Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

263. országos Ülés január 23. 1871 117 Én ezekkel szemben, a kormány irányában bizalmatlansági szavazatra érzem magamat indíttatva. Erdélyt illetőleg, csak néhány főmozzanatra vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni, még pedig annál inkább, mert fájdalom, naponkint tapasztaljuk azt, hogy a képviselőháznak magyarországi tagjai, és különösen a kormány közegei az erdélyi viszonyokkal vagy teljesen ismeretlenek, vagy azokat nem akarják, nem is kívánják megismerni; sőt van egy miniszter, a ki midőn az erdélyi viszonyokról hall, borsódzik a háta, és azt mondja: „csak Erdélyről ne halljon soha, Erdély neki a legtöbb bajt okozza, a Ezt igenis könnyű mondani, de arról inkább kellene valamit tenni, a mit tenni kötelessége volna az illető miniszternek. Erdélyben legkiválóbb figyelmet érdemel a közigazgatás, törvénykezés, ipar-kereskedés és a közhitel viszonyainak elsatnyulása. Hogy ennek legfőbb oka miben rejlik, az, azt hiszem, mindnyájunk előtt mind e házban, mind kivül az országban tudva van; a legfőbb oka, — mit maga a kormánj^párt közlönye épen a jeleu költségvetési vita alkalmával nem átal bevallani, a kormánynak programtalansága, a kormánynak azon határozatlansága, azon rendszer hiánya, mely nélkül kormányra léptének negyedfél éve óta kormányoz, és melyet megállapítani akár a közigazgatás, akár a törvénykezés terén mindeddig nem tudott. És hogy megállapítani készülne, arról ez idő szerint szó sincs. {Helyeslés.) A mi a közigazgatást illeti Erdélyben, hála a gondviselésnek, hogy a nép sokkal jobb erkölcsű, mint a melylyel szemben oly erélyes intézkedések szükségesek lennének, és hogy úgyszólván önmagát kormányozza s ha a hivatalnokok seregében olyanok találkoznak, kik nagyravágyásuk és politikai szerepléseiknek tág tért keresnek, bizony a nép nem örömest érintkezik velők. (Helyeslés.) A közigazgatás terén vannak azonban a régi időből átjött visszaélések, a melyeknek korlátozására mindamellett, hogy az unió-törvény ismét törvénybe iktattatott, és mindamellett, hogy annak foganatosítása épen Magyarország érdekében keresztül vitetett : fájdalom e tekintetben még eddig vigasztalót az erdélyi részekben nem láttunk. Ott van ugyan fölállítva, mintegy villámhárítóként a lázongó elemek ellen, a mint mondják a románok ellen, egy királyi biztosi hivatal, melyről azt mondja a jelenlegi miniszteri előterjesztés, hogy csak ideiglenes, ideiglenes pedig a hírek szerint, melyek valóságot rejtenek magukban; de épen magának a féktelenkedő elemnek, némelyek szerint a román elemnek, megfékezése végett lenne ott a királyi biztos. Hogy mennyire szükség, hogy mennyire lehet a királyi biztos informálva a szivek redőiben rejlő gondolatokról és érzelmekről, titkos kémei és a dispositionsfondból jól fizetett tudósításai által a hivatalos, és félhivatalos lapokból, azt nem akarom fejtegetni; de ha jól volna is informálva, és azon esetben is, ha hatásköre folytán valamit tehetne is föladata érdekében: mindennek vajmi kevés következése volna ügyeink elintézésére. S daczára ennek, ezen királyi biztosi hivatal föntartása czéloztatik, még pedig 136 és néhány százezer forinttal. Ezen királyi biztosnak, illetőleg az általa elnyomandó olyas kísérleteknek érdekében továbbra is föntartandónak véleményeztetik a csendőri intézmény, mely 400 ezer forintba kerül. Ezen csendőri intézménynek föntartása Erdélyben nagyon furcsa oldalát tüntetti föl helyzetünknek, és ez intézmény föntartásának szükségessége legkevésbbé sincs az előterjesztésben, annál kevésbbé a gyakorlati életben indokolva. De ez intézmény egyik nevezetes oldala az, hogy a csendőrség, mint tisztán császári hivatal, tartatik fön Erdélyben. Ezen intézmény föntartására a költségvetésben 400 ezer forint van előirányozva ; hanem azon pénzről és mikénti elköltéséről Khun közöshadügyminiszternek adnak számot; kérdem tehát: miként szavazza meg azon összeget a magyar országgyűlés, a nélkül, hogy számadást kapjon; a nélkül, hogy részletes számadást adjon a kormány? A mi a közpangást illeti, erre nézve Prileszky képviselő ur azt állítja, hogy tele vannak a takarékpénztárak. Igenis ; de épen az a baj, hogy tele vannak, a helyett, hogy a pénzt gyümölcsözően lehetne elhelyezni. Ennek oka a közigazgatás, a törvénykezés pangása. Hogy e bajokon törvényhozásilag és a kormány rendes alakba hozása által segíteni kell, azt mindenki pártszinezet nélkül át fogja látni. A súlyos adók behajtásánál a minisztérium az executio által segít magán az erdélyi részekben; pedig különösen, ha valahol, ugy az adóképesség itt legkevésbbé áll azon a ponton, hogy adóját kiki pontosan lefizethesse. A vasúti közlekedés megnyittatott, de nem azon alakban, a mint Erdély érdeke megkívánta volna mert azon vonal, mely Kolozsvárt: Nagy-Váraddal, illetőlog Erdélyt Magyarországgal összeköti: oly szerencsétlenül van keresztülvive, — a mint a mindennapi tapasztalás bizonyítja, — nem csak hogy a közforgalmat gátolja, hanem a vállalkozónak magának az államnak is sok kiadást fog okozni. Ily szerencsétlen viszonyok közepette a költségvetés, mindezeket ignorálja,