Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

20 209. országot Dtés juHus 14. 1870. eszme vezérelte: kiki a mennyiben részesül a teherben, annyiban részesüljön a jogok gyakorlatában is. E princípium azonban nincs keresztülvive, mert ha adó ezimén állítják össze a bizottságokat, akkor, mivel a legnagyobb adó a véradó, melyet legnagyobb tömegben a szegény nép szolgáltat, ha önök logikát akarnak tartani, részesítsék első helyen őt a virilis jogokban. (Helyeslés a bal oldalon.) Mások azt álíitják, hogy kinek többje van, annak jobban szivén fekszik a közügy. Tagadom, t. ház, hogy annak, kinek négy uradalma van, négy különböző megyében, jobban szivén feküdjék egy megye sorsa, mint annak, kinek egy kis birtoka van, de csak egy megyében, ugyanazon megye sorsa. Tudom ezt én, tudják ezt önök, tudja ezt a kormány is. Mások azt hiszik, hogy ez tendentiosus szándékot rejt magában a nemzetiségek kijátszására. Erős vád, t. ház, mely engem kétszeresen sért: ugy is mint embert, ugy is mint a magyar nemzet egyik szerény képviselőjét. De fellázad ellene a józan számító ész is. Es ez okot ad a mese elmondására, melyben a róka ebédre hitta a gólyát, barátságosan fogadta, charmant házi ur volt iránta ebédig. Ekkor azonban csupa lapos edényekben tálalta fel az ebédet, ugy, hogy a gólya semmit sem ehetett. Más najjra azután a gólya viszont a rókát hitta meg ebédre s azzal boszulta meg magát, hogy csupa hosszú, vékony nyakú edényeket állított oda, melyekből a róka nem ehetett. A kormány vonja ki ebből a tanulságot ; de ha mi szövetkezünk a virilis szavazatokkal más nemzetiségek kijátszására, akkor ne csudálkozzunk, ha holnap a hatalom szövetkezik ellenünk más tényezőkkel alkotmányunk felforgatására. Ki másnak vermet ás, maga esik bele. Ez régi mondás, oly régi, mint a magyar nyelv. Ki más alá minákat ás, az ne csodálkozzék, ha meg mások ő alá ásnak minákat, és ne számítson Európa részvételére. Hogy szedjük rá testvéreinket, s baráti jobbot nyújtunk nekik egy felől, mig más felől hurkot vetünk politikai jogaik nyakára : ezt visszautasítom s tiltakozom ellene emberi önérzetem egész erejével. (Helyeslés bal felöl.) Ennyire sülyedt volna már a magyar nemzet, hogy midőn fennen hirdeti Európa összes uépei előtt, hogy nemcsak miveltségi felsőbbségénél, nemcsak számarányánál fogva, de erkölcsi érzületének túlsúlyával is bkja itt a felsőséget, azt most saját kormánya intézkedései által az egész világ előtt igy meghazudtolja ? Tiltakozom ez ellen mint a nemzőt képviselője: (Helyeslés a szélső bal oldalon.) nekem nem kell előny ily utón szerezve, nem kell a jog, mely testvéreink kijátszásával volna ránk erőszakolva. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Ez nem volna egyéb, mint bebizonyítani Európa előtt, hogy mi még aristocratikus eszközökhez is kapkodunk, még a pokollal is szövetkezünk, ha kell, és az annyit tenne, mint bebizonyítani, hogy érettek vagyunk a halálra. De ez nem igaz, t. ház, mi nem vagyunk kisebbségben, mi nem félünk a nemzetiségektől; hanem félünk és féljünk az igazságtalanságtól, ha gyermek ellen követtetnék is el. Mi nem sülyedtünk sem számban sem értelemben, sem erkölcsi önérzetben. Tudom ezt én, tudják ezt önök, de tudja a kormány is ; hiszen Kerkapoly pénzügyminiszter ur megczáfolta, mondván, hogy a kormánynak ez nem volt szándéka; de valljuk meg, hogy valósággal mégis ugy történnek. Theoriában nem ugy akarta a kormány, de praxisban mégis ugy történnek ; tehát a kormány nem oda néz, hova vág. Ugy jár a kormány mint a makai hajdú a pipaszársütéssel, végig akarta sütni a pipaszárat , de a tüzes drót a pipaszár derekán bujt ki és megégette a markát. Ez tehát, t. ház, nem föltett szándék, csak véletlen, nem akarat, csak tévedés, nem bün, de több mint bűn, mert ez hiba! Ha ezen ok sem vezette a kormányt, mi vezette arra, hogy föltalálja a virilis szavazatokat? Felelet: Vezette az Í867-ki egyezség. A kormány meg van győződve, hogy neki az 1867-ki egyezséget minden áron csonk ittatlanul föl kell tartania. Es, mert csak ugy látja garantirozva azt, ha ő marad a kormányon, ezt ismét csak ugy látja biztosítva, ha gátat vet az ellenzéki eszmék ellenébe, — föltalálta a virilis szavazatokat. Ugyanis a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a főnálló hatalom föltétlen hívei a legvagyonosabb osztály között vannak, és a kormány ezeket akarta még a hála által is mindörökre magához csatolni. Ez lenne azon roppant hálózat, melyet egész Magyarországra kivetnek, hogy vele a terjedő jogérzetet kihalászszák. Ez lenne azon phalanx, melyen a szabad eszmék megtöretnek, ez azon malomkő, melyet az ellenzékre dobnak, hogy az elzsibbadjon. A kormány nem számit roszul. A kormány ugy számit, hogy ha a bizottmányt fele ré-zben kiállítja a vagyonosokból, a nép nem azokhoz fog fordulni, kik közvetlenül következnének a vagyon lejtős fokán, de a szegényekhez forduland ; meri, hisz mindenkor bebizonyul, hogy actionem sequitur reactio; fognak tehát következni azok, kiknek sem tudományuk nincsen, sem elegendő pénzzel nem rendelkezhetnek. Vagy talán azt hiszi a t. kormány, hogy a távol levő helyeken lakók mindenkor be fog-