Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209. országos ülés Julius 14. 1870. 25 a miniszteri mindenhatóság kezében ^ való öszpontositása érdekében magasztalva, végszavaiban azt monda: miért nem hozhatná áldozatul a nép azt, hogy mondjon le a szabad biróválasztási jogról, mikor 1848-ban a magyar nemesség meghozta azon áldozatot, hogy kiváltságos jogairól a nép javára, őt az alkotmány sánczaiba befogadásával lemondott. Tavaly sem birtam elhallgatni, s most újból fölemlítem, hogy nagyon szegényes okoskodásnak tartom, a mit oly gyakran méltóztatnak fölhozni, hogy a mi pártunk, t. i. a ba,lpárt, földosztási ígéretek által jutott ide be, és nagyon szeretném, hogy ha már egyszer azt is megmondaná a vezér, onnét a túlsó oldalról, hogy kik tehát azok a földosztók? mert ha jól emlékszem, maga Körmendy Sándor barátom is a minisztertől tudta meg, ki akkor mint királyi biztos volt, tul a dunai kerületben vizsgálatra kiküldve, hogy arról is vádoltatott, s a miniszter oda nyilatkozott, hogy ezen vádból mitsem tapasztalt. Igen kívánatos lenne, hogy ha azon pártnak látható feje, jelenleg, midőn ily nevezetes, jövő államéletünkre kiható törvényjavaslat fekszik előttünk, tehát ennek védelmére kelne, és legalább néhány szóval iparkodnék bennünket meggyőzni arról, hogy vajon az előttünk fekvő törvényjavaslatban a virilis szavazat, illetőleg a belügyminiszter urnák „arany borjai" annyira szükségesek ós kivánatosak-e, hogy megtestesülve törvénynyé váljanak, és azok képviseljék és intézzék aztán a megyéknek, s igy a törvényhatóságoknak ügyeit? Ennyit akartam és kívántam a közösügyes alkotmány létrehozójának felelni. Áttérek most magára a törvényjavaslatra. Alkotmányos életünk főtényezője a megyék és törvényhatóságok függetlensége. Gyermekálmaimban, midőn eszmélni, gondolkodni kezdtem, s egy kissé már a világ dolgaival is megismerkedtem, egy eszményképet alkottam magamnak a megyék, az alkotmány ezen sánczairól, s azt hittem, hogy ha egyszer alkotmányos kormány által kormányoztatik Magyarország, ezen eszményképet életben is fogom láthatni. Nekem oly fogalmaim voltak a municipiumokról, hogy azokat, csak az átalános népszavazat utján választandó képviselők által lehet kormányozni igazán, és mint alkotmányos érzelmű ember annyira barátja vagyok az átalános népszavazatnak, mert föltételezem, hogy a ki magának képességet szerzet egy vagy más téren, a közügynek javára működhetni, különben ha becsületes jellemű férfiú, minden időben, és minden körülmények közt megválasztják, — nem kell neki arany borjúnak lennie, nem számítják, hogy mennyi vagyonnal bír, — hanem megválasztják egyéniségeért. KÉPV. H. NAPLÓ 18^| X. Sőt én tovább megyek; annyira szabadelvűnek hiszem a nép választási jogot, és azt létesithetőnek és törvényesithetőnek hiszem , hogy az alárendelt részét az emberi nemnek, t. i. a nők szavazási jogát sem kívánom korlátozni. Azt tartom, t. ház, hogy a magyar tőrvények elég lovagiasak voltak a régi korban is. Európa összes nemzeteinek törvényei nem mutatnak föl annyi szabadságot és szabadalmat a nők részére, különösen az özvegyek részére, mint a magyar törvények. S ezen törvényes jogaikkal éltek is egész 1848-ig. Ugy látszik, mióta 'az 1848-ki alapon rendezkedtünk, szűnt meg a nők szavazati joga. Miért lennének, kérdem, t. ház, a nők jogaiktól megfosztva, hiszen ők a férfiaknak az életben munkatársaik, osztoznak velük jóban és roszban egyaránt, a szerzeményben egyenlővé, osztályos atyafiakká teszi őket a törvény egymás között. Miért épen politikai jogaik gyakorlatában kelljen a nőknek rövidséget szenvedniök? A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a birtokot akarja előtérbe hozni, jogokkal fölrunázm; tehát már most, hogy ha pl. elhal egy családfő ott, hol gyermekek is vannak, de kiskorúak, és legyen nagy birtokuk, tehát ezen birtokuk képviseletlenül marad ugy a megyei municipiumokban, mint a törvényhozás tagjainak megválasztásában, mert a nők ki vannak zárva ezen jogok gyakorlatából, tehát a birtok nincs képviselve. Nem ártott volna, a törvényjavaslat egy szakaszába befoglalni, hogy a nők is szavazhassanak. A virilis szavazatokra nézve igen sokan megjegyezték már előttem, hogy nagy megszorítás és megrövidítés az legfőképen a nemzetiségeket képviselő polgártársak részére. Azt igen jól tudjuk, t. ház, hogy a vagyon, a birtok, mit a miniszter ur ezen törvényiavaslatban leginkább kiemelni akar — az embereknek és a népeknek létszámát számba sem veszi, csak ugy, mint hajdan a zsidók és a bálványimádók tömjéneztek az állatoknak és értékes tárgyaknak, ő is ekként az ember birtokát, nem tekintve a személyre, érvényesíteni akarja, jól tudva azt, különösen a nemzetiségeknél legfőképen azok, a kik egyes vidékeken elszórva laknak, szegénységükben állattenyésztésből élnek, ott bizony a virilis szavazat igen kevés lesz. Én azt tartom, t. ház, hogy a hazának egyes ily kihivó törvényjavaslati pontozatok sok bajt szereznek, pedig a nélkül is eléggé bonyolultak ügyeink. Inkább óhajtottam volna a nemzetiségeket egy őket megnyugtató törvényjavaslattal megajándékozni, és a ház elé tárgyalás alá bocsátani, mintsem virilis szavazat utján őket igy alkotmányos jogaik gyakorlatától megfosztani. Továbbá van ezen törvényjavaslatnak még egy főpontja, mely a főispánokra nézve az 52. 4