Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

268, országos ülés január 23. 1871. 103 vagy kettőt, — de azt is olyankor, midőn az ellenzék elég erősnek érezte magát ezáltal a fön­| álló kormányt megbuktatni, - mondom, oly esetet ÍN nem tudok, hogy átalában az egész költségvetés meg nem szavazását, vagy megtagadását tűzte volna föladatául akkor: midőn alkotmányos tár­gyalás folytán kellett az ország szükségleteiről gondoskodni. És én azt nem akarom tenni, ( s nem teszem xoég egy más oknál fogva sem. En azt tartom, j hogy mindenütt a világon, minden politikai párt­nak gondolnia kell arra, hogy azon tévfogalom ne harapózzék el a nép között, miszerint ha egyik vagy másik párt jutna többségre: akkor egyá­talában adót fizetni nem kellene. En igen jól tudom azt, megmondom, mert más oldalról másféle véleményeket is hangoztattak már, hogy e házban senkinek sem szándéka ily tévhitnek terjesztése. Erről meg vagyok győződve, és ezt nyilvání­tom is. De sokszor az eljárásban a kellő óvatos­ság hiányozván, az illetőknek akarata nélkül, sőt akarata ellenére is, ily tévhit terjedt el. Kivált nálunk nagyon természetes az, és e te­kintetben nagy óvatosságra van szükség. Nagyon természetes: mert évtizedeken keresztül nem­csak terhes, de törvénytelen adót is fizetvén, megszoktuk azon időben mindannyian, kivétel nél­kül a kincstár kijátszását, az adónemfizetést hazafias erénynek tekinteni. Azok, kik a helyzet­nek változásait könnyebben fölfogják, bizonynyal mindnyájan belátják e tekintetben a változást; de nem lehet ezt átalában mindenkiről föltenni, a ki tüzetesen nem foglalkozik ezen dolgokkal. Azért nagyon vigyázni kell, hogy e tekintetben tévhitek ne harapózzanak el az országban, és hogy nem e szándékból, de nem kellő óvatos­sággal követett eljárásunk ne szolgáljon akara­tunk ellenére arra, hogy ily tévhit terjesztessék. Én tehát az ellen, hogy a költségvetés rész­letekben tárgyaltassék, egyátalában nem vagyok, és a pénzügyi bizottság jelentését és ennek kap­csában a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni kész vagyok. Most e perczben az átalános tárgyalásnak volna helye; én azon­ban megvallom, annak lehetőségét e perczben nem látom. Mert az átalános tárgyalás egyik föladata volna: összehasonlitani a múlt tapaszta­lataival a jövőre tett költségvetés adatait, ezu­tán megtekinteni az országnak anyagi állapo­tát. Múlt adataink, — igaz, hogy részben lega­lább, a zárszámadásokban összehalmozva vannak; de még eddig nincsenek kellőleg ellenőrizve és földolgozva. Ezeket is tehát csak hiányosan le­hetne használni; a jövőre nézve pedig költsége­ink tetemes része hiányzik. Tudjuk, hogy lesznek és nagyok lesznek; de hogy mennyi lesz, arról semmi bővebb tudomásunk nincs. Es itt ezen alkalommal ismét azon hely­zetben vagyok, hogy egy haladást kell eonsta­tálnom a kormány részéről. A költségvetés, még mióta e kormány ve­zette az ország ügyeit: mindig későn terjeszte­tett be; ebben tehát haladás nincs; de akkor mindig az volt mondva, hogy nem lehetett előbb beterjeszteni, mert a közös költség megállapítá­sával a delegatiók el nem készültek, azok nél­kül pedig költségvetést beterjeszteni és tárgyal­ni nem lehet. Most az elkésés megvan. Azonban lehetővé kellett lenni annak, mi azelőtt lehetetlen volt: hogy a delegatiók megállapodásai előtt tárgyal­juk a költségvetést; mert ezen annyira dicsőitett és boldogítónak hirdetett intézmények folytán, ha be akarnók várni, hogy a delegatiók is előbb bevégezzék működésöket, és csak azután akar­nók a költségvetést tárgyalni, jórészt ezen év­nek első felén egészen indemnity utján kellene kormányozni. Haladás van tehát, haladás abban, hogy a költségvetés elkésett most is, és még a mellett hiányosan is terjesztetett be. Ily körülmények között én a költségvetés átalános tárgyalásától ez alkalommal tartózko­dom, föntartván, hogy ha majd előttünk lesz'az egész költségvetés : akkor lehessen megtennem azt, a mit most kellett volna, ha minden be lett volna terjesztve és föntartva magamnak, ré­szemről, hogy azután, midőn az összes terhet látni fogjuk, még a megállapított költségvetésre nézve lehessen észrevételeket tenni, ós ha tán az országnak helyzete ugy kívánná, még a tör­tént megállapodásokra is azon költségvetés vég­leges megszavazása előtt visszatérjünk. Midőn ezt nyilvánítom, csak néhány észre­vételt akarok tenni az előttem már elmondottakra. A pénzügyi bizottság t. előadója beszédé­ben igen szépen jellemezte a p. ü. bizottság tö­rekvését. Ha jól emlékszem, ezt mondotta: ,,Tö­rekvése volt, hogy megszavaztassák, a mi az or­szágra nézve okvetlenül szükséges; de tekintettel az ország anyagi helyzetére, csakis az szavaz­tassák meg." A föladat szép, és én hiszem is, hogy a pénzügyi bizottság mindent megtett, hogy ennek megfelelőleg járjon el. Azonban én a nélkül, hogy a pénzügyi bizottságot vádolnám, merem azt állítani, hogy ezen föladatnak megfelelni képes nem volt, képes nem lehetett. Nem azért, mintha ő járt volna el roszul; hanem azért, mert helyzete olyan, hogy lehetlen volt fölada­tának elegettenni; mert, miként a költségvetés tárgyalásánál akárhányszor ki lehet mutatni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom