Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-234

62 234. országos ülés october 26. 1870. az 1870-ik évi jövedelem ugy fog állani, amint állott az 1869-ben, ha azt sem meg nem haladja, sem mögötte nem marad. Ha azonban, t. ház, mi nem lehetetlen, bevételeinknek azon folytonosan emelkedő irányzata, melyet 1866-tól 69-ig tapasztalhattunk, és a melyet most számokban is fölmutatni szerencsém volt, jövőre is megmarad, ugy a valóban beálló hiány kissebbedhetik, sőt el is maradhat; mint megfordítva az sem lehetetlen, hogy nem érvén el a folyó év a múltnak eredményét, a tényleges hiány túl is mehet az emiitett öszszegen. Ha nem is merem biztos kilátásba helyezni a viszonti emelkedést; azt mégis, hogy őszinte legyek, még sem tartom valószínűtlennek s pedig azért, mert ha a kivételesen dús 68 után, a minden tekintetben igen középszerű körülmények közt lefolyt 69-ben még a rendes fedezet rovatánál is 10 és fél milliónyi többlet tűnt ki, akkor nem minden alap nélkül lehet reményleni, hogy szemben 1869-el, 1870 is fog emelkedést mutatni; nincs tehát miért aggódni, s ezt nem ok nélkül mondom : hanem tekintettel az eddig letoljt havak eredményeire. Az évnek öt hatoda úgyszólván, lefolyt, s ezen öt hatodban nemcsak teljesíteni bírtuk minden kötelezettségünket ; de pénztáraink mai állapota mellett, minden aggály nélkül nézek november elsejének eléje is, mely pedig a magyar pénzügyminiszternek nem könnyű nap, mert ekkor, a rendes kiadásokon kivül, még 5.800,000-nél több úrbéri váltsági járulékot is kell kifizetni, részint kamatokban, részint kisorsolt kötvények fejében. Ezen szükséglet már most födözve van. Az utolsó nagy kiadás ez, melyet ez évben kell teljesitni. A prognosticon, melyet 70-re fölállíthatok, tehát egyátalán nem kedvezőtlen, még a tekintetben sem, ha nézem, miként viszonylik a 9 első hónap már kimutatott jövedelme az egyes miniszterek hitelének ezen első kilencz hónap alatt történt kimeritetéséhez, és az előévekben a megfelelő időszakra vonatkozólag tett tapasztalatokhoz. Mindezek nekem kedvező jelenségekai tüanek fel, melyeknek alapján azt hiszem, hogy a legroszabb esetben is kijövünk az előirányzott hiánynak legfölebb felével. Ha pedig azon emelkedés, a melyről mondám, hogy 1869-ről 1870-re is bekövetkezhetik, tettleg be is következik, mit — ismétlem — biztos kilátásba helyezni elvégre sem lehet, mert a jövő dolga, de mit az előzmények mellett valószínűtlennek nem tartok : akkor meg lehet, hogy egészen is megmenekszünk a hiánytól. Ez az oka, t. ház, hogy mindeddig nem vettem igénybe azon felhatalmazást, melyet a kamatozó kincstári jegyek kibocsátására a törvény adott. De mert a jövő Isten kezében van, és mert az ember higye és remélje ugyan a jobbat, de készüljön el a roszabbra is :. — részemről szándékozom ezen jegyeket legközőlebb kibocsátani, szándékozom ezt nem azon szükségre való tekintettel, a mely már beállott, de arra a mely ezután beállhat. Azon adatok helyességeért, melyeket a múltra vonatkozólag közöltem, jótállok; a jövő azonban bizonytalan, s az elővigj^ázat nem árt, még ha fölöslegesnek bizonyulna is be. Épen azért szándékom kibocsátani a kincstári jegyeket, azon szükségre való tekintettel. melynek beállhatása nem tartozik a lehetetlenségek közé, ugy levén meggyőződve, hogy a hibák legnagyobbikát követném el akkor: ha ezen jegyek kibocsátásával addig késlekedném, mig a szükség s vele a baj már tettleg beállott. Azt gondolom, t. ház, hogy annál kevésbé cselekszem helytelenül, ezen jegyeknek tettleges szükség nélkül is már mostani kibocsátásával, mert oly helyzetben érzem magam, hogy az azokért befolyó összeget, azon esetre, ha kiadásaink fedezésénél tettleg nem lenne rá szűkség, módom lesz akként elhelyezni, hogy a részünkről utána fizetendő kamat viszont megtérüljön a legnagyobb részben, de talán egészben is ; ugy, hogy az ország érzékeny veszteséget legalább a fölmerülő kamat differentiák által nem szenvedend. S mig a szükség tettleg be nem áll, nem is szándékozom a kibocsátásnál nagyobb összegre menni, mint a mennyit jelentékeny kár nélkül, t. i. a kamat differentiák által okozott kár nélkül fogok kibocsáthatni. (Helyeslés.) Most, t- ház. áttérek azi870. évi előirányzatra, sajátképi feladatomra, és indokolására annak, miként van az, hogy ha a múlt évben aggályosnak tűnt fel a kiadási előirányzat magassága: azt most még több,— 9.800 000 frttal fölemeltem, s honnét van az, hogy 12.000,000 frton fölül emeltem a bevételi előirányzatot. A t. ház a részletezésből meg fog győződni, hogy a kiadási többlet legnagyobb részében. mind productiv befektetések czéljából lőn előirányozva. Tehát ha még tettleg deficitet okozna is, e kiadásnak aggályos természete annálfogva még sincs, mert meghozza a maga gyümölcseit, ha nem is rögtön, de rövid évek múlva. Néhány tételt, mely a kiadási többletet okozza, röviden elsorolhatok. A t. ház, nem kétlem, természetesnek fogja találni, ha a jelen gazdag dohánytermő évben a beváltásra 2 millióval több vétetett fel az előirányzatba, mint a tavalyi szüktermésü évben. Ez nem költség ez évre; hanem készlet-