Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-247
247. országos Illés dtczember 9. 1870. 211 végett, melyek az eddigi tapasztalatok után főimerültek, munkában van egy törvényjavaslat, mely közel állván befejezéséhez, mihelyt helyesen elkészül: a miniszter nem fog késni azt a t. háznak beterjeszteni, hogy az rendes tárgyalás utján elintéztessék. (Helyeslés jobb felöl.) Horn Ede: T. ház! Legyen szabad mindenekelőtt sajnálkozásomat kifejezni a miniszteri felelet aránylagos elkésése miatt; „aránylagosnak" mondom s ez által eléggé kijelentem azt, hogy átalános rosszalást semmikép sem akarok kimondani. Ismerem a ház szabályainak 120-ik §-át, mely a kormány tetszésére hagyja minden interpellatióra azonnal, vagy máskor felelni. Ez nagyon ruganyos kifejezés. Tudom azt is, hogy nálunk ugy, mint máshol, a kormány ezen joga gyakorlatában néha hónapokon át adós marad a felelettel bizonyos interpellatióra. (Fölkiáttások bal felől: esztendőkig is.) Tehát esztendőkig is. De azt is hiszem, hogy mikor az interpellatio oly rendkivüli intézkedésre vonatkozik, mely éppen foganatosításba vétetik, s melyet az interpelláló és a közvéleménynek egy bizonyos része, legalább törvényen kívülinek, ha nem törvényellenesnek tart: akkor azt gondolom, az illedelem és a parlament, valamint a közvélemény iránti tekintet azt kívánná, hogy ne tessék a feleletet addig halasztani : míg az intézkedés majdnem keresztül levén hajtva, ugy a felelet, mint az interpellatio is írott malaszttá válik. (Helyeslés bal felől). Igaz, ugyan t. ház! hogy ha késett is a parlamenti felelet, a kormány sietett más utón némi fölvilágosítást adni. November 17-én ugyan is bátorkodtam a miniszter úrtól azt kérdeni: vajon van-e tudomása a fölülvizsgáló bízottság rendes működéséről? Es három nappal ezután, azaz november 20-án megjelent a Buda-pesti közlönyben egy bizonyos, a törvényhatóságokhoz intézett körlevél, a mely ezen fölülvizsgáló bizottság működéséről értesiti őket. — Ez már arra is felelet, a mit a tisztelt államtitkár ur mondott, hogy oly körlevelet, mely csak néhány hatósághoz szól, nem kell a Közlönyben kihirdetni, még is megtették. A közönség azonban nem kis megütközéssel vette észre, hogy az október 17-ikéről szóló körlevél a Közlönyben csak november 20-án közöltetett, azaz 33 nappal a fölülvizsgáló bizottság kiküldése után tudta meg a közönség a fölülvizsgáló bizottság létezését. Ily éjjeli meglepetések, ily titkos eljárások az absolutismus rendes fogásaihoz tartoznak ugyan, de alkotmányos kormányhoz nem méltók. Alkotmányos kormány világos nappal cselekszik, alkotmányos országban minden polgárnak joga van előre tudni, hogy mi vár rá, mi történik vele. — Noha a t. államtitkár ur azt mondta, hogy két nappal ezen közzététel előtt volt a Közlönyben két-három sor — én bizony nem is olvastam — melyben a közönségnek értésére adatik, hogy ha az idei ujonezozás nem jó eredményt ad; akkor fölülvizsgáló bizottság lesz; én azt hiszem, részemről, hogy a közönség ebből nemcsak nem sejthette, hogy az előbbi évekbőli ujonezok is fölül fognak vizsgáltatni, hanem épen az ellenkezőt kellett érteni a Közlöny tudósításából De, t. ház! ezen kettős elkésést szívesen elnézném, ha — a mi lényegét illeti a dolognak — a nagyon tisztelt államtitkár úrtól vett feleletet kielégítőnek tarthatnám. Fájdalom, ez nem áll." Elismerem, t. ház, teljes igazságát annak, mit a t. államtitkár ur mondott az ujoncz vizsgálás alkalmával előkerülő visszaélésekről. Elismertem már interpellatióm alkalmával ezen visszaélések létezését, és hangsúlyoztam azoknak súlyos voltát. Elismertem, hogy a kormánynak kötelessége ezen visszaéléseket minélelőbb megszüntetni és a törvénynek érvényt szerezni. Mind ezt elismertem. De nézetem szerint, ha alkotmányos országban valamely törvény elégtelennek mutatkozik, vagy magában, vagy végrehajtásában: akkor a kormány előtt csak két ut áll nyit első az, hogy mint legfőbb végrehajtó hatalom jobban, szigorúbban őrködik az alsóbb közegek működése fölött, s azon lesz, hogy a reájok bizott teendőket lelkiismeretesen teljesítsék. — Ha ez nem sikerül, ha például, minta kormány azt sejteti velünk, hogy azon közegek, melyekre a törvény végrehajtását bizta, roszul vannak választva, vagy szervezve: ott van a másik ut, a mely abban áll, hogy a kormány, mely nemcsak végrehajtói hatalommal, hanem törvényhozási kezdeményezési joggal is bir: akkor a képviselő testület elé lép, azt mondván: a törvény rósz, arra nézve javításokat kell javaslatba hoznom, a törvényhozó testület pedig bizonyosan elfogadja ezen javaslatokat, ha czélszerünek látja. De a kormány maga is elismeri, hogy ez szükséges, mert épen ma hallottuk a t. államtitkár úrtól, hogy a kormány, ha ma azt mondja, hogy azon visszaélések megszüntetésére törvényjavaslat szükséges, ez által bevallja, hogy a létező törvényben nem volt útja és módja azt tennie, a mit tenni kell. Hozzá teszem, hogy a t. államtitkár ur vagy elfelejtette, vagy nem igen nagy figyelemmel olvasta az idézett törvényt ; mert az idézett törvényben semmikép nem áll az, mit a t. államtitkár ur belőle kiolvasni 27*
