Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

238. orsiágos iiiés január 23. 1871. 101 a kik csak románoknak merik magukat vallani, s román érzelmeket tanúsítanak, a t. kormány nem szokta hivatalukban megtűrni. Ezt, ugyhiszem, jól tudják, s igy fölösleges egyes esetekre vagy nevekre utalnom. (Jobbról: Csali halljuk!) Hiszen nagyon sok van. (Jobbról: Csak tessék citálni!) Nem kell messzire mennem, itt van közel hozzánk Babes, Erdélyben Macellariu, továbbá Bologa, Piposiu, Gajetanu, Joaneszku, s Isten tudná azokat igy hamarjában elmondani, miután igen sok van. Tovább ne menjünk Vácznál, (Fölkiáltások : Hová /) ide a váczi börtönbe, hol a t. kormány úgy intézkedett, hogy a nemmagyar nemzetiségek igen jó egyetértésben legyenek ott s elmélkedjenek a magyar kormány liberalismusáról, s a mostani constitutióról. — Ezen állítás valódiságáról, ugyhiszem, megvan győződve a t. ház, mert hiszen az elitéltek egy része beleegyezésével záratott oda. Van még elég ily eset, de ki tudná azokat hamarjában elmondani, de miuek is hoznám elő, úgyis csak időpazarlás volna. E tekintetben többször egyes esetekben panaszt emeltünk, s kórtünk orvoslást ; de semmi eredménynyel, senki ránk sem hallgatott. S ez igen sajnos állapot, de hiába, mert ugy van. Ily körülmények között, t. ház! miután, véleményem szerint, a mostani kormánytól sem az ország, sem az összes nép semmi jót. könnyítést nem várhat, s csakis folytonos jogfosztást s 'elviselhetlen megterheltetést, a nemmagyar nemzetek népei pedig nem várhatnak ezen kivül egyebet, mint csak igazságtalanságot, méltánytalanságot, folytonos zaklatást s folytonos üldözést : ily kormánynak, részemről, semmi költségvetést meg nem szavazhatok. Pártolom Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Szapáry Gyula gr. államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A központi bizottság tárgyalás alatt levő jelentése ellenében Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a kormánynak előterjesztett budgetjét megszavaztatni nem kívánja. Saját szempontjából véve, ha a jelenlegi kormány irányában nincs semmi bizalma, tökéletesen helyesen járt el; csakhogy, fölfogásom szerint, azon esetre, ha a saját nézetei részére akarta megnyerni a nemzet bizalmát, határozati javaslatát helyesebb adatokkal és átalános kitételek helyett tényekkel kellett volna indokolnia. (Ugy van! jobb felől.) Mulasztással vádolja ő, t. ház, a kormányt azért, mivel nem igyekezett az országnak az 1867 : XII. t. czikk által elvesztett jogait visszaszerezni. Eltekintve azon elvi kérdéstől, vajon ezen idézett t. czikk a nemzet jogait megcsonkította, vagy megerősitette-e ? szerintem nem is föladata a kormánynak oly törvény megváltoztatását eszközölni, mely az ő hozzájárultával jött létre: mert a kormány föladata, épen ellenkezőleg a törvényeket végrehajtani, és azok szoros végrehajtására ügyelni. (Helyeslés jobb felől i Mulasztással vádolja továbbá a t. képviselő ur a kormányt azért, mert a meddő költségeket és adósságokat évről évre szaporítja. Mi legyen meddő kiadás és költség? a felett hosszasan lehetne értekezni és vitatkozni. Részemről meddő kiadásnak ós költségnek nem tartom azt, ha a hadseregre, a jelen visszonyok közt, megszavazzuk bizonyos mértékig a szükséges költségeket; mert nem kívánhatom azt, hogy hazánk sorsa mások kegyelmétől tétessék függővé, (Helyeslés jobb felől.) vagy másoknak alárendel, tessék. Kívántatik minden oldalról és teljes joggal közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk pontos szervezése, és ez mindenesetre méltányos kívánság ; de ennek teljesítése is a költségek fokozatos szaporításával jár, és oly gazdálkodás mellett, melynél az államjövedelem évenkint növekedik, — miként azt a zárszámadásból és a jelen előterjesztésekből is látjuk, melyek szerint az államjövedelem 12 millióval van magasabban előirányozva, mint a mennyivel volt előirányozva a múlt évben, és melyek szerint a tényleges bevételek évről évre kedvezőbbek, mint az előirányzott ; — mondom, ily pénzügyi kezelés mellett, t. ház, nem lehet mondani: hogy a kormány az ország jövedelmeit meddő kiadásokra fecsérli el. Az eredmény világosan megczáfolja ezen állítást. (Jobb felől: ugy van!) A_t. képviselő urnák azon állítására nézve, hogy a kormány az adósságokat évről évre szaporítja, bátor vagyok fölemlíteni azon adósságokat, melyekkel a jelenlegi kormány az országot terhelte. Azon adósságok, melyeket a kormány tett: a vasúti kölcsön, a fővárosok emelésére fölvett kölcsön és a szőlődézsma megváltására kibocsátott záloglevelek; mind oly adósságok, melyek födözetüket azon czélbau találják, melyre megszavaztattak, és melyeket inproducti veknek egyátalában nem lehet mondani. (Helyeslés jobb felől.) Van talán még egy teher, melyre a t. képviselő ur hivatkozni akart. Ez az, hogy az 1868 : L-dik t. ez. fölhatalmazta a kormányt kincstári jegyek kibocsátására. De jól méltóztatik tudni a képviselő ur azt, hogy 1869-ben a kormány nem élt ezen fölhatalmazással, és ha vette is igénybe, a jelen időig azt oly csekély mértékben tette, hogy az országra történt beruházások bármelyik ágában, — akár vegyük a honvédség fölszerelésére, akár a tudományos intézetek fejlesztésére tett költségeket, akár az államjavakra