Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-237

237. országos ülés october 31. 1870. 91 mérve. Hiszen csak tegnap vettük hirét Metz capitulatiójának. Előre látta azt minden ember, hogy a vár, mint olyan, nem tarthatja magát sokáig ; de azt nem hitte senki, hogy 150,000 franczia katona legyen ott bezárva, és hogy ezen 150,000 franczia katona gyámoltalanul le tegye a fegyvert 200,000 porosz előtt (Fölküütások a szélső balon: Gyalusat!) Ilyen esemény, uraim, alig volt még a báb oruk történetében. De ha, a franczia császárság soldateskája meg is adta magát igy, a franczia nemzet, amint látjuk, még mindig nem mondott le azon elhatározásáról, hogy magát utolsó perczig védeni fogja. Metzben 150,000 ember letette a fegyvert, mig Parisban a be nem gyakorolt nép, a kényelemben élt nemzetőrség erőszakolni akarja az ő parancsnokát arra, hogy őt nyilt sikra. az ellenség elé vigye. Ez azt mutatja, t. ház, hogy a franczia nép romlottsága nem oly mély, mint a mily mély volt a császárság eszközeinek sülyedtsége. A császári trón romjaiból föltámadt a népszabadságra alapitott köztársaság. A nép választott a ideiglenes kormány vette át most a megfogyott, de még meg nem tört franczia nép sorsának intézését; és ezen nemzeti kormánynak első lépése béke ajánlat volt, melyben ünnepélyesen visszautasít minden beavatkozási szándékot a német nemzet ügyeibe. Es ezen visszautasításnak egyik legbiztosabb, legerősebb garantiája a köztársasági kormány. Mert a népuralom nem bír dynastikus ambitióval, a népuralom nem kívánja a háborút, és azon jogot, melyet maga számára igénybe vesz, t. i. a be nem avatkozási jogot, tiszteletben fogja tartani mások irányában is, különben azok beavatkozását provokálná. Az ideiglenes franczia kormány teljes kárpótlást ajánlott a háború költségeiért, nem is alkudozott, hanem azt monda: határozzátok meg az összeget, mi minden áldozatra készek vagyunk, de franczia területből nem engedünk át semmit, mert az a franczia becsülettel meg nem egyeztethető; még a tengeri hajórajnak is át akarták engedni egyik felét, ámbár a poroszok a tengeren semmi győzelmet nem arattak. De ezen méltányos ajánlatok nem fogadtattak el a porosz király által, ós a porosz király már megfeledkezett azon nyilatkozatáról, mely et Prancziaországba lépése alkalmával tett, és most határozottan kinyilatkoztatta, hogy ő Franeziaországnak két nagy tartományát, Elsasst és Lotharingiát — e tartományok lakosságának ellenzése s ellenszegülése daczára — Németországba akarja bekeblezni. Ez által, t. ház, a jogosult önvédelmi harez most támadó, hóditó háborúvá vált. Ez ellenkezik, t. ház, azon elvekkel, melyeket megszoktunk Európában ugy tekinteni, mint átalánosan elfogadottakat; ellenkezik ez a népek és nemzetek biztonságával, és azért minden szabadelvű embernek rokonszenve, mely eleinte a németek részén volt, most a francziákhoz fordult. A porosz király a háború folytatása által semmi uj erőt nem nyerhet, semmi uj jogot, semmi függetlenséget nem biztosithat a német nemzet számára, a háború tehát ma nem egyéb, mint hóditó háború, a mi, mint mondám, az európai népek biztonságával meg nem egyeztethető levén, a XlX-dik században meg nem türethetik. A porosz király mégis folytatja a háborút, és miután már sok várost halomra lövetett, most ostromolni, lövetni készül Parist és romjai alá temetni azon óriási kincseket, melyeket a művészet, a tudomány érdekében századokon át fáradhatatlan munkássággal és tömérdek áldozatokkal gyűjtött egybe a franczia nemzet, földúlva ezer meg ezer család boldogságát és békességét, pusztítva Franeziaország virágzó téréit, sarczolva népét, és t. ház, elhallgatom, nehogy igazságtalan legyek, azon kegyetlenségeket, melyekkel a hírlapok telve vannak, de melyeket elhinni magam sem merek, mert az valóban nem férne meg sem a német nemzet eddigi magatartásával, sem a XIX. század szellemével, hogy ilyen kegyetlenségek elkövettessenek. De miért folytatja tehát a háborút ily elkeseredéssel? Nem azért, hogy valami uj előnyt nyerjen, hanem hogy Prancziaországot földig megalázza és kényszerítse két tartományának átengedésére. T. ház, körülbelől húsz év óta Európában gyakorlatilag el volt fogadva azon népjogi elv, hogy minden nép a maga sorsáról szabadon rendelkezik, igy történt, hogy Olaszország egyesült átalános szavazat utján; nem a fegyver hóditó joga utján, hanem átalános szavazat utján csatlakozott először Lombardia, azután közép Olaszország, azután Nápoly s ismét Velencze, és végre most, néhány nap előtt, Róma Olaszországhoz. Ivánka Imre: A fegyvernek semm dolga nem volt! Simonyi Ernő: Volt a fegyvernek is dolga, de nem a fegyverek jogán követelte a győző e tartományokat,jhanem azt mondta: szavazzon a nép. A fegyver nem az olaszok ellen, hanem azon idegenek ellen alkalmaztatott, kik Olaszország szabadságát és egységét akadályozták. Igy történt, t. ház, Görögországban, hol a görög nemzetnek nem tetszvén az egyik király, elküldötte és mást választott helyébe, anélkül, hogy Európában akárkinek eszébe jutott volna inter12*