Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

262 217. országos Blot Julius 23. 1670. Tisza László : T. ház! Midőn ezen 52. £-hoz szólok, valóban némi aggodalommal teszem azt. A politikában ellenfélről rósz akaratot fel­tenni, annálfogva gyanúsítani nem igen szeretek. Félek azonban, hogy hangzatos szép nyelvünk­ben sem fogok elég lágy szavakat találni a lel­kemben forró keserűség kifejezésére. (Fődddltá­sok jobh felől: Tyhül Zaj. Fölhiáltások bal felöl : Hát talán öröm}.!) Elnök: Halljuk kérem! En magam sem hallom a szóló urat. (FŐllááltások : Helyre!) Tisza László: Az 52. §-tö\ az 57-ig szól a törvényjavaslat a főispáni hatáskörről. Ezen szakaszok azok, t. ház, melyek felfogásom szerint leginkább meggyőzhetik az elfogulatlanul vizsgálódót, miszerint mindazon szép szavak, melyek itt e tárgyban a jobb oldalon az önkor­mányzatról mondattak, valósággal alig egyebek, mint: hókus pókus, és hogy a kormánynak, mi­dőn e törvényt a nemzetre erőszakolja, jelszava e tekintetben nem egyéb, mint: „nesze semmi, fogd meg jól!" Valóban meg kell döbbenni, ha látjuk, hogy a nagy meleg daczára, mily ke­délyes hideg vérrel segiti a jobb oldal e tör­vényt a nemzet nyakára tolni; meg kell döb­benni, midőn látjuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, által mennyire fel van adva a nemzetnek mindazon joga, melyek föntartását a jobb oldalról oly fennen hirdetik. De nem akarok, t. ház, bizonyítás nélkül állítni, nem theoretizálni az önkormányzat és és az állami közigazgatás közvetítése közti kü­lönbség értelmetlen definitiója körül. A szőrszálhasogatás jó lehet azoknak, kik véleményüket, nézetöket másként védeni nem tudják, és az igazságot — nem akarok magyar embert nevezni — Hegeli transcedentalis bölcse­lom ködös szóhalmazába kénytelenek rejteni. Elősorolom egyszerűen e törvénynek a fő­ispáni hatáskörre vonatkozó részeit. Mindenki meggyőződhetik ezekből, mennyire ellenkeznek a valódi önkormányzat minden követelményével, mennyire hazudtolják meg az erre vonatkozó ] 848-ki törvényeinket, de mennyire hazudtolják meg magát ezen ellőttünk fekvő tőrvénynek né­mely §-ait is. Azt hiszem, nem lesz ezífra szavakra szük­ségem, s mégis, ha, e házban talán kevesen is, de azon kívül bizorwosan igen sokan meg fognak érteni. Lássuk, mit szólnak az 1848-ki törvények. Az 1848-ki Ill-ik törvény 36. §. ezt rendeli: „Az ország, minden törvényhatóságának eddigi tör­vényes hatósága ezentúl is teljes épségben fön­tartandó." A XVI-ik törvényczikk 2-ík §-nak b) pontja azt rendeli: „Az állandó bizottmány mindazon hatóságot fogja gyakorolni, mely törvény és al kotmány szerint a megyei közgyűlést minden tekintetben illeti." Ugyanezen §-nak f) pontja igy szól: Tőr­vény értelmében a megyei tisztviselőkkel a köz­gyűlés határozatikig rendelkezik. A jelen előttünk fekvő törvény 1-ső §-a pedig biztositni látszik, hogy a megye gyakor­landja az önkormányzatot." Lássuk, t. ház. mikép felelnek meg ezen követelményeknek azon §-ok, melyek az 52—57-ig terjednek a törvényjavaslatban? mennyire iga­zolják azt, mit Kerkapoly pénzügjnniniszter ur pápai csalhatatlansággal (Derültség hal felől) oly apodictice állított, hogy sem ő, sem az egész kormány, sem maga a jobb oldal nem óhajtja egyébnek a főispánt, mint a törvényhatóságok ellenőrének ? A jelen törvény 52. §-a, t. ház. e tekintet­ben azt mondja, „a főispán a megyei kormány­zat élén áll.* Nem vitatkozom hosszasan a felett, hogy mint másutt, itt is ellentétbe jő az 52. §. ma­gának e törvénynek már közvetlenül utána következő 53. §-val, mely azt mondja: „a főispán ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot, őr­ködik a közvetített állami közigazgatás érdekei felett. T. ház! a ki élén áll valaminek, a ki egy szerves egészet képez azzal, kérdem : vajon ellenőrizheti-e az azt tökéletesen? Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az ember maga magát is az­ért nem ke'pes soha kellőleg ismerni, mert nem tudja magát saját énjéből eléggé kivetkeztetni arra, hogy azt. a mit cselekszik, mintegy kí­vülről vizsgálja. A ki valamire őrködni akar, annak—meggyőződésem szerint—a ható, a cselekvő működés körén kivül kell állnia. Miért látjuk mi, t. ház, e törvénynek hi­báit? Miért érezzük ízét előre az áldástalan gyü­mölcsnek, melyet ez teremni fog ? holott nem mi vagyunk atyái e negyedfél évi vajúdás után is idétlen gyermeknek, hanem önök. De­rültség bal felől.) Azért nem látják önök ezt: mert belől vannak a körön, belől ez ügyre vonatko­zólag a bűnös, akarom mondani a bűvös körön és e bűvös körben szülei majomszeretetűk nem engedi e törvényt elfogulatlan szemmel vizsgál­niuk. Hiszen, t. ház, nem egyéb, hanem épen az, felfogásom szerint, az ellenzék létoka, érde­me mindenütt és minden kérdésben : azért van szükség rá, mert egyedül ő képes nézni, vizs­gálni, bírálni azt, a mit a hatalom kezelői csele­kesznek. Ily vizsgálat, bírálat nélkül pedig, t. ház, felvilágosult századunkban, akármily bosz­szantó is ez némelyeknek, soha sem egy felvilágo­sult ember, még kevósbbé pedig egy al kotniá­nyos ország uj intézményt elfogadni nem fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom