Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

356 256 országos Ülés dig csak azt akarom mondani, hogy ne tegyünk mindent egy mérlegre, mert jut a másikra is. Eem ok nélkül hivatkoztam azon 20 évnek és az azt megelőzött évek mulasztásaira. Tömérdek tenni való maradt nemcsak a kormányra, de a törvényhozásra is, és a túlsó oldalról immár hallottam fölmutatni hosszas lajstromát azon reformoknak, melyek nem létesíttettek; szemben tartva a kormánynyal, imputálva annak mint mulasztást, és ha azon, mondhatnám, eléggé hoszszadalmas eljárási mód mellett, melyet akár ügyrendünk, akár szokásaink hoznak magukkal, azon reformok létesítésében nagyon gyorsan haladnunk nem lehet; ha mégis nemcsak az attól való félelemben, hogy azon lajstrom szemünk elé tartatik, hanem annak tudatában, hogy az ország valóban veszt, ha e reformok váratnak magukra : kénytelenek voltunk a múlt saison ülésezését továbbra nyújtani, mint magunk is óhajtottuk volna; ha e miatt csak augusztus 4-én mehetett szét a képviselőház: vajon nagyon sok idő-e, a mi lefolyt addig, mig az október 22-én ismét összejött ? vajon oly sok idő-e e két hó és 16 nap? hisz ez idő alatt készült a budget, és nem azon idő alatt, midőn a ház ülésezett, és a minisztérium minden ideje kétszeresen volt igénybe véve, törvényhozás és kormányzás által. Méltóztassanak mindezeket méltányló figyelembe venni. Ezek oly dolgok, melyek a helyzetben gyökereznek, de azon helyzetben, a melyet örököltünk és nem abban, a melyet teremtettünk ; meglehet különben, hogy az emberekben is: mert lehet, hogy vannak gigasok, titánok, kik ily helyzetben mást és többet képesek teremteni, mint mi,— mi csak ennyit voltunk képesek. (Éljenzés jobb felől.) Azt hiszem, hogy nem az én föladatom lesz átvinni a vitát azon térre is, melyen Zsedényi és különösen Simonyi képviselő urak mozogtak ; nem az én föladatom a kormány részére vagy inkább javára fölmutatni azon fén}

roldalakat is, melyeki'ől ő tevékenységére való tekintettel megemlékezett: bár tehetném — miután nem oly rég vagyok tagja, hogy bosszú sorát nem tudnám fölmutatni azon vívmányoknak, melyeket előbb szerzett, mielőtt szerencsém volt soraiba lépni — de nem teszem. Hogy mi lett volna azon 4 év gyümölcse ; hogy mit íogott volna eredménykép fölmutatni egy más alapon % azt nem tudjuk : az mindenesetre kétes; mert nem kíséreltük meg. Hogy mi lett a lefolyt 4 év eredménye, az nem kétes, az bizonyos. Sok-e vagy kevés, nem mi fogunk a fölött ítélni, kik pártokhoz tartozván pártosak vagyunk: e fölött ítélni fog a történelem, és én azt hiszem, hogy a kormány tagjai, azon tagjai, kik e müvet nem tegnap óta folytatják mint én , nem félhetnek annak itéledeczember 20. 1870. tétől. Föl fogja jegyezni a történelem az utolsó 4 év eredményét, tán meg fog emlékezni azon kérdésekről is, melyek azt tagadásba venni ma hajlandók; Ítélni fog egyik mint másik fölött. Bn röviden csak annyit akarok még mondani, hogy, ha igaz, hogy azon helyzetben is van a nehézségek oka, melyet a törvényhozás teremtett volt, hogy azon nehézség egy cséppel sem nagyobb és ezt a t. képviselők a túloldalról lehetetlen, hogy tagadásba vegyék—mint mekkora volna: ha az ment vala a törvénybe, mit ők javasoltak.Ha nincs Reichsrath, akkor, mint Pulszky képviselő ur megjegyezte, a két törvényhozás sem intézheti el a közösekül egyaránt elismert ügyeket — az 1848-diki törvényhozás, a 65 — 68-diki törvényhozás mindkét pártja szerint is — ha nincs együtt az egyik; de nem lehetett volna azon küldöttségek által sem, melyek a tul félről annak idejében javasolva voltak. Ezek bajok, de oly bajok, melyek nem kötvék e modalitáshoz, hanem kötvék más valamihez, mely más valamin csakúgy megnyugodott, mintfaite accomplien, a törvényhozás egyik árnyalata, mint meg kellé nyugodni a másiknak is. Azért ismételve bátor vagyok a t. háznak szives elfogadásra ajánlani a fölhatalmazás iránti ezen törvényjavaslatot, melyben — az ellenfél t. szószólója által is elismerten — a kormány minimumát kérte annak, mit ily helyzetben kérni az ország rendé, rendes ügyvitele iránti kötelesség parancsolva megkíván. (Élénk éljenzés jobb felől.) Széll Kálmán előadó: Az idő előre haladván, ugy hiszem, föl ment engem a t. ház a máris fölhozott érvek ismétlésétől. (Fölkiáltásolc ; Szavazzunk!) Tisza Kálmán: Bocsánatot kell kérnem, hogy egy pár perezre igénybe veszem a t. ház türelmét. Én legelőször is köszönetemet fejezem ki az igen t. miniszter urnák, hogy, miként beszéde elején maga is monda, alkalmat akart arra adni, hogy az ellenfél még az ő előadása után is beszélhessen. A mi már magát a dolgot illeti, többször esett már meg rajtam, de ma megint megtörtént, hogy én megjártam vele, mikor azt gondoltam, hogy ugy van, és elhittem azt, a mi a t. jobb oldal részéről mondatott. Mert már a múlt évben épúgy, mint jelenleg, a központi bizottság t. előadója által ezen kérdés egyenesen mint bizalmi kérdés tárgyaltatott, és íme később azt kellé hallanom, hogy sem a miniszter^, sem a párt nem így akarta tárgyalni, hanem én voltam az, ki ezt tette. Méltóztassanak megengedni, én ezen tanúságot föl fogom használni, és hiszékeny természetemmel küzdeni fogok, hogy ne essem ismét ugyanazon hibába. (Helyeslés bal felől.)