Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

26G. országos ülés deczembsr 20. 1870.1 1351 • almáriomjok. Ezen almáriomnak mindkét ajtaját • kinyitották, a két tesvér bele ült és a mozdulat- lanságig megköttette magát. Betették az ajtót, a mely ajtón volt két kis lyuk és a mint megkötözve ült ott ben a testvérpár, egyszerre a közönség, a mely tódult látni ezt a spectaculumot, hallott zenét, azután mindenféle ördögi zajt, mindenféle veszekedést ott ben, és végre azon a kis lyukon kidobták a hegedűt és más mindeféle szert s utoljára kidobták a köteleket, s a két testvér ott ben feloldoztatott a szellemek és az angyalok által. Természetesen, hogy utoljára kisült —mit elejénte talán némelyek nem hittek:— hogy nem az angyalok, vagy ördögök oldozták fel a testvérpárt, hanem ők maguk elég ügyesen bújtak ki a kötelékből, miután ugy voltak megkötve, hogy kibújhassanak belőle. Én megvallom, a delegatiót is ilyen almáriomnak tekintem, abban is — ugy látszik — meg van kötve a két Davenport testvér és nagy'zajt csinálnak, odaben ördögi lárma van, szépen hegedülnek nekünk néha valamit, s a végén, mikor kinyitják az almáriom két ajtaját : látjuk, hogy az elébb megkötözöttek egészen vidáman vannak és nincsenek többé megkötve, és az egész felelősség csak illusio volt, miután annak kötelékeiből egész könnyen bújnak ki. Az idő későre járván t. ház, tovább nem veszem igénybe türelmét, hanem egyszerűen kijelentem, hogy én a kisebbség véleményét pártolom. (Helyeslés bal felől.) Patay István: T. ház! (Ralijuk, halljuk!) Bocsánatot kérek, azt gondoltam, hogy a ház türelme kifáradt, de ime azt hallom, hogy „halljuk!" (Derültség.) Bátor vagyok fölkérni a többséget, hogy ez alkalommal egy pár észrevételt tehessek. (Halljuk!) A túlsó oldalról a többség részéről azt vetik szemünkre, hogy a kormányra vágyunk. (Derültség jobb felől.) Meglehet vannak egyesek ezen oldalon, kik ezt ambitionálják; de itt a mi oldalunkon kijelentem, egy sincs köztünk. (Derültség jobb felől.) A többség a túlsó oldalon mindig többségének nagy számával szeret dicsekedni. Emlékezhetnek önök, még a múlt országgyűlésen, az akadémia épületében, egy hazafiatlan többség szavazása történt. En akkor bátor voltam fölszólalni, hogy ime e szavazás is mutatja, hogy itt volna az ideje valahára megtisztítani a házat a hivatalnokok seregétől (Helyeslés bal felől) és ezen érdemben indítvány is adatott be, sőt van egy határozata is a háznak, mely a minisztériumot arra utasítja, hogy e tekintetben törvényjavaslatot nyújtson be. De ez mindeddig nem történt. És igy én fölkérem a minisztériumot: történjék meg ez minél előbb. Most örömmel jelenthetem ki, hogy daczára annak, hogy a többség a hivatalravágyókról szokott beszélni; — ha a jobb oldalon ülő activ standban levő hivatalnokok számát levonják: akkor a többség ezen oldalon lesz, (Helyeslés bal felől.) E két észrevételt kívántam megtenni. Most Zsedényi öreg barátomnak (Derültség) szavaira jegyzem meg azt, hogy nem követem öt azon térre, melyen ő nagy diesériákkal árasztotta el a jelen kormány férfiait. Talán azt várta tőlem, hogy én meg viszont mulasztási váddal terhelem a minisztériumot; ezt nem teszem, ezt már tették előttem mások: csak egy kérelemmel járulok a kormányhoz. (Halljuk!) Csaknem minden alkotmányos jogunkból ki vagyunk immár vetkőztetve. (Helyeslés bal felől. Derültség jobb felől.) Hiába nevet a miniszterelnök ur, (Derültség) ez igy van. De, habár ki vagyunk minden jogból vetkőztetve, egy mégis maradt volna még nekünk, és ez az: hogy a budgetkérdést talán magunk bírálhassuk. Kérem: legyenek szívesek valahára megengedni nekünk, hogy legalább ezen egyetlen egyet élvezhessük és átalában szadaduljunk a bécsi directio békóitól, (Derültség) álljon kormányunk valahára a független Magyarország oly kormányférfiaiból, kik azon állást, melyet elfoglalnak, méltán viselik. Ha ez be fog • következni, akkor én leszek önöknek első mamelükjok. (Átalános hosszas derültség) Most pedig kijelentem azt, hogy szavazatommal nem járulok ezen indemnytihez. (Helyeslés és derültség.) Simonyi Ernő: Egyátalában nem akarom azt állítani, mielőtt a vita befejeztetett, hogy a két indítvány közül melyik nyeri meg a többséget. Sőt reménylem, hogy az érveket, melyei itt egyik és másik mellett fölhozattak, fontolóra véve : a háznak minden tagja meggyőződése szerint fog szavazni, s ezért én egyátalában nem merném azt mondani, hogy a kisebbség külön véleménye, vagyis a kormány által kivánt fölhatalmazás megtagadói kisebbségben fognak lenni; sőt látván és mérlegelvén azon érveket, melyek eddig a kormány mellett fölhozattak, én egyátalában nem vagyok képes fölfogni: mi módon szavazhassa meg a ház többsége a kormánynak a kivánt fölhatalmazást. Az mondatott itten, hogy ez bizalom kérdése. Bizalom kérdése a rendes módon tárgyalt budget alkalmával szükségeseknek talált költségeknek valakire bizása. Ez nem bizalom kérdése : ez vakon menés, fölhatalmazása a kormánynak olyasmire, a miről nem vagyunk fölvilágosítva: kell-e, szükséges-e, vagy nem 1 Rendkívüli körülmények igen ritka esetekben, idézhetnek elő ily eseteket. De nálunk ez már most rendes és normális eljárássá válik. Azt mondotta ugyan a központi bizottság előadója, hogy ez nem normális