Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

284 218, orsíáqo* ülés július 25. i«70. fogva is álljon az érettség azon fokán, mely szükséges arra, hogy tiszti feladatát kellően be­tölthesse ; a másik, mely szerintem nem kevésbbé fontos az, hogy a tisztviselő bírjon saját vagyo­na felett rendelkezési joggal, azért, hogy ellené­ben minden előadható esetben a vagyoni fele­lősség érvényesíthető legyen. Már maga az 1848­ki XXIII. törvényczikk még a választókra nézve is a nagykorú quaíificatiót követeli, sőt ezen tör­vényben már a bizottsági tagokra nézve is ezen elv el van fogadva; mennyivel kevésbé mellőz­hető az a tisztviselőkre nézve, hol a felelősségi esetek sokkal gyakoriabbak. Megengedem, t. ház, hogy az ezen § a) pontjában kijelölt 22 éves élet­kor szellemi tekintetben f tehát' érettség tekinte­tében nem nyújt okot semmi aggodalomra ; de jogi szempontból hiányzik a vagyoni felelősség lehetőségének garantiája: mert törvényeink értel­mében jogérvényes kötelezettséget csakis a 24 évet elért nagykorúak, és így a felelősséget is csak is ezek vállalhatják magukra. Ezen indokoknál fogva hosszasabban nem kívánok e tárgy mellett időzni, miután t. i. ezen törvény 76. §-a a tisztviselőnek felelősségét kívánja minden cselekvény és mulasztásért az állammal, törvényhatósággal, községekkel és az egyesekkel szemben, én ezen §-nak a) pontját e tekintetben nem tartom kielégítőnek. Következőleg erre nézve bátor vagyok egy más szerkezetet ajánlani, mely szerint a 66-ik szakaszban a helyett, hogy „aj életének 22-dik évét már betöltötte", ez tétessék ki „a nagykorú vagy nagykorusittatott." {Elfogadjak! Fölkiált fi­sok : Maradjon! Zaj.} Elnök: Méltóztassanak figyelembe venni e kérdést, mert figyelmet érdemel. Justh József: T. ház, ha már méltóz­tatnak elfogadni azt, hogy 24 éves korában le­hessen valaki hivatalnok, ám legyen, ámbár ez is meggyőződésem ellen van; de akkor legalább ne méltóztassék elfogadni azt, hogy az is kine­vezhető, aki nagykorusitatott. Ámde kérdem,, egy ­átalában miért nem akarja t. képviselő ur el­fogadni azt, hogy valaki 22 éves korában hiva­talnok lehessen ? azért, mert nem tesz fel róla annyi érettséget, a mennyi szükséges a megyei tisztség viseléséhez. (Fölkiáltások: A vagyoni fe­lelősségről van itt szó!) Engedelmet kérek,ha azért nem fogadja el, mert a ki 22 éves, az még nem bir szabad rendelkezéssel vagyona felett, akkor ezen ok — véleményem szerint — egészen fe­lesleges, mert itt a választás szabadságát korlá­tozni nem lehet. Tudjuk, hogy szabad olyat is választani, a kinek épen semmi vagyona nincs; (Helyeslés.) egyrészt tehát korlátozni, másrészt szabadságot engedni, ez nem fór össze meggyő­ződésemmel. (FölMáltásók: Helyes! Maradjon!) Halász Boldizsár: T. ház! Méltóz­tassanak megbocsátani: ez tisztán juridicus kér­dés. Kérdem, hogy lehessen egy kiskorú ember megyei tisztviselő! Igazsága van abban Simay képviselő társamnak, hogy 18 éves korában is birhat ugyan valaki elég érettséggel és juridicai ismerettel, de hogy kiskorú ember, ki még gyám­ság alatt áll, megyei tisztviselő lehessen, ezt va­lóban nem fogadhatom el felelősség szempontjá­ból. Méltóztassék meghozni a háznak azon tör­vényt, hogy 22 éves korában is lehessen valaki nagykorú, és ón ezt talán elfogadom, valamint megtörténhetik az örökös főispánokkal is, a kik­re nézve a t. ház csak ugy incidentaliter ezen szavakkal, ,,az örökös főispánok mellőzésével ;" intézkedett a nélkül, hogy kimondotta volna, hogy az örökös főispánságok eltöröltetnek. És így itt is azon elvet érvényesithetjük, hogy a ki gyámság alatt van, az tisztviselő nem lehet. En, tisztelt ház. pártolom Simay képviselőtársam módositványát. Simonyi Lajos báró: Én nem ért­hetek egyet Halász Boldizsár képviselőtársam­mal, mert nézetem szerint e törvényjavaslat kö­vetkeztében a tisztviselő egész állása oly kis­korú, hogy azt bizony kiskorú ember is viselheti. (Derültség bal felől.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a központi bizottság által megállapított szerkezetet? (Elfo­gadjuk ! Ennélfogva a 66. §, a központi bizottság | szerkezete szerint fogadtatott el. j Széll Kálmán jegyző (olvassa a 67. szakaszt.) Ürményi Miksa : T. ház! Azon elv bői indulván ki, hogy törvényben mindaz, a mi felesleges, nagyon káros lehet, a szakasznak egy átalában feleslegesnek hitt intézkedése ellen szó­lalok fel. A jogvégzettség megkívántatik itten az alispánra és porgármesferre nézve. Méltóztas­I sék meggondolni, t. ház, ez intézkedés igen köny­i nyen, sőt merném mondani, talán minden máso­j dik harmadik városban beálló következését. Van­j nak kereskedő emberek, s az industria emberei, j kik sokféle pénztársalatoknak, vállalatoknak élén állottak, és mutattak administrationalis képessé­get, birják polgártársaik osztatlan bizalmát, senki köztilök mást a polgármesterségre alkal­masnak a városban nem hisz és nem kivan, mégis e szakasz intézkedése következtében a többség elüftetik akaratának teljesülésétől, és rá szorittatik, mire? Nem választani a legjobb ügy­védek közt. mert ezeknek — tudjuk a mai napi viszonyokat, — keresetök oly magas. hogy erről nem fognának a polgármesteri állás ked­veért lemondani, hanem szoríttatnak a nagyon csekély keresetű s talán sokkal kevesebb érdemű

Next

/
Oldalképek
Tartalom