Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

218 215. országos ülés jnlius 21. 1870. részletes érveimmel, nem tudom e térre eljutott volna-e ? Azt hiszem, hogy ha azon elveket, melyeket átalánosságukban felhozott, alkalmaznia kell vala, megtagadta volna önmagát. E nézetek és elvek elő fognak fordulni a községi rendezésnél is, elő fognak pedig fordulni azért, mert ha szabad azon községi rendezési munkálatból valamit már most idézni, abban van egy egészséges elv, s ez az, hogy minden vagyon, minden egyén, kell hogy valamely községhez tartozzék. Midőn ezen főelv ki van mondva, a consequentiákban sem lehet hátrálni; ellenkező esetben kénytelen leend okoskodása fonalán oda jutni, hogy a földes ur más név alatt visszaállittassék, hogy a község ne legyen egyéb, mint a régi Herrschaft. Már, hogy akkor is, ha ide szorul, azt fogja-e állítani, én kételkedem : mert, habár ő a közvéleménynek, mint nyilvántotta, igen nagy ellensége; előbb-utóbb még neki isbekellend ismernie, hogy biz az nagy hatalom. Én azt hiszem, hogy akármily törvényt hoznak önök a megye rendezésére, akármily törvényt hoznak a község rendezésére nézve, a nemzetnek közvéleménye fog végtére is e törvény fölött itélni és én meg vagyok győződve, bizom nemzetemnek józan eszében, — bizom szellemében, hogy midőn ezen törvény meg lesz alkotva, ezen törvényt nem fogják végrehajthatni azért: mert vagy több észszel, és egészségesebb szellemmel fognak birni azok, kiket ezen törvény kirekesztő személyes joggal kivánt felruházni, mintsem elfogadják még a törvényhozástól is e veszedelmes ajándékot, vagy ha én csalatkozom s az illetők nem birnak ily magasztos tulajdonokkal, ez esetben is igen rövid lesz uralmuk; mert bármily akadályokat akar vetni az igen t. Korizmits képviselő ur a közszellemnek, a virilis szavazat tulajdonosait az őket nem illető székekről a közvélemény el fogja csakhamar űzni. Ez a reményem, annálfogva pártolom Majthényi Dezső képviselőtársam módositvánvát. (Élénk helyeslés bal felől) Elnök: T. ház! Följegyezve senki nincs a szólásra. E szerint, ha nem kivan valaki szót emelni, bezártnak jelentem ki a tanácskozást. Egyedül azok lesznek jogosítva szólani, kik a házszabályok értelmében arra hivatva vannak, nem tudom kivánnak-e élni vele? Legelőbb is következik a központi előadó ur. Perczel Béla központi előadó: Teljes meggyőződésemből osztozom azok nézetében, kik a törvényhatósági bizottságok alakítási kérdését a czólszerüség kérdésének tartják. E nézetből indult ki a t. ellenzéknek is egy része akkor, midőn az átalános szavazatot vette biI'BJat alá. Különösen Jókai képviselő ur igen nyomós érvekkel mutatta ki, hogy mennyire czélszerütlen volna a bizottság alakítását az átalános sz avazatra bízni: azonban már a virilis szavazatnál a t. ellenzéknek ezen része is jónak tartotta a czélszerüségi szempontot szem elől hagyni, és itt különösen súlyt fektetett az 1848. XVI. törvényczikkre; de ebben is főleg az 1. §-ra, mely t. i. a megyéknek rendezését a népképviselet alapján kívánja végrehajtatni, azonban elhallgatta ugyanazon törvényczikk 2-ik §-át, mely azon intézkedést foglalja magában, miszerint a bizottságok alakításánál, különös tekintettel kell lenni a megyei honpolgárok minden osztályára is. És a t. ellenzék ezen szempontból kiindulva fölhozta, hogy ezen intézkedés szabadságellenes, a ne mzetiségek jogainak elnyomására czélzó volna stb.; de egyet elmulasztott: azt t. i, hogy egy practikusabb mód előterjesztésével járult volna a fönforgó kérdés elintézéséhez. Várady képviselő ur többek közt azt monda, hogy a cultusminiszter ur azért, hogy a bizottság fügetlen férfiaktól álljon, tartja szükségesnek a virilis szavazatot, miből az lenne következtethető,* hogy a parlament sem lehet független : ha annnak tagjai legalább fele részben virilis szavazattal nem birnak. A t. képviselő ur méltóztatott feledni először azt, hogy a törvényhozás nem egyedül a képviselőházból, hanem a felsőházból és a koronából is áll; de azon kivül szeme elől tévesztette azon különbséget, mely egy törvényhozótestület és egy administrativ r testület között fenforog. (Helyeslés jobb felől.) En nem hiszem, hogy a t. képviselő ur a civilizált világban tudna példát fölmutatni arra, hogy egy törvényhozó testület és a közigazgatást vezérlő testületek ugyanazon egy alapon jönnek létre. De ezen különbséget még azon határozati javaslat is elismeri, melyet a t. baloldal benyújtott, és a melyet az igen t. képviselő ur is aláirt, mely a bizottságok megválaszthatására nézve egy bizonyos, habár általuk meg nem határozott qualificatiót tart szükségesnek. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy az 1867-ki XII. törvényczikk tárgyalása alkalmával kért bennünket a t. bal oldal, hogy kérdezzük meg a népet, mielőtt azon törvényt megszavazzuk; azonban ezen kívánságuk is elhangzott. Én bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy azon országgyűlés után uj választás következett be, és azon választásnál újból a múlt országgyűlésnek azon része nyertöbbséget, mely azon kiegyezést létrehozta; (Bet lyeslés bal felől) következőleg a nép azon kiegyezést, melyet akkor ezen rész jónak és szükséges-