Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

232. országos ülés october 24-. 1870. 39 emlékezhetünk rá: — igen keserű éles küzdelmek között, mind circularis ülésekben mind országos ülésekben mindig azt az elvet tartották fön, hogy a mig Ráday a pozsonyi országgyűlésen való megjelenhetéstől a kormány által eltiltva és pbysice akadályozva van: addig a királyi propositiók tárgyalásába sem bocsátkozik az országgyűlés. {Tetszés bal felől.) Ez egy oly kézzelfogható gyakorlati eset, a mely ellen Hofmann Pál képviselő társamnak elméleti theoriái, engem legalább más meggyőződésre vonni nem fognak. Azt monda továbbá Hofmann Pál képviselő társam, hogy az immunitási törvény nem létezvén a törvénykönyvben, ő csak a létező törvény szerint kivan ítélni. En igenis az immunitási törvényt agyakorlati életben élvezvén, a jelen esetre azt mondom: ha nem léteznék is törvény, tartsuk meg a gyakorlatot és respeetáljuk a gyakorlatban egyéb fundamentális törvényeinket; mert mi mellettünk, a képviselőház mellett, a jelen esetben a törvényes gyakorlat, és a kormány mellett csak a tendentiák kísérletei szólanak. Továbbá azon váddal terheli az ellenzéket, hogy mi denunciálván a curiák bírói testületének egyéniségeit és azokat politikai hitük és politikai multjok szerint osztályozván, ezáltal leromboljuk a bírói tekintélyt, és oda fogjuk sodorni az országban a dolgokat, hogy nem a bíró, hanem egészen más hatalom fogja a juris administratiót kezébe ragadni és illetőleg bírni. Én erre nézve egyszer mindenkorra pár szóval fogom az én elméleti theoriámat előadni. (Halljuk!) Én az államéletnek kormányformában való átalakulását kétfélének ismerem. Egyik rohammal jön, erőszakos, a másik békével fejlődik. Hogy az előbbi eset szerint, midőn rohammal alakul át az államkormányforma,mindazok, kik a bukott rendszer hű szolgái voltak, mikép osztályoztatnak •— mint Magyarországban húsz évig azok, kiket elitéltünk a socialis életben, kiket elitélt a közvélemény, kiket maga az országgyűlés is elitélt 61-ben, azok, tisztelt ház, kiket elitéltek a bécsi „Verstárkter rajxrátlmak" magyarországi tagjai, kik a bécsi kormánynak igen nehéz napokat készítettek, midőn az első tüzet — gondolom — gróf Barkóczy János gyújtotta meg a bécsi rajxrathban, mondom, hogy azok, a kik akkor Magyarországban az igazság aclministratióját kezelték, ha egy rohamos, erőszakos átalakulás történik: akkor az erő mozgalom által hogy miként osztályoztatnak és miként nivelliroztatnak, magasabban, vagy alacsonyabban, (DerüÜség.j arról nem is kívánok szólni; hanem igen is békés átalakulás alkalmával első kötelessége azon kormánynak, a mely kormánynak tagjai épen a busz év lefolyta alatt, mig kormányra nem jutottak, a nemzettel mindig egy ösvényt követtek és minden alkalommal utálatukat és megvetésüket hangsúlyozták a Bach és Schmerling rendszer követői ellen, akkor ezen kormánytól elvárom, hogy epurálja a legfelsőbb törvényszéket ós tisztítsa meg a salaktól, a bukottrendszer bűnszolgáitól. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobb oldalon.) Bocsánatot kérek uraim, ha éles akarnék lenni, akkor talán azt is mondanám, hogy mind ezek nem történtek meg; (Derültség a baloldalon.) mert hiszen a jelen kormány egy nélkülőzhetlen attribútumként és ajánlólevélként tartja ezen embereknek jellemében azt, hogy a mint húsz év előtt és alatt pénzért szolgáltak minden rendszert, ugy a jelen kormány is ő bennük hű, engedelmes, kész szolgákra és támogatókra fog találni. De ezeket nem akarván érinteni, (Derültség.) csak annyit mondok, hogy mig a kormány, mig az igazságügy miniszter ur az ország dikasteriumainak ily elemektől való epuralásán nem gondolkozik, addig kötelessége az ezen oldalon ülő ellenzéknek, minden alkalommal ezt szemére lobbantani mindaddig, mig nekünk *az isten és a kedvező szerencse módot fog nyújtani azokat epuráini és megtisztítani. A menynyiben pedig Irányi Dániel képviselő társam indítványa mindezen tendentiáknak gátot vetni czéloz és a mennyiben, ha eredményhez nem juttat is, legalább kötelességteljesítés érzetemet nyugtatja meg; Irányi Dániel képviselő társam indítványát szivemből pártolom. (Helyeslyés a bal oldalon.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter :T. képviselőház! Miután az immunitásról concret törvényünk nincs, s miután a parlamentális élet gyakorlata nálunk sokkal rövidebb, hogysem rá bizton hivatkozhatnánk: érzem, hogy nemcsak a képviselőháznak, hanem magának a kormánynak is szüksége van arra, hogy e kérdés egyszer már tisztába hozassák. Én tehát, elvontan minden támadástól, mely személyem ellen intéztetett, egész objectivitással csak magára a kérdésnek illustrátiójára szo ritkozom. A kérdést illustrálni lehet honi gyakorlatunk hiánya miatt, részint más alkotmányos országok példáiból, részint pedig magának az immunitásnak czéljából és horclerejéből. Hivatkozás történt Angliára. En tehát az alkotmányos országok sorából legelőbb is Anglia gyakorlatát akarom vizsgálat alá venni, és az ott divó gyakorlatot összevetem azon gyakorlattal, melyet a kormány nálunk initiált, és melyet jövőre is föntartatni óhajt; azon eredményre jutok: hogy az igy értelmezett immuni-