Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-240
240 országos Ülés november 22. 1870. \§\ rint a fő dolog az: ha kell-e visszafizetni vagy nem. Ha a miniszter ur azt mondaná nekünk: mi oly kölcsönt vettünk föl, a mit nem kell viszszafizetni, ha az országgyűlés jóvá nem hagyja ; akkor, megengedem, nem volt kölcsön, sem előlegezés, sem más. De ha a miniszter ur olyas valamit vett föl, a mit minden esetben vissza kell fizetni és Magyarországnak csak az a választás maradna, miképpen fizessük vissza, akkor, - mindenki emlékszik Lafontáine meséjére, a hol a szakács azt kérdezi a esirkéktől; minő sauce-val akarnak beesináltatni ; ők azt felelték: semminővel ! a szakács rá még azt mondta : nem ez a kérdés; — mi is szintén azt mondjuk a miniszter ur azon kérdésére, miképpen legyen a kölcsön : közös-e vagy külön, mindjárt visszafizessük-e, vagy consolidáltassék? — mi is szintén azt mondjuk: megegyezésünk nélkül semmi sauce-val nem akarunk élni. Legyen szabad e tekintetben egy oly alkotmányos országra hivatkoznom, a melyre maga a miniszter ur is szeret különféle kérdésekben hivatkozni, mely valóban mintául szolgálhat; mert fájdalom, ki kell mondanom, ez úgyszólván az egyetlen ország Európában, hol alkotmányosság van és ez Angolország. Anglia törvényeiből csak kettőt idézek. Egyike az: meg van tiltva mindenkinek külön parlamentaris törvény által, a kormánynak kölcsön adni pénzt oly czélokra, melyek fölvételére a parlament által föl nem hatalmaztattak, és pedig azért, hogy ne legyen a kormánynak alkalma s módja, semmi ily föl nem hatalmazott kiadásokat tenni. A másik törvény, melyet idézni akarok és mely még jellemzőbb, abban áll: tudja a t. ház, hogy az angol kormánynak nincsenek saját pénzügyi közegei, minden pénzügye a bank által kezeltetik. íme bank statútumban van külön §. a mely a banknak megtiltja előlegezéseket tenni a kormánynak olyan kiadásokra, a melyekre a parlament által föl nem hatalmaztatott. A t. pénzügyminiszter urnák fölvilágositásul idéztem ezt, és hozzá teszem, hogy ez a legújabb és a legismertebb nevű könyvből van, amely egy angol parlamentális kormánynak kanadai könyvtárnoka által Íratott. Sok más ilyen idézetet hozhatnék föl, de csak arra akarok visszatérni, hogy nemcsak nem törvényes ily előlegezés, vagy kölcsön, hanem ott azon bankárok például, a kik ezt a közös pénzügyminiszternek kölcsönözték, nem számithatnak Magyarország fizetésére, az az: nincs joguk e tekintetben Magyarország fizetését követelni, hacsak az országgyűlés utólagosan jóvá nem hagyja. Ismétlem: nézetem szerint, most az első ós legfontosabb kérdés az volna: hogy voltak-e, mint a miniszter ur hiszi ós erősiti, voltak-e valóban KBPT. H. NAPLÓ 18y|- XI. ! ily kényszerítő okok, melyek törvénytelenségre hatalmazták föl 1 A miniszter ur mindeddig semmi okmányt, semmi adatot nem szolgáltatott nekünk e tekintetben, tehát semmikóp nem felelhetünk és a nagyon t. pénzügyminiszter ur saját nézete szerint jóvá nem hagyhatjuk most. Ami történt ezen kölcsönnel, ez elég volna, nézetem szerint ha a ház — hogyha még roszalását nem akarja kimondani — legalább helybenhagyását semmikép ki ne mondhassa; minthogy a miniszter ur maga azt monda, hogy a ház nincsen s nem is lesz azon okmánj r ok és adatok birtokában, a melyek döntők lehetnek e tekintetben. De minthogy ezt nem tudjuk, természetesen csak a pénzügyi oldalra kell szorítkoznunk. E tekintetben ismétlem, hogy ezen egész ügynek, ezen egész vitának azon igen jó és üdvös oldala lesz mindenesetre, hogy a házat és az országot figyelmezteti azon nagy veszélyre, mely e tekintetben a delegatiók institutiójában rejlik. Még sok mondani valóm volna ugyan, de miután azt látom, hogy a két órát már túlhaladta az idő, és a háznak figyelnie kifáradt, ezzel bezárom mára észrevételeimet. (Helyeslés a bal oldalon.) Kerkápoly Károly, pénzügyminiszteri Miután előttem szólott t. képviselő ur beszédében arra is kiterjeszkedett, hogy részint nekem tulajdonított oly dolgot, melyet tudtomra nem tettem, részint intentioim magyarázatába bocsátkozott, nem akarom, hogy ezen ülés bezárassák anélkül, hogy ezekre nézve igen röviden pár észrevételt ne tegyek. Majoros István.- Kár! (Zaj. Rendre!) Kerkápoly Károly, pénzügyminiszter : Kötelességem ez akkor, midőn tetteim és szándékomról más beszél. (Helyeslés) A képviselő ur azt monda, hogy én visszautasítottam Wahrmann képviselő ur határazoti javaslatát, és részemről nem akarok ahoz csatlakozni, mert abban arra van súly fektetve, hogy a közös pénzügyminiszter Magyarországot, illetőleg a magyar kormánynak a túl felet illetőleg az ottani kormánynak megbízásából vette fel az előleget; teszem ezt pedig azért, mert nem állithatom föl azon tant, mintha a közös pénzügyminiszter ezen kormányok egyikének vagy másikának orgánuma lenne. Ezt, tudtommal, nem mondtam. En jól tudom, hogy a közös pénzügyminiszter sem ezen, sem a túl fél kormányának orgánuma nem lehet; de azért határozottan állithatom, hogy ugy az egyik, mint a másik kormány megkeresésére annak érdekében működhetik, a minthogy eleitől fogva működött is: például pénzeket ad, pénzeket vesz részünkre, (Egy hang : SensálJ ha a valuták különbözőek s átváltoztatására van szükség: például nekünk nincs Napóleonunk, az az 20 frankosunk, szükségünk van rá, másnak 21
