Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

354 356. országos ülés deczember 20. 1870. bad, akkor azon pártnak, mely azt kötötte, a kormányon maradni nem szabad. Ezek azon okok, t. ház, melyeknél fogva ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetem, és nemcsak rendkívüli, nemcsak bekötött szemmel adandó meghatalmazást nem szavazok meg neiri, de rendes vitatkozás által megállapított költségek kezelését sem bíznám reá: minélfogva az előterjesztett törvényjavaslatot sem fogadhatom el. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Az átalános vitához több szónok nincs följegyezve, szólni lehet még a központi bizottság előadójának és a külön vélemény előadójának. (Fölkiáltások: Szavazzunk !) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. képviselőház! Mielőtt a vita végképen bezáratnék, kötelességemnek tartom néhány szót részemről is elmondani, a két fölhatalmazás indokolása czéljából, részben viszonzásul azokra is, mik e kérdésben eddigelé a t. házban elmondva lőnek. Igyekezni fogok a lehető rövidséget tartani szem előtt, és csak is azokra szorítkozni, melyek szorosan a tárgyhoz tartoznak. (Halljuk!) Teszem ezt már most alkalmat kiváltván adni arra, hogy, ha a különvélemény, t. előadója annak szükségét érzi, utánam tehesse meg a részemről is mondottakra észrevételeit. Tulajdonképen mi forog főn e házban; mi képezi a vita tárgyát? A kormánynak egy kérése, melyben tekintettel a tárgyalások jelen stádiumára, értem az előirányzatok tárgyalásának stádiumát, annak előrelátásában, hogy az az év folyamán végét nem érheti: fölhatalmazást kér két hónapra, a jövő év két havára, kérve : engedtessék meg neki, a tettleg fönálló törvények alapján az adókat ós az ország közjövedelmeit továbbra is beszedni, és az ország közkiadásait, a múlt évre már megszavazott előirányzat határain belől, fedezhetni. Ennyi a tény, sem több, sem kevesebb. Es ha ezen ténynek indokolására a kormány, a múltra visszatekintőleg el nem mondta mindazt, a miért nem terjeszthette be az előirányzatot korábban, nem mondotta el azt, mik akadályoztatták meg ebben: azt gondolom, ezzel nem mulasztott el semmit, a mi azon kérelmének indokol tartoznék. Mindannak elmondása szükséges és tán hasznos lehetett volna a kormány eljárásának mentségére; de nem a kérelem megadásának indokolása czéljából: mert, akármi okozta a helyzetet, annyi bizonyos, hog}

7 ma nincs kilátás arra, hogy a budget ez évben még a végtárgyaláson át mehessen, hogy egy budget-törvény még ez évben megszülethessek. Bármi okból született e helyzet, fölhatalmazásra van szükség; a kormánynak van fölha• talmazásra szüksége : mig ez van a kormányon, ennek, a különvéleménj

7 aláírói szerintis; —ha más kormány lenne, annak. Épen ezért nem akart a kormány a helyzet okainak taglalásába, fejtegetésébe bocsátkozni; mert esze ágában sem volt az időt jelenleg arra fordíttatni akarni, hogy magát igazolja, hogy magának netán bizalmi szavazatot adasson , hogy azt megérdemeltül tüntesse föl és a többi. Es valóban, ha Tisza Kálmán képviselő ur azt mondja, hogy megérti az innenső oldalról, ha a fölhatalmazás bizalomból megadatik; de még ezen ok sem léteznék, ha a túlsó fél is beleegyeznék ezen fölhatalmazás megadásába, mert neki nincs oda bizalmat nyilvánítani: ugy vele egyet nem érthetek. Igenis, ha a kormány azt mondta volna.: „kérek fölhatalmazást, hogy az általam készített előirányzat szerint, annak alapján két hónapig szedhessem be az adókat és teljesíthessem a fizetéseket : ez bizalom kérdése volna, egy bizalmi kérdés az iránt, hogy azon előirányzataak, melyet a kormány beterjeszt, garantiája a kormánynak szokott gondos és lelkiismeretes eljárása. Ha ezt kivánnók, ez bizalom kérdése volna: de nem kértük. Azt mondtuk: kéljük, hogy folytathassuk a gazdálkodást ugy, mint megengedte maga a t. ház, megengedte az egész törvényholefolyt 12 hónapra, hogy folytathassuk még úgy 2 hónapig. Ez reánk nézve nem előny, de ez hátrány: mert minden fejlődő államgazdászatnál folyvást szaporodnak a kiadások, a mint emelkednek és sokasodnak az intézvények; s ha mi ezen intézmények emelkedése mellett és az ez által igényelt több kiadás szükségét tudva, mégis arra vagyunií kénytelenek szorítkozni, — nemhogy épen bizalmi szavazatot akarjunk provokálni, talán importunus időben is, vagy talán szükség nélkül is, — ha mondom, mégis csak arra szorítkozunk, hogy kevesebbel érjük be, gondoskodni levén kénytelenek, hogy majd az ezen 2 hó alatt elmulasztott időt behozzuk a másik 10 hónapban: ez nekünk hátrány és véleményem szerint, épen ez némi biztosítékot is nyújt az iránt, hogy nem fog bekövetkezni azon álla^ pot, melynek bekövetkezhetőségét Debreczen városa érdemes képviselője, a központi bizottság előadójával szemben, kiemelte, mondván: ,,ha egyszer itt van a kényszer helyzete, és ezen okból nem lehet megtagadni a fölhatalmazást: akkor a kormánynak mindig ily kényszer helyzetet kell teremtenie és így mindig tovább tart ezen állapot." Csakhogy a kormány maga nem köI szönné meg, nincs is reá oka, hogy ezt kívánja,