Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-224
224. országos ülés Julius 30. 1870. *333 Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog utasíttatni. Következik a napirendre kitűzött tárgy. Mielőtt a tárgyalást megkezdenék, a központi bizottság fog jelentést tenni. Szilágyi Virgil, a központi bizottság előadója (olvassa a központi bizottság jelentését a büntető törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedések iránt a főrendiháztól visszaérkezett törvényjavaslat tárgyában.) A bizottság a főrendiház által a 9. §-ra tett azon módositványát, mely szerint abba igtattassék be : „e törvény az első folyamodásu királyi bíróságokkal egyidejűleg lépjen életbe" nem fogadja el. Elnök: Kinyomatni és a képviselő urak közt ki fog osztatni. A napirenden levő tárgy az 1870-ik évre besorozott ujonezok behívásáról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslata t,) Királyi Pál, a központi bizottság előadója: A központi bizottság a miniszterelnök által előterjesztett 1454. szám alatti törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén, azon kellemes helyzetben érezte magát, mi kevés törvényjavaslat tárgyalásánál fordult elő a központi bizottságban, hogy t. i. mind a 9 osztálynak egyhangú megállapodása szerint a törvényjavaslat átalános elfogadásra ajánlta'tik. Részletekben két javítás történt; egyik a pénzügyi bizottság javaslata alapján, másik a központi bizottságé alapján. Majd a részletes tárgyalásnál e két javítást leszek bátor előterjeszteni; most^pedig ezen törvényjavaslatot a központi bizottság javaslata szerint a t. háznak átalánosságbani elfogadás végett ajánlom. Keglevich Béla gróf: T. ház. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat lényegére nézve megjegyzésem ugy szólván nincs, és azt óhajtanám leginkább, hogy előadásomat azzal kezdhetném és rekeszthetném be, hogy azt átalánosságban elfogadom; de vannak körülmények, melyek szükségessé teszik, hogy meggyőződésemet követve indokoljam szavazatomat. Azok, kik figyelemmel kísérik és kisérhetik a sajtó magatartását, és jelesen azon sajtóét, melyet ugy ismerünk mint a jobb oldal lapjait, észrevehették, hogy egy idő óta,—és ha nem tévedek, épen azon idő óta, midőn az igen t. miniszterelnök ur legközelebb Bécsbe ment, és mialatt ott tartózkodott, — ezen sajtó tetemesen megváltoztatta hangját és irányát, melyet annak előtte volt alkalmunk részéről tapasztalni. Midőn t. i. az ezen, egész Európát mintegy félelemmel eltöltő két nagy hatalom közti viszály fölmerült, akkor ezen sajtónak nagyobb része a semlegesség mellett és a háború ellen látszott nyilatkozni; azon időpont óta azonban, melyet jelezni bátor voltam, épen az ellenkezőt tapasztaljuk, és majdnem azt lehet mondani, a háború mellett szólanak: nem ugyan átalánosságbau, hanem mégis határozottan azon irányban szólanak, melyből azt lehet következtetni, hogy a franezia szövetség mellett, és az egyesült észabnémet és délnémet államok ellen vannak. Uraim! nekem nem szándékom mindazon lapokat megnevezni, mindazon ezikkeket fölsorolni, vagy hosszas idézetek által a képviselőház türelmét igénybe venni: csak például egyetlen egy közleményt vagyok bátor előadni, mely. ha jól emlékszem, épen azon nap előestéjén jelent meg, midőn az igen t. miniszterelnök ur a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nyújtotta be. Ezen közlemény a „Pesti Naplóban" jelent meg, és két tételt foglal magában, melyet fölemlíteni mindenesetre szükségesnek tartottam. Nem keresem én most azt, hogy ezen közlemény ki által lett irva, vagy aláírva, vagy hogy mint vezérczikk-e. vagy mint egyszerű közlemény jelent-e meg? Tény az, hogy ezen lap jónak látta ezen közleményt elfogadni. Ezen közlemény egyik tétele igy szól: hogy mi őszintén óhajtjuk és kívánjuk a franezia fegyverek győzelmét; a közlemény továbbá ezeket mondja: egyenlő értelmű veszélynek tartjuk reánk nézve a pangermanismust épugy, mint a panslavismust; föladatunknak tartjuk az ellen egyiránt küzdeni, és bűnül rója föl nekünk azt, hogy magunktartása oka annak, hogy természetszerű szövetségeseink máris nem azon állást foglalják ezen európai conflagratióban, melyet kellene, t. i. a dél-német államok határozottan az éjszaknémet szövetséggel együtt állanak szemben a franezia hadsereggel. Van még egy megjegyzés e közleményben, mely már nem ily fontosságú, de azt mégis szükségesnek tartom fölemlíteni. E közleményben az mondatik, hogy megfoghatatlan eljárást követ ily helyzettel szemben az ellenzék, midőn gyáva tétlenséget ajánl a nemzetnek, midőn önérzetéről való lemondásra unszolja. Erre, minden polémiától tartózkodva, legjobb válasz, azt hiszem, lesz az, ha e két törvényjavaslat fölött a képviselőház, mint reménylem, megállapodásra jutott. A másik két tételt azért tartottam szükségesnek fölemlíteni, mert ugy vagyok meggyőződve, és ugy tudom, hogy parlamentalis élettel biró nemzeteknél, hol a többség uralma a döntő, nemcsak tisztán a képviseletnek, már száraz tények alapján hozott határozatai szerint ítélik meg az irányt és hangulatot, hanem oly esetekben, midőn majd csak a történendő elhatározásokról van szó, mindenesetre nagy siílyt fek-