Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

24*. országos ülés november 23. 1870. 185 zolni fogja, hogy annyi képesség még sincs az ellenzékben, a mennyi tényleg, habár nem épen nagy mértékben, föltalálható a kormányban és a kormánypártban; de ez a jövő kérdése, és én nem tartom delikát dolognak, ezt a parlamentben föl­hozni. (Élénk helyeslés bal felől.) Azonban az, a mivel a miniszter ur szavait befejezte, az gyanúsítás, és mert gyanúsítás, én részemről kénytelen vagyok, legalább a magam nevében, azt visszautasítani. (Fölkiáltások a hal felöl: Mindnyájan visszautasíthatjuk,) Azt mondani, hogy mi programra, nélkül haladunk, hogy mi csak a negatio terén állunk: (Ugy van! jobb felől,: ez nem gyanúsítás ugyan, ez csak valótlan ál­lítás. Ezt mondani jogában van a miniszterelnök urnák, erre tapsolni jogában van — mint tap­solt is — a mélyen tisztelt többségnek. (Helyes­lés a bal oldalon, mozgás a jobb oldalon.) De azt mondani,hogy programúiunk nem levén, kiindulási pontunk és azon irány, melyben haladunk, nem egyéb, mint tapsra való törekvés, ez uraim gya­núsítás. (Zaj. Fölkiáltások a jobb oldalon. Jól van! Ugy van.) És a ki most is azt ismétli, hogy ugy van, azzal szemben én ezen inpaiiamentalis insi­auatiót a legkomolyabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Azon souverain hang, t. ház, mely néha itt nyilvánul a jobb oldal részéről az ellenzékkel szemben, igen sértő. Mi e sérelmeket soha zsebre­tenni nem fogjuk ós mindannyiszor, valahányszor önök a mi nemes, tiszta törekvéseinket — habár ily finom és souverain beszédmódnak egyedül megfelelő alakban is, mint a miniszterelnök ur tette, — gyanúsítják, mindanuyiszor fog talál­kozni, ha nem én, de más, a ki azt visszautasítja. (Hosszas élénk helyeslés a bal oldalon.) Azonban egy másik eszme is, a mit a mi­niszter ur kifejezett, sokaknak fájt, fájdalmat keltett bennem is: nem azért, mert itt e házban mondatott; hanem azért, mivel a magyar mi­niszterelnök mondta azt. 0 a franczia viszonyokra czélzott. (Fölkiáltások a bal oldalon: Igen is; ő a bukott franczia kormányt sajnálta! Zaj.) Itt az ő szavaiban örömmel veszem ugyan a tiltakozást; de abban tulajdonkép még sem volt más kifejezve, mint a bukott zsarnok-kormány iránti rokonszenv. (Iloszas zaj és mozgás a jobb oldalon. Fölkiáltások a bal oldalon: Ugy van!) Nem tartom magam hivatottnak, t. ház, a franczia viszonyukról itt a képviselő házban be­szélni. Azt hiszem, ha ez helyén lenne, ezt hiva­tottabbak fognák megtenni: hanem engedjék azon megjegyzést tennem, hogy midőn a minisz­terelnök ur beszéde keretében illőnek találta a franczia ellenzék szemére vetni, hogy mindig csak tagadott, programmja nem volt, és azon hi­KÍ:i>r. KI. XAPLÓ 185-S- XI. bákat, miket a franczia kormányzat fölmutatott, soha czélul kitűzött reformokkal helyrehozni nem törekedett; hogy akkor a miniszterelnök ur igno­rálta azon állapotot, melyben a franczia ellenzék volt, hogy akkor szem elől tévesztette azon le­hetetlenséget, melynek nyűge alatt ily nem a törekvésű ellenzék működést kifejteni képes nem volt; és midőn ő ezt ignorálta, akkor más részről implicite azon viszonyok dicsőítő helyeslését mondta ki. (Zaj, fölkiáltások a hal oldalon: Ugy van! Mozgás a jobb oldalon.) Utólag bocsánatot kérek a t. háztól, hogy a ki fölszólalni nem szándékozott, ezen véletlen, és általam nem óhaj- * tott intermezzo által fölszólalni kónytelenittettem. [Helyeslés a bal oldalon.) Andrásy Gyula gr. miniszter­elnök: Az előttem szólott képviselő ur felszó­lalása, melyben beszédemet több észrevétellel ki­sérte, alkalmat nyújt nekem arra, hogy előbbi rögtönzött nyilatkozatomat, melyet nem fejeztem be egészen: utólag kiegészítsem. (Halljuk!) Min­denekelőtt megjegyzem, hogy a t. képviselő ur téved, midőn azt hiszi, hogy a tehetségek iránt tett nyilatkozatok tőlem veszik eredetüket, mert magam is indelikatnak tartom, ha ily dolgok a parlamentben íeszegettetnek. Ezt előrebocsátva, vissza/bérek nyilatkoza­tomra, melyben azt mondottam, hogy a két párt tehetsége fölött, a fölött, melyik csalatkozott te­hetségének becslésében, bizonyos eshetőségek be­álltával, a közel jövendő fog Ítélni, mit most kiegészítek azzal, hogy fölfogásom szerint, nem azt kell latolgatni, melyik párt becsüli túl tehetsé­geit, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy te­kintve helyzetünket, a nemzet mindkét pártjának tehetsége együtt alig elégséges, és igy nagy fe­lelősséget vállalnak magukra azok, kik ezen te­i hetséget akkor is, midőn arra ok vagy többé nincs, vagy nem is volt, megosztva tartják. Ez époly határozottan nézetem, mint az I előbbi. A mi a t. képviselő urnák azon megjegy­zését illeti, mely szerint én bókolgatni akartam az elesett franczia kormánynak: ennek ellenében utalok előbbi nyilatkozatomra, melyben szárazan csak azt mondottam, hogy alkalmam volt, és okom van tudni, miszerint voltai; tehetetlen mi­nisztereik, kiknek részben tulajdoníthatók a jelen­legi események, de nem csupán nekik. En nem kívántam bókolgatni senkinek, de nem lehetett föladatom : elbukottakra követ dobni, mit soha sem tartok lovagiasnak. (Tetszés jobb felöl.) Vukovics Sebő : Tisztelt ház ! En azt I gondolom, hogy az igen t. miniszterelnök ur i egyátaiában nem hibázott a parlamentaris szo­I kás ós a fönfbrgó körülményekből folyó szellem ellen, midőn a mai tanácskozásba behozta a fran­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom