Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209. országos Diés Julius 14. 1870. 21 nak jönni jogaik gyakorlására i Es mi fog történni r

akkor 1 A virilisek fogják dominálni a tért. És mi fog azután történni? Az. hogy egy pár tusa után, melyekben a nép leveretik, a nép visszavonul, elkedvetlenedik, elzsibbad, s itt az imént emiitett malomkő. Elzsibbad a nép t. ház, ás hideg közönynyel fog tekinteni jogára. Másutt talán ilyen tusába sem kerül a dolog. Vegyük föl például, hogy Magyarországon 28,000 lesz mindössze a bizottmányi tagok száma; 28 ezred részben gyakorolja tehát minden tag polgári jogát, például legfőbb jogát a tisztviselőválasztásoknál. Ez szép, mert 28 ezred részét teszi az országnak. Azonban ez is hat évben csak egyszer jön elő, és a nép akkor is csak azok közül választhat, kiket a főispán kandidál. Ez már épen nem szép, mert jól tudja, hogy azok a candidátusok már előre keresztül mentek, és át nena hullottak a kormány rostáján. Tessék választani köztük. A német jól mondja : „Die Wahl thut weh." Tessék választani. Es azt méltóztatnak hinni, hogy az a bizottmányi tag télen rósz útban, nyáron jó útban, de munka idején 8—10 mértföldről befogat, hogy bejöjjön két lóval kocsissal, hogy megszálljon a fogadóba, magának szobát, kocsisnak lovának élelmet, istálót fizessen; azért, hogy egy ily homeopathicus adagban osztogatott jogot gyakoroljon (> évben egyszer, mig a főispánnak oly allopathicus dosisban osztják a hatalmat, hogy az általa választott tisztviselőt kiteheti, helyettesitheti. Dehogy hiszik önök, maguk sem hiszik ! Tudják, hogy be nem jön, s arra számítanak. Átalában minél többször forgatom e törvényjavaslatot, annál inkább bámulom a kormány genialitását, melylyel semmit sem feledett ki, mi ezélhoz vezesse a nép lehangolásánál. Mert nem lehetetlen, bár alig valószínű, hogy mégis akadna megye, hol a bizottmány nem akarna a kormány nótájára tánezolni, ez esetre ott berzenkedik a §., hogy azokat el lehet mellőzni, épen mintha a nemzet a kormánynak egy csordája, egy birka nyája volna. Mi a nemzet, és mi a kormány 1 A nemzet a gazda, önök annak csak tiszttartója, ispánja. Es az ispán, a tiszttartó ugy beszél a nemzettel, mintha kényszeríteni kellene azt saját jóvoltára, s minden áron, minden eszközzel biztosítja magát a gazda ellen, a helyett, hogy a gazdát biztosítanák az ő visszaéléseik ellen. (Helyes hal oldalról.) íme, hogy a bizottmánynyal mi történik, tudjuk, de mi történik a miniszterrel, ha törvénytelen rendeletet ad ki ? Azt mondják itt az országgyűlés ! Köszönöm ezt a borzasztó büntetést, elmondom következését. {Halljuk!) Mi, kik akkor talán itt leszünk, interpellálni fogjuk a minisztert, erre az fölkel, elmond néhány jól-roszul összetákolt frázist, önök ott megelégszenek vele, mi nem, önök tudomásul veszik, punctum. (Helyeslés balról. Derültség.) Tehát a kormány büntetése, legborzasztóbb büntetése az lesz, hogy a jobb oldal pártolni fogja. (Derültség.: Igen, de önök azt mondják, hogy ott a „kérvényezési jog" s azt mondják róla, hogy ez fontos jog, és nekünk mondják ezt, kik jól tudjuk, BŰ a kérvények sorsa. Ma is láttuk; hisz kár fogalmazni, kár az időért, kár leíratni, kár a papirosért, kár elküldeni, kár a pósta-pénzért, és ha ideküldik, kár beadni, kár azon számért, melyet rá irnak. Ha a kérvényezés : jog, akkor az imádság is: jog! hanem akkor a szentelt vizis: orvosság. (Tetszés a bal oldalon. Derültség.) A virilis jogról még egy észrevételem van t. ház. A törvényjavaslatban az van, hogy a virilis tagok a legtöbb adófizetőkből állíttatnak össze; igen, de hátha valakinek egy megyében legnagyobb birtoka van, de legnagyobb adóssága is, mi történik ezzel ? ha nem kap szavazatot, meg lenne sértve az elv, mely itt le van téve, ha kapna, — mert birtoka folytán legnagyobb adót fizethet a megyében — meg lenne sértve az igazság, mert nem tulajdonosa, csak igazgatója azon vagyonnak, s ha neki mégis adnak virilis jogot, akkor méltán követelheti önöktől a püspökök szegény tiszttartója, hogy nekik is adjanak virilis jogot, mert ők is kezelői egy terjedt vagyonnak. A megye áll továbbá a főispán és tisztviselőkből. Miután látjuk, hogy a főispánnak mily roppant hatalma van, kevés mondani válóm lesz a tisztviselőkről, hanem inkább elmondom egy kép történetét. Gyermekkoromban egy ócska könyvben láttam egy képet; két alak volt rá pingálva, egy török ur és egy szolga. A török ur ült, s egyik kezében erszényt, a másikban kötelet tartott, mely a szerencsétlen görnyedező rabszolga nyakára volt hurkolva. Alá volt irva: „Az basa- és az ő rabszolgája, avagy, az kötéllel mulatozó tirannus." A könyvben le volt irva hosszason mi e czimnek az értelme. A basának, az a mulatsága volt, hogy rabszolgáit saját kezével fojtotta meg. Hurokkal kellett megjellenniök nyakukon és a basa vagy megjutalmazta őket, ha ugy tetszett neki, vagy pedig megfojtotta. Lehet már most képzelni, mily szerencsétlen helyzete lehetett azon szegény rabszolgáknak, kik sohasem tudták, mi Tesz az audientiának vége, baksis-e vagy hurok. Én azt hittem, hogy ez keleti mese, pedig most látom, hogy ez életkép a jövő megye