Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-248

244 2 * 8 országos Ülés deczember 10. 1870. Miért tettem e módosítást? Azért, mert azt re­ménylem, hogy ha érezni fogják a mulasztás kö­vetkezményeit a nagy adóhátralékosok, nem fog­ják a végrehajtást bevárni, és azon 18 millió, mely most csak végrehajtás utján fizettetett be, most meg lesz fizetve végrehajtás nélkül: mert mig előbb a nagy adóhátralékosokra esett 4—5 frt végrehajtási költség, addig a szegény ember fizetett aránylag 14-szer annyit. Most azonban 2 százalékot fog fizetni, ugy a szegény mint a gaz­dag adóhátralékos. Ez a módosításnak ratiója. Arányosítsuk a közterheket, arányosítsuk annyira, hogy még a végrehajtás költségeit is tegyük arányosakká. Egyébiránt, nem mondom, hogy épen ennyibe kerül a végrehajtás, — előre nem tudhatom: de ezen magasság leginkább megközelíti a múlt idők eredményét. Magam is hiszem, hogy ha ugyanannyi összeget kellene végrehajtás utján behajtani, és ugyanazon vagyonosabb adófizetők­től ; talán magas volna ezen összeg ; de meg va­gyok győződve, hogy épen a nagyobb adóhátra­lékosok a költség nagyságainál fogva, nem fog­ják bevárni a végrehajtást, s kevesebb összeget fogunk végrehajtás utján behajtani; csakhogy épen a nagyobb hátralékosok esnek el, a kisebb hátralékosok pedig, természetesen épen annyi dolgot adnak, mint a nagyok: s ennélfogva a költség is épen oly nagy lesz. De azért remélem, hogy ezen 2 százalékkal kijövünk, és nem is lesz magas; magas csak akkor volna ezen 2 százalék, ha ismét 20 milliót kellene végrehajtás utján be­hajtani; ez azonban nem fog bekövetkezni, ha az általam benyújtott módosítás elfogadtatik; mert a nagy adóhátralékok meg fognak szűnni. Egyébiránt, ha egy évi tapasztalat azt fogja mutatni, hogy nem találtuk el a helyes számot: a rectificatio az országgyűlésnek lesz föladata. A kormány nem fog késni az eziránti törvényja­vaslatot annak idején előterjeszteni. Két okból kérem ezen módosítás elfoga­dását. Első ok: hogy megérezze a nagy hátralékos a hátramaradás súlyát; a második, hogy ne kel­jen azon állapotot föntartani, midőn egyik ember épen tizennégyszer annyit kénytelen vég­rehajtás költség fejében fizetni, mint a másik. Egyébiránt a t. képviselő urnák elvi fejte­getésére én nem felelek. A törvényhozásról föl­teszem s meg vagyok győződve, hogy nem csa­lódom, hogy akkor, midőn a végrehajtási költségeket Pest részére két százalékban megszavazta, mind­azokat meggondolta; mert a mi áll az egyik és másik adóközségre nézve, ugyanaz áll az egyik adóalanyra és a másikra nézve is. (Irányi Dániel közbeszól : Csali a foglalásnál!) Igen, a foglalás­nál ; de ugyanazon ok harczol az árverésnél is. Hogy akkor hivatalbeli elődöm miért nem ter­jesztette ki Pest városát illetőleg ugyanazon arányt az árverésre is ? azt hiszem azért: mert költsé­gesebb, s nem mert megelégedett két százalék­kal, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy körül­belül több, mint 60 százalékkal többe kerül az árverés, mint a zálogolás. En azt gondolnám, hogy épen azért, mert reménylem, hogy igen nagyon meg fog fogyni ezen utón a végrehajtás utján behajtandó meny­nyisége az adóhátraléknak, hogy ha netalán az ár­verezés valamivel többe fogna kerülni a végre­hajtásnál, és igy valami meggazdálkodható lenne: a mi azután egymást kiegyenlítené. Egyébiránt nem fölötte nagy a dolog; mindössze 230 — 40 — 50 ezer írtra megy a költség, s ha, mint óhaj­tom és reménylem, hogy két ötöde az eddigi hátralékoknak nem lesz végrehajtás utján be­hajtandó, akkor midőn megfizettetik ennek három ötöde árverés nélkül: akkor ezen összeg — isten adja e hogy ugy legyen — egy tized részig lesz leszállítható , a mikor 15—30.000 forintot tenne az egész összeg. Simonyi Lajos báró: Igen sok és számos panasz merült föl a házban és a házon kívül a^ért, mert az adóbehajtás körül igen sok visszaélés és zsarolás fordult elő. Ezek megszün­tetésére, nézetem szerint, egy gyökeres mód van, éspedig az: hogy az adóbehajtás bizassék a tör­vényhatóságokra. Méginkább megerősbödött ben­nem ezen nézet a t. pénzügyminiszter ur azon nyilatkozata által, a melyben kimondja, hogy a távolabb vidékekre kiküldött adószedők igen sok költségbe kerültek az adóhátralékosoknak: mert a távolság miatt igen sok napidijt és fuvarbért kellett nekik fizetni. Ha az adóbehajtás a törvényhatóságoknak adatik át : mindez megszűnik. Ez is bizonyítéka tehát annak, hogy jobb és czélszerübb a tör­vényhatóságoknak átadni az adóbehajtást. De addig is, mig ez eszközölhető volna, czélszerünek látnám azt, mi ezen törvényjavas­latban is czéloztatik : hogy t. i. az adóbehajtás összege egy meghatározott összegben szabályoz­tassék. Előny ez az összes adóközönségre nézve, és pedig azért, mert, azt hiszem, hogy minden­kinek érdekében áll, és kényelmére fog szolgál­ni : ha tudni fogja, hogy mennyivel tartozik az adóbehajtásért. Mondom, az egész adózó közön­ség javára lesz ez; de mindenesetre különösen előnyére a szegény adózónak: mert a nagyobb összeg behajtása, az adóbehajtási költség megsza­bása nélkül, kevesebbe kerülvén, mint a kis ösz­szegnek behajtása : ez utóbbiak az eddigi mód föntartása mellett túlságosan sújtatnak. Addig is tehát, mig az adóbehajtás a tör­vényhatóságoknak átadatnék, czélszerünek lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom