Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209. országos Otés július 14. 1870. 27 először is magán kezdené, és azután menne to­vább az illető személyeken. Előbb azt kellene mondani: én vagyok felelős, és csak azután, te vagy felelős ós ő felelős. Hanem a kormány, ugy látszik, elhallgatta a conjugatiónál az első sze­mélyt, és csak a másodikat és harmadikat látta jónak fentartani. Már pedig azt kérdem, t. ház ! hogy ha ezen törvényjavaslat szerint a virilis szavazatok is életbe fognak léptettetni — vegyük például az olyan nagyoob megyét, mint Báes megye, hol 10—13 mértföidre is kell bizonyos körülmények között a járhatlan utakon a vármegye székhe­lyére utaznia — a bizottsági tagok közül csak is azok fognak elmenni, a kik galantabbak, nem fognak pedig elmenni azok, a kik kevésbbé ga­lantak. Eddig is ugy volt az a bizottmányi ülé­seméi, hogy azok másod-harmadnapján majdnem egészen néptelenek voltak. Ily körülmények kö­zöt", pedig a szavazókkal csak a kormány érde­ke fog mindig keresztül vitettetni, mert a főispán. a gjülesnek nagy moloehja ott fog ülni mindig, miit egy zsandár. Azt sem tudom, hogy miért nem lehetett voha a bizottmányi tagoknak napidijakat előírni a törvényjavaslatban. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Én, kérem, a gyakorlatból beszélek, annak igenis megvan a maga gyakorlati haszna. Én Zenta városának főbírája voltam 1861­bei ós már akkor behoztam azt, hogy a bizott­mányi tagok számára a város 3 Itnyi napdijat ajánlott fel. A napidijak mellett minden bizott­mányi tag kocsit is kapott a várostól, és ezért tartozott a bizottmányi ülésekben pontosan meg­jelenni, és azt végig várván, a városnak ügyeire és érdekeire befolyást gyakorolni, s a történtek­ről a legközelebbi városi közgyűlésen jelentést kötelesek voltak tenni. Ugy van ez ottan mai napon is, és ennek csakugyan van haszna, mél­tóztassanak elhinni. Es ez sem az országnak ki­adásait nem szaporítaná nagyon, ha azt az or­sság fizetné is; sem, a mi még jobb leone, a vá­rosok nem vonakodnának e fizetést teljesíteni. Sőt azt hiszem, hogy azok eme szűkkeblűség él­miére is meg fogják tenni, mert a mint a latin közmondás is mondja: „exempla trahunt". És megteszünk mindent a nép érdekében annak jó­léteért. Legyenek az urak ott a túlsó oldalon meg­győződve, hogy ha rósz sorsa eme javaslatot törvényerőre emelendi, nem fogunk elmulasztani semmi alkalmat azért, hogy a nép érdekeinek, az alkotmányos érdekeknek is érvényt szerezzünk. (FölUáltásoh jobbról: Elég már!) Nem azok kedvé­ért, kik azt mondják, hogy elég, hanem mert igen el vagyok rekedve, már végzem beszédemet; s bocsánatot kérek azoktól, kik tán még szívesen hallgatnának; végzem pedig azzal, hogy a tár­gyalás alatti törvényjavaslatot visszautasítván, tárgyalási alapul se fogadom el, hanem igen is a László Imre által benyújtott határozati javas­latot pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.) Jámbor Pál jegyző*: Sztratimirovics György. (Nincs jelen!) Berzenczey László! (El­áll! Halljuk!) Berzenczey László: Csupa gyönyö­rűség nézni ezen ürességet, (Derültség) legalább nem lesz oly meleg. (Hangosaiban!) Annyinak, a mennyi itt ben ^an, elég ez a kis hang is. (Derültség.) Most az ülés kezdetén, midőn még többen voltunk, számos kérvényről tettek jelentést, köz­tük volt Marosvásárhely kérvénye is. azon vá­ros kérvénye, melynek képviselője vagyok; ne vegyék tehát rósz néven, hogy mint azon vá­ros képviselője, annak kérvénye ellen szólok. Csodálatos! a kérvényt azon város és communi­tas irta, a mely ellenem szavazott, mint jó kormánypárti, és épen azon jobb oldali kép­viselő fogalmazta, kivel meg akartak verni, és az hozta be. Ezen kérvény következtében köte­lességem néhány szőt szólani. Azt mondják ezen oldalon: Nem pártolom a törvényjavaslatot ; de ez rósz eljárás. Azt kell mondanom : E törvény egyedül üdvös, ez fogja a magyar nemzetet újra teremteni, a rendet, csendet bistositani, ezen törvény szebb jövőnk bölcsője; és midőn el­végzem, azt mondom : Igen, de nem fogadhatom el tárgyalás alapjául. Miért? mert a párt érdeke ugy kívánja. Ellene fogok beszélni, de mert mellette kell hogy szavazzak, a végén azon lo­gikát hozom ki, hogy különben pártolom párt­érdekből. (Derültség.) Ez uj, ilyet a világon még nem ismertem, ily parlament, ily majoritás, mint itt van, nem volt még a világon. A kor­mánynak saját pártjában van oppositiója, de consignálja, ez legyőzetik a párt érdeke által, s akkor a minoritást a hátára veszi, és bejön veié a házba s leszavazza itt a tulajdonképeni ma­joritást. Ily eljárás csakugyan nincs több a vi lágon, ilyet nem hallottam ; olvassák el a par­lamenti rendszert, soha kormány ily majoritással nem dicsekedhetik. Fel kellett szólalnom, t. ház, de rövid le­szek. (Éljenzés.) Azt mondják : Erdélyért tesznek mindent, — székely vagyok, ez maholnap gúny­szó lesz ; —. de azt ugyan ne mondják, hogy Erdélyért tesznek mindent. Azt mondják, hogy ott vagvunk a románok torkában, isten tudja Erdélyért mi mindent kell tenni, miért'{ Azon Erdély, mely democratikus institutiókkal mindig inkább birt, mint Magyarország, hol a székely,

Next

/
Oldalképek
Tartalom