Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

20 209. országot Dtés juHus 14. 1870. eszme vezérelte: kiki a mennyiben részesül a teherben, annyiban részesüljön a jogok gyakor­latában is. E princípium azonban nincs keresz­tülvive, mert ha adó ezimén állítják össze a bizott­ságokat, akkor, mivel a legnagyobb adó a véradó, melyet legnagyobb tömegben a szegény nép szolgáltat, ha önök logikát akarnak tartani, ré­szesítsék első helyen őt a virilis jogokban. (He­lyeslés a bal oldalon.) Mások azt álíitják, hogy kinek többje van, annak jobban szivén fekszik a közügy. Taga­dom, t. ház, hogy annak, kinek négy uradalma van, négy különböző megyében, jobban szivén feküdjék egy megye sorsa, mint annak, kinek egy kis birtoka van, de csak egy megyében, ugyanazon megye sorsa. Tudom ezt én, tudják ezt önök, tudja ezt a kormány is. Mások azt hiszik, hogy ez tendentiosus szán­dékot rejt magában a nemzetiségek kijátszá­sára. Erős vád, t. ház, mely engem kétszeresen sért: ugy is mint embert, ugy is mint a magyar nemzet egyik szerény képviselőjét. De fellázad ellene a józan számító ész is. Es ez okot ad a mese elmondására, melyben a róka ebédre hitta a gólyát, barátságosan fogadta, charmant házi ur volt iránta ebédig. Ekkor azonban csupa la­pos edényekben tálalta fel az ebédet, ugy, hogy a gólya semmit sem ehetett. Más najjra azután a gólya viszont a rókát hitta meg ebédre s az­zal boszulta meg magát, hogy csupa hosszú, vé­kony nyakú edényeket állított oda, melyekből a róka nem ehetett. A kormány vonja ki ebből a tanulságot ; de ha mi szövetkezünk a virilis szavazatokkal más nemzetiségek kijátszására, akkor ne csudál­kozzunk, ha holnap a hatalom szövetkezik elle­nünk más tényezőkkel alkotmányunk felforgatá­sára. Ki másnak vermet ás, maga esik bele. Ez régi mondás, oly régi, mint a magyar nyelv. Ki más alá minákat ás, az ne csodálkozzék, ha meg mások ő alá ásnak minákat, és ne számít­son Európa részvételére. Hogy szedjük rá testvéreinket, s baráti jobbot nyújtunk nekik egy felől, mig más felől hurkot vetünk politikai jogaik nyakára : ezt visszautasítom s tiltakozom ellene emberi önérzetem egész ere­jével. (Helyeslés bal felöl.) Ennyire sülyedt volna már a magyar nemzet, hogy midőn fennen hir­deti Európa összes uépei előtt, hogy nemcsak miveltségi felsőbbségénél, nemcsak számarányánál fogva, de erkölcsi érzületének túlsúlyával is bk­ja itt a felsőséget, azt most saját kormánya intézkedései által az egész világ előtt igy meg­hazudtolja ? Tiltakozom ez ellen mint a nemzőt képviselője: (Helyeslés a szélső bal oldalon.) ne­kem nem kell előny ily utón szerezve, nem kell a jog, mely testvéreink kijátszásával volna ránk erőszakolva. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Ez nem volna egyéb, mint bebizonyítani Európa előtt, hogy mi még aristocratikus eszközökhez is kap­kodunk, még a pokollal is szövetkezünk, ha kell, és az annyit tenne, mint bebizonyítani, hogy érettek vagyunk a halálra. De ez nem igaz, t. ház, mi nem vagyunk kisebbségben, mi nem félünk a nemzetiségektől; hanem félünk és féljünk az igazságtalanságtól, ha gyermek ellen követtetnék is el. Mi nem sülyedtünk sem szám­ban sem értelemben, sem erkölcsi önérzetben. Tudom ezt én, tudják ezt önök, de tudja a kor­mány is ; hiszen Kerkapoly pénzügyminiszter ur megczáfolta, mondván, hogy a kormánynak ez nem volt szándéka; de valljuk meg, hogy való­sággal mégis ugy történnek. Theoriában nem ugy akarta a kormány, de praxisban mégis ugy történnek ; tehát a kormány nem oda néz, hova vág. Ugy jár a kormány mint a makai hajdú a pipaszársütéssel, végig akarta sütni a pipaszá­rat , de a tüzes drót a pipaszár derekán bujt ki és megégette a markát. Ez tehát, t. ház, nem föltett szándék, csak véletlen, nem akarat, csak tévedés, nem bün, de több mint bűn, mert ez hiba! Ha ezen ok sem vezette a kormányt, mi vezette arra, hogy föltalálja a virilis szavazato­kat? Felelet: Vezette az Í867-ki egyezség. A kormány meg van győződve, hogy neki az 1867-ki egyezséget minden áron csonk ittatla­nul föl kell tartania. Es, mert csak ugy látja garantirozva azt, ha ő marad a kormányon, ezt ismét csak ugy látja biztosítva, ha gátat vet az ellenzéki eszmék ellenébe, — föltalálta a virilis szavazatokat. Ugyanis a tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy a főnálló hatalom föltétlen hívei a legvagyonosabb osztály között vannak, és a kor­mány ezeket akarta még a hála által is mind­örökre magához csatolni. Ez lenne azon roppant hálózat, melyet egész Magyarországra kivetnek, hogy vele a terjedő jogérzetet kihalászszák. Ez lenne azon phalanx, melyen a szabad eszmék meg­töretnek, ez azon malomkő, melyet az ellenzékre dobnak, hogy az elzsibbadjon. A kormány nem számit roszul. A kormány ugy számit, hogy ha a bizott­mányt fele ré-zben kiállítja a vagyonosokból, a nép nem azokhoz fog fordulni, kik közvet­lenül következnének a vagyon lejtős fokán, de a szegényekhez forduland ; meri, hisz mindenkor bebizonyul, hogy actionem sequitur reactio; fog­nak tehát következni azok, kiknek sem tudo­mányuk nincsen, sem elegendő pénzzel nem ren­delkezhetnek. Vagy talán azt hiszi a t. kormány, hogy a távol levő helyeken lakók mindenkor be fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom