Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-234

234. országos Ülés határozzon, miután a törvény egyenesen kimondja, hogy azok kiadása csak hiány esetében engedhető meg. Kerkápoly Károly, pénzügyminiszter : T, ház ! Tudom, hogy a bemutatott előirányzat ma nem tárgyaltatik, csakis bemutatva lett, és talán a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Azt is tudom, hogy ha ide vonatkozó határozati javaslatot nyújt be a t. képviselő urak akármelyiké, az talán nem azonnal lesz tárgyalás alá vehető, hanem csak egy másik napon; de épen azért, hogy e hosszadalmas eljárás dolgaink özönében mellőzhető legyen, iparkodni fogok, hogy a mennyire lehet egy ily határozati javaslat felesleges voltát kitüntessem. Bátor vagyok t. képviselőtársamnak megjegyezni, hogy az én előadásom két deficitre vonatkozik : az egyik a 69-diki vagy 13 millióval lett előirányozva. Erre azt mondtam, hogy az tettleg nem állott be, sőt bevételi felesleg is mutatkozik. Ez tény. Másik deficit, a melyről szóltam az, mely a folyó évre 100 s néhány ezer forint Inján 15 millióval lett előirányozva. Erre nézve azt mondám, hogy alapos okom van azt hinni, hogy e 14.895,428 forinttal előirányzott deficit aligha következhetik be egész mértékben, de bekövetkezhetik vagy 9 millió forintig. Mondtam, hogy az vagy 4 millió forintra száll alá, mihelyt az előirányzat alapjává a 69-diki eredményt teszszük a 68-iki helyett. De mondtam azt is, hogy az előirányzott bevételből elmarad egy 3 millió 500,000 forintos tétel, s hogy az előirányzaton kivül kellett fizetni vagy 700,000et, e kettő együtt 4 millió 200,000 forint. Adja ez összeget hozzá a képviselő ur ahhoz, a mit megmaradtnak mondtam, s ki jön kerekszámban a 9 millió forint. Es azon hiány, minek ez évben tényleg bekövetkezése nincs a lehetőség határán kivül. Gondolom vigaszunkra szolgálhat, ha 6 millió forint a valószínűség raionjából már is kiesett. Erintett 9 millióra való tekintettel mondottam én, hogy indicálva van a kamatozó kincstári jegyeknek kibocsátása, mert én tudom ugyan azon törvényt, melyet a t. képviselő ur idézett, de megváltoztatását szükségesnek nem látom, és azt hiszem: velem együtt a t. ház sem. Derogálni vélnék a t. ház Ítéletének, ha azt tenném föl róla, hogy ugy akarja vezettetni az államháztartást, mint Zsedényi ur, a ki a magáét bizonyosan nem viszi ugy, hogy t. i. akkor akarjon költsége fedezhetése végett váltóval járni házról házra, keresve ki azt honorálja, a mikor már fizetni kell. (Derültség. Élénk helyeslés.) october 26. 1870. Í>Q Tehát én a szükség alatt nem értem a már beállott és közbotrányt előidézett szükséget. Mert a mely napon a szükség beálltával jogosított követelés mutattatnék be a főpénztárnál és az nem fizetne, hanem azt mondanók, hogy előbb majd kibocsátjuk a kincstári jegyeket és fizetünk, ha azokat valaki megveszi: azon napon beállott a közbotrány. Ide vezethetne a t. képviselő ur értelmezése, és épen azért, mert ide vezetne, — ezt tőle esodálom a t. házról pedig nem teszem föl. (Helyeslés.) Zsedényi Ede i T. ház ! Elnök : Méltóztassék a czimet megmondani, a melyen a képviselő ur szólni akar. Zsedényi Ede: A házszabályok alapján akarok szólani. (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter urnák egy kifejezését, kinek tapasztalt őszintesége válaszaiban itt-ott előkerülő élesebb kifejezések iránt mindig kiengeszteli a vitatkozó szónokot, nem is tudom viszonozni, meglehet, hogy ezt nevelésem (Zaj. Fölkiáltások: (iliél) nem is engedné. Botránynak nevezé a t. miniszter ur. Elnök: Méltóztassék megmondani szavai vannak-e félreértve vagy nemi (Zaj. Ellenmondások.) Zsedényi Ede; Ő botránynak nevezte azt, a mit én indítványoztam. (Fölkiátiások: Nem mondta! Zaj. Elnök csenget.) Kerkápoly Károly, pénzügyminiszter: Azt mondtam a t. képviselő urnák, hogy tény az, hogy ha valaki egy jogosult követeléssel az állampénztárnál jelentkezvén, mi a helyett, hogy kifizetnők, azt mondanók neki: igaz, a fizetés szükségének esete itt van, fizetni kell, de nincs pénz, előbb kibocsátjuk a kamatozó kincstári jegyeket, és ha valaki megveszi, akkor majd fizetünk, ez a tény volna a botrány. (Helyeslés.) Zsedényi Ede. En akkor visszavonom szavaimat, mert egyenesen kimondtam azt, hogy fölvilágosítást kérek a pénzügyminiszter űrtől a deficit iránt, de most a pénzügyminiszter urazt mondta, hogy 9 millióból 3 millió deficit létezik; (Fölkiáltások: Nem azt mondta!) ha pedig nem létezik, akkor törvényellenes a kincstárijegyek kiállítása: akkor nem lehet az országot oly kamatokkal terhelni, mely mint ő monda, november elején úgyis 5 millió kamatot fog fizetni. Ezt neveztem én botránynak. Elnök: T. ház ! Méltóztassanak rendben határozni. Az első volt a miniszter ur által beadott jelentés, mi történik vele ? azt gondolom a pénz-