Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés deczember 20. 1870. 359 szerződést ne köthessen, s ezáltal késedelem álljon be. E részben egy uj §. hozzátoldását indítványozza. A mi a miniszternek a Dunaszabályozásra kért fölhatalmaztatását illeti: a központi bizottság előadóinak többsége azon nézetben volt, hogy a miniszter fölhatalmazandó volna, hogy ezen munkálatok megkezdésének szempontjából a szükséges előkészületekre megkívántató összegek folyóvá tétele iránt rendelkezhessék; a miniszter azonban kijelentette, hogy a tervezetek tárgyalása és megállapítása nélkül a fölhatalmazást a maga részéről el nem fogadhatná. A miniszter kijelentése folytán a központi bizottság ezen kivánatától elállott. Véleménye következő : (olvassa.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a szerkezetet? Mocsáry Lajos: A 2. §-hoz egy módositványt vagyok bátor beadni. Mielőtt ezt röviden indokolnám, kellő tájékozás végett szükségesnek tartom azt fölolvasni, (olvassa:) „Módositvány az 1871. évi jauuárius 1-étől ugyanazon évi szeptember hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslatokhoz a központi bizottság szövegezése szerint. A 2. §. 2-ik és javaslatba hozott 3-ik pontja helyébe a következő szöveg tétessék: ,,A közmunka és közlekedési miniszter azonban fölhatalmaztatik, hogy a létező államutak föntartására és az építendők ül már törvény által meghatározott államutak é]3Ítésének folytatása czéljából szükséges összegeket, valamint Buda-Pest között a Dunaszabáfyozásnak mielőbb megkezdhetese végett szükséges előkészületekre megkívántató összegeket is saját felelősségére folyókká tehesse." Az előadott módosításban foglalt szöveg két tekintetben tér el a központi bizottság szövegezésétől. Egyik az, hogy, nézetem szerint, nem volna correct eljárás, ezen törvényben' az 1871-diki előirányzatra hivatkozni: mert, nézetem szerint, ezt a törvényhozás nem tekintheti egyébnek, hogy — röviden fejezzem ki magamat — mint scartetának. A mi régibb alkotmányos phrasisunk azt mutatja, hogy törvényben, oly tárgyak körül, melyek a törvényhozás körébe tartoznak, csak törvényre lehet hivatkozni. Ha hivatkozunk egy előirányzatra, mely még nem tárgy altatott és törvénynyé nem lett, akkor beleegyezni látszunk, hogy bizonyos mértékben másnak is van joga törvényhozási tárgyakban intézkedni, mint a törvényhozásnak. Bocsánatot kérek, de én ebben némi nyomát látom azon rendszernek, melyre előbb a t. pénzügyminiszter ur hivatkozni méltóztatott, midőn monda, hogy a mostani rendszernek kezelői a megelőzött rendszernek örökösei. Akkor is volt Reichsgesetzblatt, volt a császári pátens, volt Ministeriai-Verordoungs-Blatt stb. különbség köztük nem tétetett, s egyik ugy, mint a másik az absolut hatalomnak volt kifolyása. De nekünk szükséges körülírni szorosan: mi tartozik a törvényhozáshoz, mi nem: és arra a mi nem törvényhozási tény, akként mint törvényre hivatkozni nem lehet. Azt mondják, lehet az előirányzatra hivatkozni, mert hiszen mi ez egyéb, mint egy darab budget, mint a budgetnek részletes tárgyalása. Ily szempontból fogják föl sokan a kérdést. Azt hiszem, azt tartom, hogy ez már egy valóságos budget vita; hogy ez egy darab budget, nem egyéb mint fietio. Igen jól tudjuk, hogy a budgetvitához szükséges átalános vita, szükséges, az hogy a ház magát az összes pénzügyi helyzetre nézve tájékozhassa: mert mig ez meg nem történhetik, azt sem tudjuk, mink van, mivel rendelkezhetünk, s átalában nem tájékozhatjuk magunkat arra nézve, hogy mennyit adhatunk e vagy ama czélra. Én tehát helytelennek tartván ezen fölfogást, incorrectnek tartván azon eljárást, hogy a törvényben a 71-iki előirányzatra történik hivatkozás : mellőztetni kérem az előirányzati összeget, mely ezen meghatalmazási törvényjavaslatban foglaltatik. De azt hiszem, hogy ily meghatározott összeg kitétele teljesen felesleges is: mert hiszen ott van azon kitétel „saját felelősségére", ebben följogositás is foglaltatik; s átalában az adott fölhatalmazás olyan, hogy a kinek irányában oby nagymérvű bizalom nyilvánul, mint itt a miniszter ur iránt: az fölhatalmazva érezheti magát arra, hogy megtehesse mindazt, a mi előtte a közügy érdekében kívánatosnak látszik. Hasonló az eset a Dunaszabályozásnál is, melyre vonatkozólag a második eltérés van az általam előadott módosításban. En a meghatalmazást kiterjesztetni kívánom a dunaszabályozási munkálatokra is, s azt hiszem, hogy nem lehet figyelembe venni: hogy miként nyilatkozott e tekintetben az igen t. közlekedési miniszter ur. Én azt hiszem, hogy bármikép nyilatkozott is, meg kell adni épen e fölhatalmazást, és ezáltal kötelezni őt arra, hogy minél előbb tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a Dunaszabályozás mihamarább megkezdethessék. Én kénytelen vagyok csodálkozásomat kifejezni a felett, hogy a t. miniszter ur nem vállalta magára e tekintetben a felelősséget. Ismerve a helyzetet, ismerve azon állást, melyet a párt kebelében elfoglal, mely eddig is támogatta, és mely most is a.z átalános vita alkalmával a jelen törvényjavaslat elfogadása által a kormány iránti bizalmának fényes bizonyságéit adta: azt hiszem, hogy teljes megnyugvással vállalhatta volna magára a felelősséget. Ezeket voltam bátor előadni módositá-