Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210. országos Ülés Julius 15. 18VQ. 55 Angliában bir, hogy mihelyt minálunk is a meetingek tartása divatossá, szokásossá válik, a törvényhatóságoknak ezen politikai hatásköre nagyon alá fog önmagában szállni. De vajon, kérdem a t. képviselő urakat, a túlsó oldalon, és kérdem a t. minisztériumot, hogy ők, a kik az elmúlt időkben a mai napig, mindjárt országos veszedelmet láttak, ha egy törvényhatósági gyűlésben egj^ kicsit kemény szavakat mondtak el; ugyan ők-e azok, a kik óhajthatják, a meetingek zaját és lármáját, a mely Angliában van ? (Élénk tetszés bal felől.) Legyenek meggyőződve, hogy minél jobban megszorítják a törvényhatósági jogkört, annál hamarább lesznek ily meetingek; csakhogy persze önök ezt Könnyen veszik, mert gondolják magukban, hogy lesz nekünk törvényünk, a mely kezünkbe adja a végrehajtás minden eszközét, lesz nekünk törvényünk, a mely kimondja, hogy törvénytelen rendeleteink is végrehajtandók, meglesz nekünk azon törvényünk, miszerint nem lehet máshoz* a törvénytelen rendelet ellen folyamodni, mint hozzánk, és azon többséghez, a melynek érdeke a mienkkel egy és ugyanaz, tehát a meetingeknél is majd gondolják, hogy ugy fogunk eljárni, hogy oly meetingeknél, melyek nem a mi szellemünkben tartatnak, kimondjuk, hogy a ki azokban részt vesz, az a haza ügye ellen lázad fel, elnémítjuk, becsukjuk őket és azután hadd tartsák meg a mellettünk szóló meetingeket. (Élénk tetszés a bal oldalon.) Ily módon, t. képviselő ház, szavaznak önök a rendre, a parlamentalismusra: csakhogy akkor azután lesz egy álparlamentalismus, lesz a sírnak rendje; egy darabig lesz párturalom, pártzsarnokság, meglehet az egymást felváltó pártok zsarnoksága, de szabadság ós rend, de rend a szabadságban nem lesz soha. (Élénk helyeslés bal felől.) Mert önök ezt lehetetlenné teszik, és a nemzetnek jövőjét is megmérgezik: mert ha egy ily törvény sokáig fön áll, ép ugy mint kihalt más nemzetből a képesség az önkormányzatra, ki fog az halnibelőlünk is, és képtelenek leszünk a rendre és a szabadságra. (Élénk tetszés bal felől.) T. képviselő ház! Igen sokra kellene még kiterjeszkednem, . de elhallgatván a többieket, még az igen t. cnltusminiszter ur beszédére kívánok pár szóval felelni: keveset arra is — mert hiszen elvrokonaim már megfeleltek. Legelőször is az igen t. miniszter ur igen helyesen monda, hogy, ha meg akarjuk tudni, hogy törvényhatósági rendszerünkön, egyátalában alkotmányunk szervezetén mit kell változtatni, legelső megnézni, hogy mennyiben változtatták az 1848-ki törvények egész alkotmányunkat, és igen helyesen megjegyzé, hogy a főváltozások: hogy az 1848-ki törvényhozás a jogokat egyes osztályokról az egész nemzetre ruházta; másodszor, hogy alkotmányunkat a népképviselet alapjára fektette; harmadszor, hogy az alkotmányosság legfőbb biztosítékát a parlamentális felelős kormányrendszerbe fektette. Csakhogy igen csudálatos előttem az, hogy ezen szépen és helyesen felállított előzményekből a t. cultusminiszter ur azt vonja le: hogy. mert az 1848-ki törvények a jogokat egyes osztályokról az egész nemzetre kiterjesztették, mert az alkotmányt népképviseleti alapra fektették, hogy mi most e jogokat ismét egyes osztályokra ruházzuk át, és egy részben legalább semmisítsük meg a népképviseletet; harmadszor pedig, mert az 1848-ki törvények az alkotmányosság főbiztositékát a parlamentális felelős kormányrendszerre helyezték, mi most tegyük ezt egyedüli biztosítékká, de ugy, hogy intézkedjünk az iránt, hogy ezen biztosíték is alapjában hamisittathassék meg. En azt gondolom t. ház. hogy helyes előzményből ily következtetést levonni valóban lehetetlen. A t. cultusminiszter urnák, mint emlitém, elvtársaim közül igen sokan helyesen megfeleltek, én csak a beszéde végén mondott két állítására akarok még felelni. (Halljuk!) A t. cultusminiszter ur bizonyítani akarván azt, hogy a megyéknek nem volt azon nagy értékük és hatályuk, melyet azoknak tulajdonítanak, idézte a Bocskay, Bethlen és Eákóezyak időszakát és idézte a közel múlt 18 évi időszakot, melyekben a megyék igen kevés szerepet játsztak. Megvallom reám nézve igen meglepő az, hogy a cultusminiszter ur, kiről tudjuk, hogy igen helyesen békés utón. óhajtja az állani átalakulását, s átalában nem oly rendkívüli barátja a fegyverzörejnek, (derültség bal felől,) a törvényhatóságok ellen vádul azt hozza fel, hugy akkor midőn erőszakkal szembe erőszakot kellett állítani, ezt nem a törvényhatóságok vezették ; a mi pedig egészben véve a dolgot illeti, ha meg volt a nemzetben azon közszellem, hogy végre kétségbe esve és sarokba szorítva, még fegj^verrel is képes volt megvédeni jogait, ha meg volt azon közszellem, hogy a közelebbről múlt 18 év alatt a negatio terén a passiv ellenállással tudta magának jövőjét biztosítani: vajon ezen közszellem forrását hol kell keresni ? Kérdem, nem azt méltóztattak-e a közelebbi években mindig mondani, hogy ha nem kapja is meg az ország mind azt, a mit megnyerni óhajtana, a kiegyezést tovább halasztani nem lehet; mert lassankint eltűnnek azon régi elemek, melyekben az ellenállási képesség meg van, uj elemek jönnek helyükbe, s azokban e képesség nincs meg. Ha a régi elemekben van meg az