Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 22. Í870. 3 59 ki roszszalásomat a felett! hanem kijelentem méltó kárörömömet, hogy önök maguk és élükön a kormány nem tisztelik, nem becsülik az önmaguk által alkotott törvényeket. De képviselői állásomnál ós kötelességemnél fogva tiltakozom azon összegek ellen, melyeket a pénzügyminiszter ezen művelet által előlegesen előállítani segédkezet nyújtott, s azért én részemről ezen 12,900,000 forint kölcsönt, melyről eddig tudomásunk van, Magyarországra nézve kötelezőnek lenni el nem ismerem. (Helyeslés a hal oldalon.) Jámbor Pál, jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: Elállók! Jámbor Pál, jegyző: Horn Ede! Horn Ede: Azt hiszem, ma már későn van. (Fölkiáltások: Holnap! Folytassuk! Halljuk!) T. ház] mindenekelőtt sajnálatomat kell kifejeznem egy dolog felett. A. t. jobb oldal, és a kormány maga elismerte az ügy igen nagy fontosságát.f Ha ezt elismerik, akkor a parlamentet legalább azon helyzetbe kellett volna helyezni, hogy a kérdést szakismerettel tárgyalhassa. (Zaj) Mi úgy szólván egészen a levegőben vitatkozunk. Az átalános parlamenti szokás azt kívánta volna, hogy a minisztérium elénk terjeszsze mindazon okmányokat, melyek ezen tárgy fölvilágositására szolgálnak. A minisztérium elismeri, hogy a tárgynak két oldala van, t. i politikai és pénzügyi oldala. Kötelessége lett volna, nézetem szerint, a parlament iránt, hogy eléje terjeszsze a politikai és pénzügyi okmányokat, melyek ezen ügy megismertetését elősegithették. A minisztérium a múlt héten és ma is már többször ismételte azt : „elismerem — mondja nagyon tisztelt Kerkapoly ur, — hogy a tőrvény ellen cselekedtünk ; de voltak nagyon fontos politikai kényszerítő okok." Miként ítéljen ezen kényszerítő politikai okok felett a ház, ha nem tudja a történteket, és nem tudja, mi vezette a kormányt ezen eljárásában ? (Zaj! Halljuk!) Ez legalább a szokás, — ismétlem — minden parlamentben, hogy akkor, ha fontos tárgyat kell tárgyalni, az okmányok a kormány által letétetnek a ház asztalára. Ha már különféle okokból a politikai okmányokat nem terjesztette a ház elé; •— és fájdalom — ezen okok legfontosabbikát, mint már hallottuk, az képezte, hogy csupán a delegatióknak fogják a politikai helyzetet előadni; — ha már a minisztérium ezen okot elég fontosnak nevezte, ámbár mi azt el nem ismerjük: arra teljes jogunk volt, hogy terjeszsze a ház elé legalább azon levelezést, mely a közös pénzügy minisztérium és a magyar kormány között e tárgyban folyt. így legalább lehetett volna valami alakja a vitatkozásnak; igy azonban, mint a vitatkozás jelenleg folyik, hiányzik minden támpontja a vitának. (Zaj! Halljuk.) De ez nem az egyedüli anomália ezen ügyben. Ugy látszik, hogy a jobb oldal, legalább a mai politikai lapok azt mondják (Zaj. Helyre '.) Én újra késznek nyilatkozom, ha a ház türelme ki van merítve, holnap folytatni beszédemet. (Halljuk! Zaj.) Elnök: Tessék folytatni, kérem, sokan vannak még fölírva. (Bal oldalról: Miután sokan vannak folirva, folytassuk holnap.) Horn Ede i Ez nem az egyedüli anomália a dologban. A másik az volna — tudjuk a párt-lapokbol és látjuk már ma is, ámbár Zsedényi t. kéj)viselő ur eddig nem méltóztatott kinyilatkoztatni, hogy visszavonja-e javaslatát vagy nem -— de még is azt tudjuk, hogy a jobboldal átalában kész elfogadni a Wahrmann ur javaslatát, és mégis a pénzügyminiszter ur maga egyenesen visszautasította azt. Wahrmann ur javaslatának egész lényege abban pontosul össze, hogy kibújó ajtót nyit a miniszter urnák, azt mondván, hogy a vita alatt levő hitelműveletben a közös pénzügyminiszter az illetékes magyar kormány megbízásából tette a kérdéses előlegezési műveletet. Ez lényege Wahrmann Mór képviselő ur javaslatának, és a pénzügyminiszter ur nyíltan kimondotta, hogy ő azt el nem fogadja. Egyébiránt a közös pénzügyminiszter nem lehet, úgy szólván, csupán kiviteli közege a magyar pénzügyminiszternek. Ha ez igy áll: akkor nem tudom, hogy sajátkép mire akar szavazni a jobb oldal és mi felett vitatkozunk 1 Én egyébiránt elismerem, hogy a pénzügyminiszternek azon tekintetben teljes igaza van, hogy nem fogadja el ezen ajánlatot. A közös pénzügyminiszter semmiesetre nem lehet közege a magyar pénzügyminiszternek ; a közös pénzügyminiszternek csupán a delegatiókkal van érintkezése. Egyébiránt, a n. t. pénzügyminiszter ur nem szorul e mentegetésre. Csak néhány perczczel ezelőtt hallottuk őt igy nyilatkozni: mi nyíltan elismerjük, hogy a törvény ellen cselekedtünk, de a salus rei publicae-re hivatkozunk. Szabad legyeu e tekintetben egyszerűen és egyenesen kinyilatkoztatnom, hogy elismerjük mi is ez oldalon, hogy, ha a haza valóban veszélyben van, hogy, ha valóban fontos okok vannak, néhanéha a törvényt is meg lehet szegni; de éppen azért, mivel a salus reipublicae-nek igen nagy hordereje van, nem szabad ezen argumentummal visszaélni, és csak akkor kell használni ez okot: ha valóban egészen rendkívüli esetek forognak fön. Ha átalában minden helyzetben elfogadjuk e mentegetést, akkor igen könnyen egyszerűsíthetjük egész föladatunkat. A törvénykönyveket, a régieket ugy mint az ujakat, a múzeumba küldjük, bezár-