Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

Mi 209. omdgos üiét jniiss 14. 1870. Ugyancsak az első szakasz, a megyei törvényhatóságok jogkörét is specifikálja: először önkormányzatra, de csak a belügyekre nézve, kizárván abból minden országos közérdekű dolgoknak megvitatását; másodszor vitatkozás, kérelmezés és levelezés jogára, de szintén csak a helyi ügyekre nézve és a felírási jogra csakis a kormány rendeleteinek végrehajtását illetőleg. A mint a főispán ellenőrzőnek mondatik a törvényjavaslatban, ugy az alatta álló önkormányzat nem önkormánj^zat, hanem a főispán által vitt őrkormányzat. Ezt az önkormányzatot lehetne elnevezni még állami közigazgatási közvetítő őrkormányzatnak is; de az 1848-ki törvények szellemének, irányának, megfelelő municipális önkormányzatnak soha: hisz azon jogkör. mely az 1-ső §-ban definiáltatott, egy valódi önkormányzat jogkörének csak satirája! Menvén tovább az 5-ik §-ra, ez föltételezi a községek rendezését is, s ez által tisztán áll, miszerint ezen törvényjavaslat a nélkül nem tárgyalható: mert magában teljesen önálló egész művet nem képez ; miután sok helyen vonatkozik a községi rendezési törvényjavaslatra, egy helyt meg ezen törvényhatóság, mint fölebbviteli szerepel. Következőleg, ha a nélkül le tárgyaltatnék is, végrehajtani különben sem lehetne. Szerintem jobb lett volna Simonyi képviselő társam nézete szerint elhalasztani addig, a mikor együttesen a községi ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslattal lett volna tárgyalható. A huszadik szakasz a bizottságok alakításáról szólván, azt mondja: hogy azok felerészben a legtöbb egyenes államadót fizető polgárokból fognak összeállittatni. E helyt ismét egy ujabb jogsértést találok, a mennyiben az 1848-ki törvények szelleméből kifolyó személyi és polgári jogegyenlőséget, illetőleg a demokratiát megsértve találom. Itten méltóztassanak megengedni, de akaratlanul is eszembe jut Rónay szerzetespap és képviselő társam beszédének egyik passusa, a melyben ő jónak látta, állami magasabb politikai szempontokból, a virilis szavazatokat pártolni és a vagyonos osztály szabadalmát kimondani. 0 pap, én laikus vagyok. En megtámadom a virilis jogot, ő mint pap azt támogatja. Kérdem tőle : teszi-e ezt Krisztus tanai szerint, ki a jogegyenlőséget, a testvériességet és a demokratiát hirdette minden tanában ?! A helyett, hogy a virilis szavazatot hozták be, jobb lett volna a törvényhatóságokat népképviseleti alapon és a megyei sat. hatóságot, gyakorló bizottmányt tisztán ós egyedül választás által összeállítani. A 27-ik szakaszban körvonaloztatik, miszerint választó és választható, a törvényhatóságon mind azon lakosa, ki az országgyűlésre választási joggal birt a múltkori összeírás szerint. Itten t, ház, egy fontos körülményre van szerencsém a figyelmet kikérni. En ugyanis nagyon hiányosaknak találom a múltkori összeírásokat. Erdélyben. méltóztatnak tudni, hogy a románok passivitást hirdetvén, nem érdekelték magukat a választások iránt, s nem íratták be magukat. Arad megyében, melynek egyik képviselője szerencsés vagyok lenni, a választási aktusra nézve a románok a magyarokkal egy paktumot létesíttettek, melynek következtében, minthogy az összeírások előtt meghatározták egymás köztöt, békés utón, hogy azon megye hat kerületében lépjen fel négy román és két magyar, országos képviselői jelöltként. Azon két kerület választói közül tehát, melyekben magyaroknak kellett föllépni, ha nem is túlnyomó, de jelentékeny többségben voltak; a paktum folytán igen sokan nem levén érdekelve, választókul nem íratták be magukat. A dolgok ilyetén állásában, vajon igazság, méltányosság volna-e ezen erdélyi és arad megyei, különben választó képességgel bíró polgárokat, kik a képviselői választással szemben részint a passivitás kimondása, részint ily paktum következtében, nem Írathatták be magukat, ezen jogtól elütni, a mely a polgári jogok legszebbikét képezi ? De különben is más természetű a képviselő — és más a bizottsági tag választása. A bizottsági tagok választása, mint ezen törvényjavaslat is magyarázza, kerületenkint. illetőleg községenkint levén foganatosítandó, nem fogna verekedést előidézni, mint a törvényes képviselő választások; következőleg sokan a képviselő választási jogoktól önmagukat foszszák meg azért, nehogy valamikép verekedésnek kitegyék magukat, holott a bizottság választására, mely annyi veszélylyel összekötve nincs, miután községenként és apróbb kerületenkint fog megtartatni, ott jogaikat gyakorolni akarnák. Es igy, ha a t. kormány hivatalbóli összeírást méltóztatott rendelni, ezen törvényjavaslatban a virilis szavazat számbavételére, akkor egy füst alatt lehetett volna egészen uj összeírást elrendelni, az uj törvényjavaslat értelmében és alapján, netán alakítandó uj bíróságok megválasztására. A virilis szavazat és a virilis jog theoríáját előttem szólott Mocsonyi Sándor képviselő ur megmagyarázta, kifejtvén azoknak teljes jogosulatlanságát, mely nézeteket magamévá tevén, nem fogom ismételni. Hanem, ha ezen egészen uj, idegen és népszerűtlen institutiót par force méltóztatik behozni a t. kormány Magyarországba is, akkor Majoros képviselő úrral tartva, inkább szerettem volna tőle, hogy ha már egyszer behozta volna a nők átalános szavazati jogát : értem az aktív választási képességet. Ez