Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-240
140 240. országos Ölés november 22. 1870. Bocsánatot kérek az igen t. miniszterelnök úrtól, de — hogyha azt megengedem is, hogy a mi házunkban az effélék szokatlanok, — azt el nem ismerhetem, hogy az más parlamentben is ugy volna. Angliában például, mihelyt a crisis kezdődik, arról a háznak mindjárt tudomása van. (Fölkiáltások jobb felől: Nem áll !) Bocsánatot kérek, nekem épen annyi tudomásom és tapasztalásom is van arról, mint akármelyik képviselő urnák a túlsó oldalon, sőt talán több. Angliában is megtörténik, hogy heteken át foly a válság, a mi miatt a ház nyugtalanná válván, akárhányszor megesik, hogy kérdés intéztetik ő felsége oppositiója vezére által, a mint ott mondani szokták, a ház vezéréhez, a ki a miniszterelnök szokott lenni, vagy ha az a felsőházban történik, nem a miniszterelnökhöz, a ki azon háznak nem vezére, hanem az ott levő egyik miniszterhez, és ily alkalommal ott gyakran igen confidens dolgokat is szoktak a miniszterek közölni; például közlik azt is, hogyan szólította ő felsége magához a miniszterelnököt, micsoda megbízást adott neki, elfogadta-e ezen megbízást, vagy nem stb., mindezek i közöltetnek, még mielőtt az uj minisztérium megalakult volna. Ezek tények, melyeket tagadni nem lehet, azaz: tagadni végre mindent lehet, de alaposan nem. Azt tehát elismerem, hogy nálunk ez szokatlan, de szokatlan az is, mit a t. .miniszterelnök ur méltóztatott most tenni, s melyért ón, a magam részéről, köszönettel tartozom: szokatlan az, hogy értesítés adassék a háznak, ezt a miniszterelnök ur megtette, de ha a szokáshoz alkalmazta volna magát, ezt sem tette volna meg ; hiszen válaszát a többség valószínűleg akkor is épen ugy tudomásul vette volna. A mi a dolog másik részét illeti, ezzel kapcsolatban a t. miniszterelnök úrtól nagy örömmel hallottam ismétlését egy már előbb tett, és Pest belvárosa érdemes képviselője által fölemlített ténynek, hogy t. i. a kormánynak nincsen más hivatalos lapja, mint a hivatalos közlöny, következőleg a kormány és a t. miniszterelnök ur nem tehet arról, hogy a lapokba miféle hírek, micsoda táviratok mennek be. Ezt mondom valóban örvendetes tudomásul lehet venni, azon tények után, melyekről tudomása van nemcsak a háznak, hanem az országnak is, s melyeket a múlt évben a t. miniszterelnök ur is hitelesített azzal, hogy nem tagadta meg, miszerint vannak subventionalt lapok. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Én néplapokról szóllottam akkor. Csernátony Lajos: Miniszterelnök urnák tökéletesen igaza van, midőn arra hivatkozik, hogy én közelebbi viszonyban állok egy lappal, és azt én igen jól tudom is, hogy mi megy abba a lapba. De megvallom, hogy föltettem azt, hogy ha nincs is félhivatalos sajtó, hogy az a sajtó, mely a kormány pártnak közlönyéül szolgál, utoljára még sincs oly egészen elszigetelt állapotban a párttól, hogy oly dolgokról egészen részletes tudósítást adjon, melyek nem léteznek, és melyekről pártja semmit sem tudott; már pedig nemcsak azon lapok, melyeket a miniszterelnök ur mondott, hanem azon lapok is, melyek mint a jobboldal és kormánypárt közlönyei ismeretesek a közönség előtt, adtak részletes tudósításokat a krízisről. Erről én époly keveset tehetek mint a t. miniszterelnök ur; de mindenesetre föltehettem, jogosítva voltam föltenni, hogy midőn oly lapok, mint a Reform, Pesti Napló, Pester Lloyd, hogy más lapokat ne is említsek, minden nap közöltek Bécsből érkezett táviratokat, leveleket stb., melyekben részletesen le volt irva, micsoda állapotban van a miniszter-válság, mikor várható a t. miniszterelnök urnák fönmaradása Bécsben stb. én jogosítva, sőt kénytelen voltam föltenni, hogy a krízis tény. Egyébiránt végül csak annyit jegyzek meg, hogy akármiben állott legyen a krizis, akár miben álljon jövőre, én interpellatiómat egy szempontból, egy czélra tettem, és ezt megmondom. Tettem azon egyetlen szempontból, hogy Magyarország kormánya és ezen kormánynak bármely tagja is ne tekintessék oly institutiónak és oly egyénnek, kire nézve a Bécsbe, vagy bárhová vitel promotio lehessen. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt gondolom, Magyarország kormányelnöksége a legnagyobb hivatal magyar ember részére. Nem bocsátkozva most a csere káros természetének taglalásába, csak azon meggyőződésemnek kívántam kifejezést adni, hogy magyar emberre nézve nem létezik szebb ambitio, mint az, hogy Magyarország kormányelnöke lehessen és maradhasson (Elénk helyeslés.) és egyátalán nem tartom azt, hogy promotio lehessen reá nézve akár hová vitessék el, ha azt mások előmenetelnek tartanák is. Egyenesen csak ezen szempontból voltam bátor interpellatiómat előterjeszteni, a melyre a kormányelnök ur által adott választ egyébiránt köszönettel veszem. (Zaj.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Nem szándékozom at. ház figyelmét hoszszasan igénybe venni, csupán két rövid észrevételt akarok tenni azokra, miket a t. képviselő ur mondott. Kénytelen vagyok most is tagadni a t. képviselő ur azon állítását, mely szerint a kormány Angliában a háznak épen oly közlése-