Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-255
255. országos ütés deczember 13. 1870. 311 De itt sem adták föl a termelők minden termésöket, és nagy lett a csempészkedés. Oroszországban és Amerikában gyártási-adó létezik, és ez a többi között leghelyesebb, mert szabadon hagyja az ipart és kereskedést. De itt is nagy ellenőrzés szükséges, s hogy ez Oroszországban fönáll, a vaskezü rendőrségnek, Amerikában pedig a törvény tiszteletének tulajdonitható; — de nálunk annyira sülyedtek e tekintetben a polgárok, hogy itt jó ideig a dohánycsempészkedés tárgyában törvénytiszteletre sem számolhatunk. Ezen adózási módozatok mind különb állapotokat idéznek elő, mint az egyedáruság; bár jövedelem tekintetében — a gyártási adót kiyé ve — meg se közelítik az egyedáruságból bevett jövedelmeket. Az egyedáruság hatalmas fegyver egy önkényes kormány, egy despota kezében, mint első Napóleon volt. Ahol nem tisztelik a tulajdonjogot, a tűzhely szentségét, — hol a humanitásra, a közerkölcsiségre mit sem adnak, hol kimélet nélkül kutatnak, koboznak és önkényesen foglalják el a mások tulajdonát: ott az egyedáruság nagy jövedelmeket állit elő. De ha eredményhez akarunk jutni, nem szabad visszarettenni semmitől; kimélet nélkül kell insultálni a polgárokat, ártatlant és bűnöst meg kell kutatni! csak igy lehet czélt érni. Francziaországban 1864-ben 82 ezer kilogramm dohányt foglaltak le, 21 ezer frankot fizettek a kémeknek; egy alkotmányos kormány szelíd rendőrsége nem ér semmit. Az erre fordított költség kidobott pénz. Midőn én az egyedáruság jövedelmének pótlásáról gondolkodtam, két kérdést tettem magamnak : 1-ör Az egyedáruság mellett, mi az adó tárgya ? — felelet csak egy lehetett reá: a dohány. 2-or Kik fizetik ezen adót? — felelet csak egy lehet reá: a dohányosok. 3-or Hol lehet a dohányosokat föltalálni 1 felelet: odahaza. Ennélfogva adózási rendszerem a következő tételeken alapszik. Van Magyarországon 2.111,876 ház, az be van osztva 13 osztályba — a 14-ik osztályt képezik az adómentes házak — de dohányadó tekintetében nem lehet adómentes ház, mert a megyeházánál ott találom a várnagyot, az iskolában a pedellust, vagy a rectort — sat. Én kivetnék a legszegényebb házakra 50 krt. a második osztályban 2 frtot; 2 írttal minden fokozat fölebb megy, mig elérem a 26 frt. maxi mumot. Most az a kérdés: ezen 50 kr. minimum és 26 frt maximum nem sulyosbitaná-e az adózók terhét, ha azt veszem, mit eddig fizettek ; miután a legszegényebb ember 5 frt minimumot fizet, a nagy fogyasztók pedig tudja isten mennyit fizetnek, mert ez a fogyasztástól függ. Hogy ezt gátoljam, megemlítem, miszerint a kincstár 12 font dohányt enged megtartani a termelőnek saját szükségletére, — ez a 12 font oly kevés, hogy ha abból valaki másnak nem ad, még magának is csak egy lat dohánya jut naponkint Ezen 12 font dohány a kincstárnak kerül 48 krba, mert 4 frt mázsánkint beváltási ára a közönséges dohánynak, mig a fogyasztónak körülbelül 5 frt néhány krba kerül. Hozzájárul, hogy a kincstár bécsi font szerint veszi és vámfont szerint árulja a dohányt. Ha már most az 5 frt adót leszállítjuk 50 krra, az adófizető — azt hiszem — meg lesz elégedve. Mi a nagyobb adófizetőket illeti: — 100 külföldi szivar után a kincstári illeték — vámfontonkint a vámon, a porton, a szivar árán kívül 2 frt 65 kr. — és igy 2000 szivar után 53 frt.; a ki tehát 2000 külföldi szivart fogyaszt : többet fizet kétszerte, mint a mennyit az én adózási rendszerem mellett fizetne. Ezen kivül fizetnének a dohánygyárosok, dohány kereskedők jövedelmi adót és tekintetbe jő a kincstár által eddig vámmentesen fölhasznált külföldi dohány vámja és az üzletbe befektetett tőkének kamatja is. Ezek után kijelentem, hogy ezen adózási rendszer következése 11.600,000 frtot meghaladó jövedelem, s tehát a praeliminált összeg meghaladja egy millióval azon összeget, melyet ez évre a pénzügyminiszter előirányzott; a valóságos bevétel pedig .— bizton állithatom — sokkal több lesz az előirányzott tételeknél. T. ház ! Talán kissé hosszas voltam; (Halljuk! Halljuk!) de ezen fontos kérdésen keresztül futni nem lehet. Már talán méltóztatnak látni, s többször jelentem, hogy az egyedáruság alkotmányos ország és kormányzat keretébe bele nem illik! És most csak két fő érvet kérek figyelembe venni. Alkotmányos országban lehetetlen megtűrni oly adónemet, melyet a kormány közigazgatási utón emelhet, mint a pénzügyminiszter ur már ezt meg is tette. Ha a pénzügyminiszter ur figyelembe vette volna azon meghatalmazást, melyet e tekintetben a kormány először nyert, ha figyelembe vette volna a törvényt, mely e tekintetben hozatott: tagadom, hogy lehetett volna a pénzügyminiszter urnák fölemelnie a szivarok árát; ós ha megI tette saját contójára, saját felelősségére, ezt be
