Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

a 20 2ÍS- országos ütés július 31. Í870. hiszem, hogy a t. képviselő ur a dolognak má­sik oldalát szintén igaznak fogja találni, hogy t. i. vajmi sajnos állapot volna az is, hogyha a va­gyonos osztályt a szegényebb osztály fogná el­nyomni, {Helyeslés jobb felől) és épen, hogy ezen bármelyik irányban felette sajnos abnormitás hazánkban elő ne forduljon, tartom legerősebb motívumául azon intézkedésnek, melyet a 20. §. megállapított. Nyáry képviselő ur azt mondotta, hogy már csak annál fogva sem fogadja el a virilis szava­zatot, mert a bizottságokban egyedül azok, kik virilis szavazattal fognak abba bejutni, lesznek minden felelősségtől fölmentve. Ha a t. képviselő ur a törvényjavaslatnak 74. §-át elolvasta volna, vagy meg nem feledkezett volna e szakaszról, azt hiszem, maga is átlátná, hogy e föltevése alaptalan. A 74. § t. i. sem a virilis szavazat által a bizottságba bejutó tagokat, sem pedig a választott tagokat a felelősség alól föl nem menti, {Helyeslés jobh felől) sőt ellenkezőleg, a felelősség elvét mindenütt egyaránt alkalmazza. (TJgy van! jobb felől.) En, t. ház, nem akarok több észrevételekre reflectálni, melyeket a különben úgyis hosszú dis­cussio alatt fölhoztak, de kötelességemnek tar­tom fölemlíteni azon módositványt, melyet Pulszky t. barátom a 20. §-ra nézve fölhozott. En azon meggyőződésben vagyok, hogy azon módosításnak részei, melyeket ő előadott, az élet­ből és gyakorlatból meritvék, következőleg a tőrvényjavaslatnak tökéletesbülésére és czélszt­rüségére fogna vezetni, és igy nagy készséggel pártolom azon módosítás felvételét, különben t. ház, most is azon meggyőződést táplálom, hogy azon mód, melyet a 20. § fölállított, teszi egye­dül lehetővé annak biztosítását, hogy a bizott­ságban minden érdek képviselve legyen. Es mi­után ezen szempontnak keresztülvitelét tartom csak az egyedüli jónak a bizottságok alakításánál, újból kénytelen vagyok a 20. §-nak &z emiitett módosítással való elfogadását a tisztelt háznak ajánlani. (Helyeslés én éljenzés jobb felől.) Tóth Vilmos államtitkár: T. ház! Mielőtt a törvényjavaslat 20. §-ának sorsa sza­vazás által eldöntetnék, kötelességemnek tartom a kormány nevében kijelenteni, hogy azon mó­dosítást, melyet Pulszky Ferencz képviselő ur benyújtott, elfogadhatónak tartom, és részemről el is fogadom; kötelességemnek tartom azonban egyúttal némely állításokra reflectálni és azokra ellenészrevételeimet megtenni, (Ralijuk!) azokra t. i., melyek eddig válasz nélkül maradtak. Mondatott, és pedig igen sok szónok által a bal oldal részéről, hogy a kormány ezen tör­vényjavaslatot a jelen háború pressiója alatt akarja keresztülhajtani, és hogy a jobb oldal is azért fogadja el azt, mert nagyobb calami­tásnak tartaná ez idő szerint a kormány vere­ségét, mint magát e törvényt. (Igás! bal felől.) Én ezen állítás jogosultságát, daczára önök he­lyeslésének, kereken tagadom. (Mozgás a bal ol­dalon. Halljuk!) A mi a kormányt illeti, köztudomású, hogy ezen törvényjavaslat három hó előtt tétetett le a ház asztalára; tehát akkor, midőn talán ma­guk a háborúskodó felek sem gyanították még a harcz kiütését. Mi pedig a pártot illeti, erre nézve szintén köztudomású , hogy voltak ugyan a pártnak tagjai, kik e törvényjavaslat egyes részleteit máskép óhajtatták volna stipuláltatni; de szem­ben a jelen perez komolyságával, ezen szándé­kuktól elállottak. Maga a párt azonban nem volt és nincs ezen helyzetben. (Hlé^k helyeslés a jobb oldalon.) Köztudomású, hogy a kormány, mielőtt az osztályok tárgyalás alá vették volna e törvény­javaslatot, sürü értekezleteket tartott a párttal, (Ügy van! joíb felől) s bátran mondhatom, hogy ezen törvényjavaslat sorsa már néhány hét előtt el volt döntve, a mennyiben a párttal tisztába hozta azt a kormány, a mint ez azon viszony­nál fogva, mely minden parlamenti kormány, és az őt támogató j)árt között létezik, máskép nem is lehet. Kereken tagadom tehát mindkét állítás jogosultságát. Mondatott továbbá — ha jól emlékszem, Várady Gábor t. képviselő ur által, — hogj T ezen törvényjavaslat alkotásánál a kormány és a kormányzó párt épen oly ferde eljárást kö­vet, mint követett az 1867. XII. t. ez. alkotásá­nál ; mondatott, hogy valamint akkor, ugy most is a törvényjavaslat végleges elfogadása előtt appellálni kellett volna a választókra ; mon­datott továbbá, hogy eljön még az idő, midőn a nép ugy az 1867. XII. t. ez. megalkotásáért, mint e jelen törvényjavaslatért, — ha törvény­nyé válik—felelősségre fog minket vonni; (Igaz! bal felől) és kérdeztetett végre az, hogy mire és kire támaszkodott a kormány akkor, midőn ezen törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, és mire és kire támaszkodott, különösen akkor, midőn a népképviseletet ezen törvényjavaslatban egészen mellőzte? Mindenekelőtt ezen utolsó állítást kell némileg helyre igazitanoiis, viszont kérdést intéz­vén önökhöz : ki és mi jogosította föl önöket azon állításra, melyet hasonló cynismussal, mint a minővel Majthényi D >: ?ő képviselő ur vádolt bennünket, hoztak föl elli műnk, hogy a népkép­viseletet mellőzzük? Mi jogosította föl önöket ezen vádra akkor, midőn e § szerint, melyről szó van, a bizottságok akként alakittatnak, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom