Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

140 240. országos Ölés november 22. 1870. Bocsánatot kérek az igen t. miniszterelnök úrtól, de — hogyha azt megengedem is, hogy a mi házunkban az effélék szokatlanok, — azt el nem ismerhetem, hogy az más parlamentben is ugy volna. Angliában például, mihelyt a crisis kezdődik, arról a háznak mindjárt tudomása van. (Fölkiáltások jobb felől: Nem áll !) Bocsánatot kérek, nekem épen annyi tudo­másom és tapasztalásom is van arról, mint akár­melyik képviselő urnák a túlsó oldalon, sőt ta­lán több. Angliában is megtörténik, hogy hete­ken át foly a válság, a mi miatt a ház nyugta­lanná válván, akárhányszor megesik, hogy kér­dés intéztetik ő felsége oppositiója vezére által, a mint ott mondani szokták, a ház vezéréhez, a ki a miniszterelnök szokott lenni, vagy ha az a felsőházban történik, nem a miniszterelnökhöz, a ki azon háznak nem vezére, hanem az ott levő egyik miniszterhez, és ily alkalommal ott gyakran igen confidens dolgokat is szoktak a miniszterek közölni; például közlik azt is, ho­gyan szólította ő felsége magához a miniszter­elnököt, micsoda megbízást adott neki, elfo­gadta-e ezen megbízást, vagy nem stb., mindezek i közöltetnek, még mielőtt az uj minisztérium meg­alakult volna. Ezek tények, melyeket tagadni nem lehet, azaz: tagadni végre mindent lehet, de alaposan nem. Azt tehát elismerem, hogy nálunk ez szo­katlan, de szokatlan az is, mit a t. .miniszter­elnök ur méltóztatott most tenni, s melyért ón, a magam részéről, köszönettel tartozom: szokat­lan az, hogy értesítés adassék a háznak, ezt a miniszterelnök ur megtette, de ha a szokáshoz alkalmazta volna magát, ezt sem tette volna meg ; hiszen válaszát a többség valószínűleg ak­kor is épen ugy tudomásul vette volna. A mi a dolog másik részét illeti, ezzel kap­csolatban a t. miniszterelnök úrtól nagy öröm­mel hallottam ismétlését egy már előbb tett, és Pest belvárosa érdemes képviselője által fölem­lített ténynek, hogy t. i. a kormánynak nincsen más hivatalos lapja, mint a hivatalos közlöny, következőleg a kormány és a t. miniszterelnök ur nem tehet arról, hogy a lapokba miféle hírek, micsoda táviratok mennek be. Ezt mondom valóban örvendetes tudomásul lehet venni, azon tények után, melyekről tudo­mása van nemcsak a háznak, hanem az ország­nak is, s melyeket a múlt évben a t. minisz­terelnök ur is hitelesített azzal, hogy nem ta­gadta meg, miszerint vannak subventionalt lapok. Andrásy Gyula gr. miniszterel­nök : Én néplapokról szóllottam akkor. Csernátony Lajos: Miniszterelnök ur­nák tökéletesen igaza van, midőn arra hivatko­zik, hogy én közelebbi viszonyban állok egy lap­pal, és azt én igen jól tudom is, hogy mi megy abba a lapba. De megvallom, hogy föltettem azt, hogy ha nincs is félhivatalos sajtó, hogy az a sajtó, mely a kormány pártnak közlönyéül szolgál, utoljára még sincs oly egészen elszigetelt állapotban a párttól, hogy oly dolgokról egészen részletes tu­dósítást adjon, melyek nem léteznek, és melyek­ről pártja semmit sem tudott; már pedig nem­csak azon lapok, melyeket a miniszterelnök ur mondott, hanem azon lapok is, melyek mint a jobboldal és kormánypárt közlönyei ismeretesek a közönség előtt, adtak részletes tudósításokat a krízisről. Erről én époly keveset tehetek mint a t. miniszterelnök ur; de mindenesetre föltehettem, jogosítva voltam föltenni, hogy midőn oly lapok, mint a Reform, Pesti Napló, Pester Lloyd, hogy más lapokat ne is említsek, minden nap közöl­tek Bécsből érkezett táviratokat, leveleket stb., melyekben részletesen le volt irva, micsoda álla­potban van a miniszter-válság, mikor várható a t. miniszterelnök urnák fönmaradása Bécsben stb. én jogosítva, sőt kénytelen voltam föltenni, hogy a krízis tény. Egyébiránt végül csak annyit jegyzek meg, hogy akármiben állott legyen a krizis, akár miben álljon jövőre, én interpellatiómat egy szempontból, egy czélra tettem, és ezt meg­mondom. Tettem azon egyetlen szempontból, hogy Magyarország kormánya és ezen kormánynak bármely tagja is ne tekintessék oly institutiónak és oly egyénnek, kire nézve a Bécsbe, vagy bár­hová vitel promotio lehessen. (Helyeslés a bal olda­lon.) Azt gondolom, Magyarország kormányel­nöksége a legnagyobb hivatal magyar ember ré­szére. Nem bocsátkozva most a csere káros ter­mészetének taglalásába, csak azon meggyőződé­semnek kívántam kifejezést adni, hogy magyar emberre nézve nem létezik szebb ambitio, mint az, hogy Magyarország kormányelnöke lehessen és maradhasson (Elénk helyeslés.) és egyátalán nem tartom azt, hogy promotio lehessen reá néz­ve akár hová vitessék el, ha azt mások előme­netelnek tartanák is. Egyenesen csak ezen szempontból voltam bátor interpellatiómat előterjeszteni, a melyre a kormányelnök ur által adott választ egyébi­ránt köszönettel veszem. (Zaj.) Andrásy Gyula gr. miniszterel­nök: Nem szándékozom at. ház figyelmét hosz­szasan igénybe venni, csupán két rövid észrevé­telt akarok tenni azokra, miket a t. képviselő ur mondott. Kénytelen vagyok most is tagadni a t. képviselő ur azon állítását, mely szerint a kormány Angliában a háznak épen oly közlése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom