Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

36 232 országos ülés october 24. 1870. Madarász József: T. ház! Hoffmann Pál képviselőtársunk (Derültség, Halljuk!) arra alapította egész sophismáját, — ha méltóztatik ezen kitételt megengedni, — hogy nincs jelenleg törvény, mely a képviselők sérthetetlenségéről rendelkeznék. Miután Simonyi Ernő barátom, kinek ellenében ez fölhozatott, a szólás jogával kétszer nem élhet, legyen szabad helyette Hoffmann Pál szakjogász {Derültség) t. képviselőtársamat az 1567:XXXIX-ik t,-czikkre utalni, és ha el fogja olvasni, hogy az országgyűlés tagjainak megsértői a hűtlenségi pert vonják magukra, remélem, szakjogász és képviselőtársam e törvény létezése folytán kötelességének fogja ismerni legközelebb azt indítványozni, hogy ezen törvénynek megsértői a jelen esetben hűtlenségi perbe legyenek vonandók. (Derültség.) Szabadságot veszek magamnak egyébiránt előttem szólott szakjogász képviselőtársamnak némely jogi fogalmára is megjegyzést tenni. (Halljuk)) O azt monda: miért a jelenleg létező jog ellen, mely nem igényli az immunitásnak ekkénti kiterjesztését, most rendelkezni ? Én viss aíorditom s azt mondom, hogy ép azért kell intézkedni, mert a jelenleg létező jogtalanság követeli. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt monda továbbá Irányi képviselőtársamnak a jelenlegi bíróságokra tett megjegyzései ellenében, melyeket én szóról szóra magamévá teszek, hogy csodálja ezt, és ez a bíróságoknak a nemzet közvéleményében! lealázására van intézve. Engedjen meg nékem t. képviselőtársam, hogy akkor, midőn ő ezután nem sokára azt mondja, hogy ha a biró ezt meg ezt teszi, ha a törvényes formák megtartásával jár el stb.. önmagát fogta meg szakjogász t. képviselőtársam; (Derültség) inert Irányi barátom nem akar egyebet, mint azt, hogy a képviselőház, mielőtt a képviselő letartóztattatnék, intézkedhessek arról, vajon végrehajtható-e azon letartóztató ítélet, vagy sem? Vajon törvényes formák szerint járt-e el azon bíróság? Ha tehát önmaga szakjogász és t. képviselőtársam (Derültség) kijelenti, hogy ez okvetlenül szükséges, akkor ellenmondásba esik önmagával a következetességre nézve, melyet szavazatával támogatott. Meg fog azonban engedni az igazságügyminiszter ur is, hogy néhány észrevételt tegyek szombati beszédére. Először is, nem tudom, hogy való-e az, a mivel beszédét kezdé, hogy az itt előterjesztett irományokon kívül a ház figyelmét még valami tényre kell fölhívni, melyet nem tudunk, hogy, t. i. az ítélet meghozatván, Miletics képviselőtársunk a semmitőszékhez folyamodott, előadván, hogy addig, míg a képviselőhá e fölött nem intézkedik, ő el nem zárathatik. Ha az való, hogy ezek, az itt tegnapelőtt, szombaton, a t. elnök ur által előadott iratokkal nem ugyanazonosak, és hogy azok itt nincsenek : akkor bátorságot veszek magamnak kimondani, hogy helytelen azon eljárás, melyet a kormány részéről követnek azon közegek, melyek — legalább utólagosan — minden irományt a képviselőház elnökéhez előterjeszteni kötelesek. Ha ez tehát való, akkor az igazságügyminiszter ur előadása önmaga, már alakjára nézve is, hibásan és helytelenül tüntette föl a kormány közegének eljárását. Még inkább megütköztem és megütközöm még most is. hogy az igazságügyminiszter ur ma még mindig nem szólalt föl; mert szombaton — a mint veszem észre, csakugyan tárgyaltatik az indítván v — azt monda, és mindenesetre a jobboldal, tehát a többség hozzájárulásával, mely bizonyára a miniszter urat támogatja, és — ha jól emlékszem — ugy szombaton azzal végezte beszédét: „arra kérem a t. házat, ne méltóztassék e tárgy érdemleges vitatásába bocsátkozni, mert ezáltal a bírói függetlenség volna megsértve." Vártam tehát, hogy a tárgyalás elkezdése előtt, az igazságügyminiszter ur, e részben kifejezett nézete folytán föl fogja a, házat szólítani, hogy: a tárgyalásba ne bocsátkozzék, mert ez a bírói függetlenséget sértené; s íme azt tapasztalom, hogy föl nem szólalván, bizonyára elfogadta azon elvet, hogy ez nem sérti a függetlenséget, és hogy ezt el kell fogadni. Azt kell hinnem, hogy mindazon szép mondásai, melyeket a bírói függetlenség védelmére fölhozott, önmaguktól mind elesnek, mert igazuk van az előttem szólott képviselőtársaimnak, midőn azt mondják, hogy : kell a birói függetlenségről gondoskodni; de ha ez áll, kell, és bizonyára még inkább kell a képviselő 1 üggetlenségéről • is gondoskodni. Még van egy szó, ^a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Épen a tiszt, igazságügyminiszter ur által mondatott, hogy épen a Böszörményi esetében csakis a humanitás parancsolta, hogy a kiadatott végrehajtási végzés ne hajtassák végre, a képviselő háznak e tekintetbeni határozata előtt. Tanuja voltam azon humanitásnak, melyei képviselő társam, Böszörményi, legelsőbben egy, még az egészséges ember életét is megölő börtönbe záratván, midőn később legalább a kiállóit fájdalom és a sok idő által tűrhetővé vált, akkor, minden folyamodás daczára, egy másik, sokkal roszabb börtönbe hurczoltatott , (TJgy van! a szélső hal oldalon) melynek áldozatává is lett. En azon humanitást, melyre a miniszter ur hivatkozott, csakis a caesarismus humanitásának tekintem, (TJgy van! Helyeslés bal felől.) a mely