Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-217
252 217. országos Uiés Julius 23, 1870. felmentben szokásos az, és számtalanszor láttuk, hogy egy törvényjavaslat, mely az átalános vitán keresztülment, azért, mert a részleteknél egyik-másik főelv megbukik, megbukik egészen, és maga az indítványozó, legtöbb esetben a kormány veszi azt vissza. Ezen jogot tehát én részemről azok számára, kik az elveket nem fogadták el, szóval az ellenzék számára vitatom mint jogost, méltányost, és a parlamentalis praxisnak megfelelőt. Közvetlenül előttem szólott képviselő ur előadására csak egyetlen észrevételt fogok tenni. 0 a törvényhatóságok rósz administratiójának bebizonyítására felhozta azt, hogy százezer forint póthitelt kellett kérni a vagyon és személybiztonság helyreállítására az ország egy részében. Ha e példát oly korszakból hozta volna föl, melyben a törvényhatóság saját házi adóval birt, midőn a törvényhatóság határozhatta meg önállóan a közbiztonsági közegek számát, akkor nyomna valamit a latban, bár akkor sem ismerhetném el egészen döntőnek; mert hiszen ugyanazon vidéken, hova a 100 ezer forint kellett, a centrálisait kormányzat, a zsandárok által támogatott kormányzat idejében nem 100 ezer, de sokkal több pénz, és mellé katonaság is kellett. Tehát ily esetek egyes helyeken a centralisatio mellett még sokkal nagyobb mérvben előállottak mint az önkormányzat idejében. Igaz! hal felől.) TJgy pedig, a mint most felhozatott, épen semmi érvet nem képez az önkormányzat ellen. Mert hiszen törvényhatóságaink 1867. óta mindig oly helyzetben voltak, hogy minden egyes persecutorlegény alkalmazása, — de többet mondok, ha egy pisztolyt kellett venni, ez mind a belügyminisztériumtól függött. Ily állapotban a közbiztonság megzavarásáért a törvényhatóság semmi szin alatt sem felelős, hanem ha valaki felelős, az a minisztérium. Az igen t. miniszter ur, ki a mai vitában részt vett, igen helyesen jegyzé meg, hogy sarkpontja a módositványnak az, hogy a módositvány a közgyűlés által akarja végeztetni a közigazgatást, mig ellenben a törvényjavaslat az alispán által. Az igaz, ez nagy és lényeges különbség, de a t. miniszter ur ugy akarja argumentatiojából feltüntetni, mintha ezen módositványnak, és az általam beadott határozati javaslatnak ezélja az lett volna, hogy valóban minden administrativ teendőt csak is a közgyűlés végezhessen, holott ez egyátalában sem a módositványban nem foglaltatik, sem pedig a határozati javaslatban, melyre a miniszter ur hivatkozott, mely határozati javaslat ellenkezőleg egészen tisztán megmondja, hogy a közigazgatás rendes keretében mozgó rendeleteket, a melyek tehát a mindennapi végrehajtást kívánják, az alispán hajtja végre a közgyűlés iránti felelősség mellett. Ez az, t. képviselőház, a mi ma is történik és ezért nem is volt szükség sem ezen törvényre, sem nem volt szükség a centralista mély politikai bölcseségre, hogy ez megtörténjék, mert ezt az élet követelményeire hiven megtették a törvényhatóságok maguk, hol a mindennapi teendőket mindenütt az alispán végezi, természetesen felelet mellett, a közgyűlésnek. De megjegyzem még, mielőtt a felelősségről és a közgyűlés ellenőrködéséről szólnék, hogy ép ugy megoldják azon kérdést is, melyre a miniszter ur hivatkozni méltóztatott, hogy az alispán nem járhat hetekig medvevadászatra; mert minden törvényhatóságban, mint az élet szüksége követeli, maga az élet létrehozta azon helyzetet, hogy az alispán a törvényhatóság központjában tartózkodik rendesen, s ha valamikor eltávozik, gondoskodva van helyettesítéséről. Ez ismét oly dolog, melyet az élet már megoldott és mely nagyon tanúskodik arról, mennyire birnak törvényhatóságainak mindazon kellékekkel, melyek szükségesek egy jó közigazgatás létrehozására: mert tanúskodik arról, hogy önmaguktól a nekik adott jognál fogva minden kényszer nélkül intézkedtek ugy, a hogy a jó közigazgatás érdekében szükséges. A mi pedig az ellenőrzést illeti, a t. miniszter ur azt monda, hogy hiszen a törvényben is benne van, hogy az alispán administrál, a közgyűlés pedig ellenőrködik. Az igaz. ez benne van a törvényben, azonban, milyen ellenőrzés az, midőn az alispán mindent a világon végrehajthat, midőn az alispán, ha a miniszteri rendelet végrehajtatott a közgyűlés által, feleletre nem vonathatik ? ugyan mily ellenőrködés az, midőn az alispán plaeet-jétől, tetszésétől függ, hogy a közg} r ülésnek jelentsen be annyit és tudasson vele annyit, a mennyi neki épen tetszik ? Ez nem ellenőrködés, ez az ellenőrködésnek valóságos kigunyolása (F'öllááltások a bal oldalon : Ugy van /) Azt mondja a t. miniszter ur: nem arról van itt szó, hogy mi a centralisatio, mi a közigazgatás; ez oly zavarosan deflniáltatott, hogy ő már nem is fogja definiálni : hanem azt í gondolja, hogy a szerint kell megítélni a tör| vényt, a mely szerint áll az, hogy ha valamely törvény a központi kormánynak ad több jogot, az a centralisatio felé hajlik, ha pedig a municipiumnak ad több jogot, a munieipium hatalmának nevelése felé hájlik. Én elfogadom ezt, mint nem defineálását ezen kérdésnek, de mint nem helytelen szempontot egy törvényjavaslat megbirálására. Ha már most elfogadom ezen szempontot, azt kérdem az általa felállított tételből kiindulva: ezen törvényjavaslat, mely a tisztviselők választására candidatio által döntő
