Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-217
217. országos ülés július 23. 1870. 267 a városnak főispánja nem lehet. A 2-ik kikezdés pedig egészen kihagyandó és helyébe a következő, teendő : „A megye főispánja egyidejűleg a megyei területen létező és törvényhatósági joggal felruházott városokban a főispáni tisztet nem viselheti. Egy ós ugyanazon főispán azonban több város főispánja is lehet". E módositvány elfogadását ajánlom a t. háznak. (Helyeslés.) Tóth Vilmos államtitkár; A kormány nevében kijelentem, hogy Kautz Gyula módositvány át elfogadom. Móricz Pál: T. ház! Nem szólottam volna e tárgyhoz, ha ezen nagyon fontos módositvány nem terjesztetik elő. Az előttem szóló képviselő ur beszédében jelezte azon nagy fontosságot, mely e módositványban rejlik, mely leginkább az elnevezés körül forog: hogy kit bürgermeisternek, vagy nagy bürgermeisternek hijják-e 1 (Derültség hal felől a mi ugyan nagyon lényeges dolog. Én azt hittem, hogy a t. előttem szóló képviselő ur tán kormányzati szempontból fogja föltejteni a főispán szükségességót. A képviselő ur azt monda, hogy a városoknak fölfelé majd nagyobb hatásuk lesz. Ugyan kérdje meg a t. képviselő ur a városokat: mennyire örülnek ezen uj basaságnak ? s aligha kedvező választ fog kapni. Nem felfelé való nagyobb hatást, hanem a kormánynak a városokra nagyobb befolyást, akar adni ezen intézkedéssel a törvényjavaslat. Én nem tudom, mi ezélja lehet a módositványnak ? tán az, hogy kisebb egyéniségnek is jusson abból, a „méltóságos" czimből; tán mert a megyékben nem jutott mindenkinek belőle, azért akarják most a városokba behozni. Én nem vitatom e tárgyat : csak azon észrevételem van, hogy az előttem szólott képviselő ur Tisza László képviselő társamnak előadására azt jegyezte meg, hogy sok ismétlés volt benne. E tárgyhoz lehetetlen hozzá szólni, t. ház. a nélkül, hogy minden §-nál a centralisatiót, és a kormány hatalmának terjesztését ne ismételjük, mert ezeket mindenütt feltáláljuk. En egy gyakorlati példát hozok föl. Mi ezélja van a szabad választásnak? Az, hogy az legyen tisztviselő, kit a közvélemény kijelöl. Ez esetben ne adjunk a főispánnak oly hatalmat, mely a valódi közvélemény minden emanatióját lehetetlenné teszi. Megengedem ón, t. ház, hogy a főispán néha respeetálni fogja a közvéleményt, s nem is azt mondom, hogy, ha egy ügyes, egy alkotmányos érzelmű főispán ildomosán akar eljárni, e szabályok mellett nem járhat el tisztességesen. Hanem azt kell fölvenni, hogy ha a főispánnak nincs egyéb ezélja, mint a kormány czéljait végrehajtani, mit nem lesz képes akkor tenni: a szerkezet mellett nem lesz gyakorlati értelme az egész választásnak. Mihelyt a tisztviselők | pártérdekből fognak kijelöltetni, a főispán saját egyéneit fogja tenni mindenüvé. Megmondom mi külömbség van a kinevezett és azon tisztviselők között, kiket a közvélemény kijelöl: az, hogy egyes emberek kegyét uraim meglehet nyerni incorrect tettek által is, de a közvéleményt soha- A választásra nézve ez a különbség mi köztünk, és a túlsó oldal között, s ezért akarjuk mi a szabad választást föntartaoi, Pártolom Tisza László indítványát. (Helyeslés hal oldalon. Simonyi Lajos báró: T. ház! Tisza László t. barátom indítványa nem támadtatott meg. mert az, mit Kautz képviselő mondott, Tisza László indítványára nem vonatiiozott. Miután tehát az nem támadtatott meg, alig van szükség rá, hogy azt védelmezzük. Nem is akarom én hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét, csak egy megjegyzést akarok tenni, a jelen vitatkozások alatt követett eljárásra. Vannak férfiak, kiknek hamvai már régen nyugszanak, de«a kik által fölállitatott elvek azután T miután ők már régen elhaltak, s eltemettettek, diadalmaskodnak, győznek. Nagyon ritka férfinak jut azon szerencse, hogy azon elveknek, melyeket felállított, s melyeket részben életbe is léptetett, diadalra jutását megérhesse. Hazánkban azonban van egy férfiú, ki elveinek e diadalra jutását mai nap ^ünnepelheti. E férfin, kinek hazafiságában, s jó szándékában kételkedni nincs jogom, e férfin gr. Apponyi György. Nagyon sokan vissza emlékszünk azon időkre, midőn azon lépések, melyek az akkori kormány részéről a megyék megsemmisítésére, az önkormányzat eltiprására tétettek, — történtek; midőn szétküldettek a megyékbe az administrátorok, hogy azok az absolnt hatalom érdekében megszüntessék az önkormányzatot, hogy azon időben igen sokan közülünk szavunkat emeltük ez eljárás ellen. Történtek a megyék részéről felírások, nyíltan kimondom, sokak kebelében fellázadt a honfi érzelem, midőn látták,, hogy a szabad választás meggáltoltatik ravaszul, s erőszakoskodva. Küzdöttünk erélyesen mindezek ellen, s megvallom igazán, hogy az időben nem hittem, hogy ez erőszakoskodó eljárás Magyarország törvényhozó testületében választott népképviselők által törvény utján szentesittatni fog. Hogy önkormányzatról szó nem lehet oly testületeknél, melyeknek tisztviselőiről más intézkedik, melyeknek tisztviselőit más felfüggesztheti, a melynek hivatalnokairól önkényileg intézkedhetik, egy másik kivül álló hatalom, ezt mindanki átlátja, ki e fölött gondolkozott, vagy, ha az önkormányzatról bármily keveset olvasott is. Csak egyet akarok megemlíteni, a mit itt a részletes vita alkalmával felemiitett Eitel képviselő :.ir s azon 34*
