarja törölni. Azt mondja erre a miniszter, hogy igen helyes lett volna az észrevétel, ha ö ezt tette volna. Hogy ő ezt megtette, azt én nem mondtam; hanem mondtam, hogy tenni szándékozik, erre nézve pedig jogosítva voltam itt a házban mondott egy beszéde által, melyben ezt mondta: „Én ugyanis nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy a sóárulásnak a kormány által iniciált és a képviselőház által elfogadott rendszere egészen hibás és helytelen — köszönjük a bókot — továbbá ezt mondta a miniszter ur: „Meg vagyok győződve, hogy bármely más rendszer jobb, mint a fönálló : mert az oly valami mixtum compositum, melynek semmi értelme sincs." Már, t. ház, ha egy miniszter igy nyilatkozik egy institutióról: nekem jogom van föltenni, hogy ő ezen institutiót el akarja törölni. Ezeket ő válaszul mondta egy interpellatióra, mely Szakácsy Dániel képviselő által intéztetett hozzá az iránt, hogy november közepén miért nincs Homonnán a sóházban só? Miután nekem magamnak is tudomásom volt, mert megfordultam ugyanazon időben két helyen, hol szintén sóházak vannak, és hol szintén nem volt a sóházban só, igen természetes, azon gondolatra jöttem, hogy ő nem is akarja ezen intézményt életbeléptetni, miután sót nem szállíttat, és szállíttatni nem is akar. Ha tehát most nincs is szándéka ezen sóházat megszüntetni, kénytelen vagyok azt hinni, hogy miután gyakorlatban tette ez intézmény eredményét, most azon meggyőződésre jutott, hogy ezen intézmény nem oly helytelen és haszontalan, mint a milyenek azt hivatalbalépésének első pillanatában hitte. A dohány eladására nézve én azt mondtam, hogy nem találom productiv befektetésnek azon beruházást, melyet a miniszter ur a két millióval szándékozik a dohányba fektetni. Ezt, t. ház, ismét a miniszter urnák beszédéből merítettem, a midőn azt mondja: „A t. ház, — nem kétlem — természetesnek fogja találni, ha a jelenleg gazdag dohánytermés beváltására két millióval több vétetett föl az előirányzatba, mint a tavalyi szüktermésü évben. Ez nem költség ez évre, hanem készletszerzés; a két millió meglesz nem pénzben, hanem dohánykészletben. En ezt, a mint mondám, ilyen productiv beruházásnak nem tekinthetem; nem tekinthetem helyes gazdálkodásnak, hogy midőn adósságra veszünk föl pénzt, ezt oly készletbe fektessük, mely nem kamatoz. Ez volt észrevételem, és ezt a miniszter ur fölszólalása semmi tekintetben meg nem gyengítette és meg nem czáfolta. Ezután a pénzügyminiszter ur némely észrevételekre, a melyeket én a miniszter urak által elfoglalt hivatalokra nézve mondottam, azt monda, hogy ő azokat nem fogja viszonozni azzal, hogy a képviselőkarnak személyzetét sorban kritika alá vegye. Erre megjegyzem azt, hogy arra, miszerint a miniszter ur a képviselőkar személyzetén, végigmenjen és kritika alá vegye, indok nincs, amennyiben a miniszternek nincs joga ahhoz,.