Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

218. országos ülés juiius 25. 1870. 295 mely arra mutat, hogy velünk ugy akar bánni, mint az osztrák ármádiában az ágyuvontató lovaskatonával, kire még most is érvényben van ezen rendelet: „der Stückknecht ist Medaillen unfahig". T. ház, én nem tudom elgondolni, hogy van az, hogy t. kormányunk végkép el akarja keseríteni és elidegeníteni magától mindazon számos nagy magyar városokat! Megtagadta tőlük az úrbéri kármentesítést, a mely a 48-ki törvények alapján méltányosság és igazság szerint megfizetendő volt; megtagadta tőlük a törvénykezési költségek megtérítését; megfosztotta őket törvénykezési jogaiktól; megfosztotta telekkönyvviteleiktől, és most azon homeopatikus adagokban osztogatott kis önhatósági jogot sem akarja megadni, a melylyel Illye-falvát és Oláh-falvát ellátja, mig vannak Magyarországon városok, melyek Oláhfalva felett anyagi, szellemi, népesedési szempontból tekintve, magasabban állanak, mint Sz.-Marino respublika felett Svájcz. Hogy elhigyék ezt a mit állítok, csak egy példára hivatkozom. Ott van azon város, melynek képviselője lenni szerenesés vagyok. 1630-ig visszamenő irattárunkban őrzött protokollumok által ki tudjuk mutatni, hogy harmadfélszáz év óta gyakoroljuk már az önkormányzati jogot, gyakoroljuk a törvénykezési, a telekkönyvviteli jogot. Rendes árva, fenyítő törvényszékkel s policziával bírunk. Városunkban van egy főgymnásium, azonkívül egy praeparandiai intézet, nőnövelde, nyolcz I gazdasági egylet, két kasino, azonkívül egy oly takarékpénztárunk, a melyhez fogható e hazában nincs; mert az nem részvénytársaság : a városi közvagyon alapján jött létre. A városi közgyűlés választja a takarékpénztári hivatalnokokat, oda értve az igazgatőt is, és az tartozik minden hőnapban számodását bemutatni. A közönségnek budgetje évenkint 145—146 ezerre megy, és a népre nem vet ki egy krajczárt sem, tulajdon vagyonából fedezi mindazokat és saját exequaturája által viszi az ellenőrzést minden pénzbeli ereje felett. Én merem mondani, hogy azon apró városok állását nem irigylem. Az ország eassájába tizen, vagy mindössze sem nyújtanak annyi segítséget, mint Nagy-Kőrös városa maga, mert két évvel ezelőtt az én polgármesterségem alatt csupán a százalék és bélyeg-restaneziák 86 ezer forintot fölülmultak, adónk 130,000 forintot tesz, és a telekkönyvi kimutatások szerint egy millió, 4—5 százezer forintnyi az évenkinti ki- és betáblázások összege; tizenöt—húsz ezer beadvány van évenkint és vannak megyék, a melyekben nincs annyi per mint nálunk, azon miveltségnél fogva, hogy még az utolsó cancelista is diplomaticus prókátor. Tessék elhinni, hogy kormányunk nem tudja mit cselekszik, midőn elkeseríti az ily községeket; vagy talán, ha el talál jönni a „Dies irae, dies illa,* nem a mi városainkra, hanem Oláhfalvára akar támaszkodni? Ez valóban igen szomorú dolog, t. ház. Nem azért szólottam föl, mintha sikert vártam volna szavaimra, mert miután Tisza Kálmánnak azon alkotmányos elveken nyugvó remek határozati javaslata, melyben az önkormányzati jog kiterjesztését kívánja mindazon községekre, melyek azt anyagi és szellemi képességűknél fogva gyakorolni bírják, oly brusque módon elvettetett, ehhez reményem sem vala. De szólottam, és a mit mondék, szivem mélyéből és szivem megnyugtatására mondottam azért, hogy meghallja és tudja meg a haza, a hazáuak minden népe: hogy kormányunk azon városokat és községeket, melyek annak idejében oly véres áldozatokat hoztak és melyek annyira ragaszkodtak az 1848-ki alkotmányhoz és a demokratiához, büntetésül megveti, és nem akarja, hogy oda emelkedjenek, hová oly városok czéloztatnak emeltetni, melyek jóval mögöttük állanak. (Helyeslés hal jelöl.) Nehrebeczky Sándor: Én tökéletesen helyeslem az előttem szóló képviselő ur azon nézetét, hogy a jelen §. intézkedése által, Magyarországnak úgynevezett mezővárosai, vagy rendezett tanácscsal biró városai háttérbe szoríttatnak; de tökéletesen megnyugtatni vélem a t. képviselő urat azáltal, ha értesitem arról, hogy a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatban van egy §., melyben kimondatik, hogy mindazon népesebb mezővárosok, melyek törvényhatósági jogokat és állást igényelnek, és szab. kir. városok akarnak lenni, ebben részeltetnek, mihelyt kérelmet intéznek e tárgyban a kormányhoz. Azonban nem akarom elismerni a t. képviselő urnák azon nézetét, melyet okul felhozott a 88. §-ban foglaltak ellen, mintha t. i. a kormány a városok viszonyait nem ismerné; erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a kormány igenis jól ismeri e népesebb varosok s köztük N. Kőrös város viszonyait is, mert hisz valamennyi város költségvetése a kormány kebelében tárgyaltatik és hagyatik helyben. A kormánynak — midőn ama városokat a 88. §-ba fölvette — nem lebegett szemei előtt egyébb, mint az, hogy ama városok már 1848. előtt is bírták a törvényhatósági jogokat, mások pedig 1848. után folyamodtak e jogokért, s ezeket vette be. Igaz, hogy Erdélynek ama szab. kir. varosai a magyarországiakhoz hasonlítva, népességre nézve sokkal csekélyebbek, de gyakorlatában vannak a törvényhatósági jogoknak. Más részről azon kérdést volnék bátor intézni a t. képviselő úrhoz: hiszi-e, hogy a kormány jogositva volna, a jelen