Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-210
210. országos Blés Janius 15. 1870. 47 sége bizalmánál fogva ül a kormányon, mely a census alapján választatott. T. képviselőház! először is, hogy valamely kormánynak ne legyen szabad az alapra nézve változtatást tenni, ezt el nem ismerem, mert hiszen ha 1848-ban azok a szerencsétlen megyei követek, akik annyi roszat hallanak most magokról, ebből indultak volna ki, akkor még a népképviseletnek hire sem volna nálunk. Hanem ha elfogadnék azon tételt, a melyet hirdettek, mondom tekintélyes tagok a jobb oldalról, hogy a virilis szavazat s a eensus egy ; : akkor azután nem is kell a t. pénzügyminiszter ur furfangos ügyessége, hogy igen furcsa eredményre jussunk; mert akkor igen egyszerűen abból, hogy a virilis szavazat és a census egy, következik az, hogy miután az 1848-iki törvény a képviselőházra nézve megállapította a censust; minthogy pedig a census és a virilis szavazat egy, ha az 1848diki törvényhozás szellemében akarunk haladni, a képviselőházat is a virilis szavazat alapján kell összeállítani. (Tetszés bal felől.) Tiszta, helyes, következetes logika, persze az alapja hamis, de hisz ez önöknek nem tesz semmit. (Élénk tetszés, derültség bal felől.) A virilis szavazással és ismét azon választási módozattal szemben, mely határozati javaslatomban foglaltatik, némely képviselőtársam és barátom az ellenzék padjain fölemiitette az átalános szavazatot is. En azt gondolom, t. képviselőház, s ők is hihetőleg azon nézetből indultak ki — mert tartózkodtak részletes fejtegetésétől ennek — hogy e fölött most részletesebben vitatkozni valóban helyenkivüli dolog lenne. Első volna az, hogy legyen képviselet ; a modalitások fölött azután kicserélhetnők eszméinket. Egy pár dolgot azonban kénytelen vagyok ugyanazon rövidséggel, melylyel ők tevék megemlíteni. Az egyik az, a mit Mocsonyi Sándor igen t. képviselő ur szépen fejtegetett, hogy midőn a census megváltoztatásáról van szó, mindig utoljára is az a fő irány eszme, hogy az uralkodó párt meg akarja tartani magának az uralmat, és azért a census leszállításához nem akar hozzá járulni. Hogy minden párt a világon akarja megtartani egy bizonyos fokig uralmát, hogy és ha vannak is kivételes esetek — melyek tán a legszebb momentumok az emberi történetben, — mégis ez a rendes eset, ezt tagadni azt tartom fölösleges volna. Csakhogy arra kívánom figyelmeztetni, hogy nem műidig csak az által akarja megtartani uralmát egy párt, hogy a census leszállítását nem engedi, ezt kisérti meg addig, a mig lehet; de ha egyszer belátta, hogy nem lehet, akkor a másik úthoz folyamodik, a túlságos széles alapon kísérti meg visszanyerni uralmát. így volt ez a legutolsó reformnál Angliában is, hol a toryk megbuktatták, a censusnak a whigek által szándékolt lejebb szállítását; de a mely perczben átlátták, hogy a közvélemény, melyet Angliában tiszteletben szoktak tartani, oly erős, hogy megakadályozni nem lehet, sokkal lejebb szállították magok, mintsem a szabadelvűek kívánták. A mi a kathohkus autonómia példáját illeti, (Halljuk!) én igen tisztelem a római katholikus clerust, de még eddigelé nem vádolták azzá!, hogy tul szabadelvű eszmék terjesztője lenne (Derültség); arról pedig ismeretes volt mindig, hogy saját czéljait igen ügyesen tudta kivinni, íme, most az átalános szavazat alkalmazása által ugyanannak adta ujabb tanújelét; alkalmazta azt, mert számított arra — és nem csalódott — hogy ezen utón biztosítja magának azok megválasztatását, kiket ő kivan, a kik pedig nem épen a szabadéivüség képviselői./ '"ügy van bal felől.) A mi a protestánsokat illeti, erre nézve tévedésben van a t. képviselő ur, mert átalános szavazat sohasem volt, a protestánsoknál, hanem van a kebelbéli elöljáróság és lelkészre nézve olyan szavazási mód, milyet határozati javaslatomban én javasoltam; azaz: szavaz mindenki, ki az egyház terheinek viseléséhez járul; azon testületek pedig, melyek az ellenállást kifejtették, nem is igy, hanem az elöljáróság utján, tehát közvetett választás utján alakittatnak. Visszatérve a jobb oldalt, szónokaihoz, — kiktől bocsánatot kérek, hogy barátaim iránti figyelemből elhagytam egy kis időre, — azt mondják önök, hogy: ha a kormány centrálisaim akar, akkor az ellenzék megyei reactidra törekszik; ha azt mondjuk, hogy a kormány törvényjavaslata miniszteri omnipotentiát akar, azt mondják rá, hogy az ellenzék megyei teljhatalmat, omnipotentiát akar. Én azt tartom, t, ház, hogy valamely testületnek vagy bárkinek omnipotentiát csak az akar adni, ki azt akarja, hogy ur legyen a törvény fölött. Mi ezt nem akarjuk, mert mi épen ellenkezőleg azt kívánjuk, hogy a megye se határozzon a fölött, törvényes-e valamely intézkedés, vagy nem, hanem határozza azt el egy független bíróság. Mi tehát omnipotentiát uem akarunk: önök azonban azt akarják, hogy a törvény fölött álljon a kormány, tehát önök akarják "az omnipotentiát. (Helyeslés bal felől Fölkiáltások jobb felöl: Ki akarja ezt?) De különben is, t. ház! miben áll hát ezen megyei reactió, mit mi akarunk ? Két fő ? lényeges eltérés van köztünk. Az egyik az, hogy mi a törvényhatóságokat népképviselet alapján akarjuk szervezni, önök pedig nem. A másik az, hogy mi azt akarjuk, hogy mint a megyében, ugy mindenütt az országban a törvény legyen az ur.
