Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

220 247. országos ülés deczember 9. 1870. Meglehet, hogy nem az én nézetem a helyes ; de rám nézve érv csak csak az, a mit az okszerűségből tetszik levonni, vagy a mit szavamból tetszik idézni; de azért, hogy valaki, habár az maga igen t. hivatalbeli elődöm lett volna is, valamit mondott, irányomban nem érv, kivált nem akkor : ha én épen az ellenkezőjét mondottam. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezek mind rapsodisticus megyiegyzések,de szükséges volt ezeket előhoznom azért, hogy megczáfoljam azt, amivel a t. képviselő ur beszédét kezdette és végezte: hogy itt szörnyű dolgok történnek; mert előbb beszélünk a födözetről, és csak azután a bevételről. Adótörvények és nem financztörvényjavaslatok fekszenek előttünk. Ez pedig egészen más; majd ha a költségvetés lesz előttünk : akkor megtartjuk a sort. A mi a t. képv. urnák a rémitő nagy adóhátralékokból vont azon következtetését illeti^, hogy e rendszert maga a nagy hátralék elitéli; erre válaszom az, hogy azon hátralék nem azon három évről való, a mióta, a képviselő ur szerint, Magyarország fönáll; Magyarország régibb három év előtt is főnállott és a hátralékok azon régibb 3 év idejéből valók. {Élénk helyeslés jobb felől.) Ervet tehát tessék formálói azon hátralékokból, a melyekkel az átörökölt hátralékok ezen három év alatt szaporodtak. De ha a t. képviselő ur igy okoskodik, akkor az ellenkező eredményre fog jutni: mert a hátralék ezen három év alatt fogyott. Hogy azon 84 milliót, melyet az 1867. előtti időből örököltünk, el nem fújhattuk, ez igen természetes; mert ez azt tenné, hogy egy évben annyi millióval többet hajtsunk be, mint a mennyit a képviselő ház megszavazott. Ezt tennünk nem is volt szabad, mert ez meg van tiltva, törvény által ki levén mondva: hogy a régibb hátralékokból egy év alatt menyit szabad behajtani. Ismétlem: ezen nagy hátraléknak csupán az az oka, hogy az ország véletlenül nem három, hanem közel ezer éves. A képviselő ur kiszámította az egy milliárd tartozást, és az 50 millió kamatot, és elszörnyűködik, hogy egy ország, mely három év óta létezik, t ily nagy adósságot csinált. Én nem tudom, örömmel mondjam-e vagy fájdalommal, hogy az ország nem olyan fiatal; mint mondám annak fönállása közel ezer és nem három éves, és hogy az utóbbi három év az adósságnak legnagyobb részét örökölte. Igenis ezen három év alatt fölvettük a vasúti és a fővárosi kölcsönt, mindkettőt oly befektetési czélokra, melyeket talán maga a t. képviselő ur sem fog oly károsaknak tekinteni. Tettük ezt ugy, mint igen sok magán ember is, ki erejének arányában befektetési czélokból néha túlmegy jövedelmen, mihelyt tudja, hogy e befektetések jutalmazok lesznek. Vajon a mieink olyanok lesznek-e, az más kérdés. Mindenesetre az intentio az volt: befektetésre venni föl kölcsönt, és nem tékozlásra. Tessék azért a t. képviselő urnák ezen 84 millió forintot, melyeket befektetési czélokból vett kölcsön az ország, a többitől elkülönözni, és a többit, a mit örölköltünk, nem ezen három évnek róni föl, hanem azon kilenczszáz és néhány évnek, melyekről — ugy látszik — a t. képviselő ur vagy nem bir tudomással, vagy azokat semminek tekinti. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha azt akarjuk, hogy a képviselő ur által emiitett ünnepélyesség és komoly méltóság necsak a budget, de az adótörvények tárgyalásánál is meg legyen: akkor legalább ezer éves létünket ne ignoráljuk, és az öröklött ezer milliónyi adósságot ne rójjuk három évre. Ezen három év alatt nem csináltunk több adósságot nyolczvannégy milliónál s azt is befektetési czélokra, mely mellett a létező adósságokból is sokat törlesztettünk. A vasúti kölcsönből törlesztettük a megfelelő részt és — a miről a t. képviselő ur nem vett tudomást, — törlesztettünk az úrbéri tartozásból, a megállapított törlesztési tervnek értelmében. Én ki tudom mutatni, mennyivel kevesebb az ország adóssága 1867. óta. Megengedem, hogy más részt 84 milliónál több az, de ez — mint többször emlitém — befektetési czélokra tétetett. Oly országot tékozlásról, a deficit örvényébe hanyat-homlok rohanással vádolni nem lehet, mely investitiókat, habár szűk mérvben, nemcsak kölcsönzött összegből, de a folyó jövedelmekből is folyton folyvást tesz; mely régibb adósságait, a megállapított törlesztési módozatok szerint, folyton folyvást törleszti, anélkül, hogy e czélból eddigkölcsönhez kellett volna nyúlnia; s a mely — meg vagyok győződve, — ugyanazon szerencsés állapotban lesz a jövő évben is, hogy ezt majd csak ugy el mondhatja magáról, mint a most folyóban. (Hosszan tartó élénk éljenzés jobb felől) Madarász József: Nem óhajtottam e tárgyhoz szólni, t. ház, mivel azt hivétn, hogy néhány képviselő az előbb mondottakra megteendi észrevételeit; de miután ez oldalról, melyen én véleménytársaim közt ülök, nem kel föl senki: kénytelen vagyok a pénzügyminiszter urnák ép most mondott egy pár szavára ellenészrevételeket tenni. 0 Horn ellenében azon, Horn ur szerint 3 év alatt, szörnyű összegre rúgott adósság ellenénóben arra hivatkozott, hogy az ország előtt ne ezen három év festessék a pazarlás és hanyatthomlokkal veszteségbe rohanás éveinek : mert hisz Magyarország nem három, de hála Istennek, ezer éves, tehát nem három, hanem ezer év óta