Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
252 248 ' O^zágos ülés deczember 10. 1870. költségek. Nem mondom, hogy azon szám tökéletesen kielégítő ; de ebben nem látok oly nagy bajt, mert azt gondolom, hogy, ha méltóztatnak meghagyni a pénzügyminiszternek, hogy egy évi tapasztalat után, ha azt látja, hogy azon szám, melyet most, mindenesetre nem mathematicai szigorral, javaslatba hoz, — megváltoztatandó, hiszem, hogy ő lesz az első, ki azt fogja mondani, hogy ezt le kell szállitani, mert a tapasztalás azt mutatta, hogy kissé több, mint a mennyi kell. A pausalis rendszernek jó oldala miben áll? Abban áll, hogy mindenki tudja előre, hogy mit fog fizetni, ha nem teljesiti kötelességét pontosan; mert kiszámíthatja magának, holott a másiknál azt nem teheti. Már most kérem alássan: az, a ki szándékosan nem fizet — holott fizethetett volna, — épen nem sajnálandó, és ha ez történetesen épen nagybirtokos : ezen pausalis quótánál erősebben fogja érezni hanyagságának eredményét , mely reá a nemakarásból származik; ellenben a kisebb birtokos, a ki nem fizethetett, tudja, hogy adójával fölérő végrehajtási költséget nem fog fizetni. Ha összeveszszük ezen két rendszernek előnyeit és hátrányait : be kell ismernünk, hogy ezen két rendszer közül egyik sem tökéletes ugyan, de a pausalis rendszer mégis jobb; mert a nagy birtokosok ennél nem fogják engedni fölnevelni a végrehajtási költségeket, hanem azonnal eleget fognak tenni fizetési kötelezettségűknek; a kisebb birtokosok pedig tetemes, nevezetes előnyben fognak részesittetni, a mi pedig nagyon igazságos : mert ezek nem az akarathiány folytán nem fizettek, hanem nem fizettek, mert fizetni nem voltak képesek. Azért én, mindezeket összevéve, az átalán rendszer mellett szólalok föl és azt ajánlom a t. háznak. Ha azonban méltóztatnék gondolni, hogy azon kulcs, mely a törvényjavaslatban föl van véve, magas : méltóztassék meghagyni a pénzügyminiszter urnák, hogy, ha szükségesnek látja az e tekintetbeni leszállítást: hozza ezt a ház előtt javaslatba az év lefolytával, hogy azután a t. ház a czélszerü módosítást megtehesse. (Helyeslés.) Horn Ede: T. ház! (Fölkiáltások jobb Jelöl: Eláll!) Nagyon köszönöm a fölkiáltásokat, mert jó jelnek veszem azokat. Már ma reggel is szerencsés voltam igy fogadtatni és aztán mégis szívesek voltak elfogadni javaslatomat: most is jó jelnek veszem azt, mint mondám; mert azt hiszem, hogy most is elfogadják azt, a mit mondani akarok. Az idő előre haladt már, azért csak egyetlenegy észrevételt akarok tenni, és pedig arra, a mit pénzügyminiszter ur Simonyi Lajos báró tagtársunk módosítására fölhozott. A miniszter ur elismeri: hogy elvben segíteni akar a szegény adózók sorsán; elismeri azt is, hogy sok, ha két krajczárban állapítjuk meg a végrehajtási költséget ; csakhogy a pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy az árverés többe fog kerülni mint két krajczárba: a miért ő egy átlagos sommát csinál és 4 krajczárt kivan minden adó forint után megállapitni. Meg kell vallanom, hogy ezen átlagot kissé különösnek tartom: mert azon ember, a ki a kormányt az árveréshez kényszeríti folyamodni, nem akarom mondani, hogy bűnös: hanem mindenesetre költséget és időveszteséget okozott a kormánynak; és mégis e helyett az árverési költséget olyannak is kell fizetnie, ki adóját árverés nélkül is megfizeti. Ez nem nagyon igazságos. De ha már a miniszter ur elfogadja az átlag rendszert, meg nem foghatom: miért állapodott meg ezen tételnél, miért nem vett föl számításába egy 3-ik tételt is ; hogy t. i., ha az adózó fizetni nem akar, három kényszerítő fokozat van, az 1-ső a késedelmi kamat, a 2-ik a zálogolás, a 3-ik az árverés. Ha már a miniszter ur átlagot csinál: akkor legyen szives mind a három fokozatot az átlagba fölvenni. A késedelmi kamatok rovata alatt föl van véve 8200 frt. A miniszter ur azt mondta ugyan tegnap: hogy ez a sommá nem csupán a jövő évre tartozik, hanem még régibb hátralékokra is vonatkozik; de azt mondom, hogy legalább lesz benne bizonyos rósz, mely a jövő évi hátralékokra vonatkozik: tegyük 300, 400 frtra. A miniszter ur azt mondja előirányzatában, hogy a lezálogolási és árverési költség magában 208 ezer forint lesz, tehát ha a 3 összeget összeveszszük : meglesz a kárpótlás, és a miniszter ur minden veszteség nélkül elfogadhatja a 3 krt. Részemről volt alkalmam kijelenteni, hogy én a késedelmi kamatokat nem helyeslem: de minthogy megvannak, csináljunk egy összeget a 3 tételből, és akkor semmi veszteség nem lesz, s bízvást elfogadhatja a 3 krt. (Szavazzunk,) Elnök % Elfogadja-e a t. ház a központi bizottság által helyeslett szövegezést % (Elfogadjuk.) A kik elfogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Majláth István jegyző (olvassa a 485-ik törvényjavaslatot.) Mihályi Péter előadó: A központi bizottság észrevétel nélkül fogadja el, a mennyiben a miniszteri előterjesztésben foglalt indokolásból meggyőződött, miszerint ez méltányos és szükséges. Elnök: Elfogadja-e a t. ház ? (Elfogadjuk.) Tehát egy pontból állván a törvényjavaslat, részleteiben is elfogadtatik.
