Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

215. országos ülés jnlius 21. 1870. 213 meggyőződésemet követni, lelkiismeretem szerint eljárni. Ezen kötelességemnek kívánok most is megfelelni, midőn saját egyéni nézetemet nagyon röviden előterjeszteni bátor vagyok. (Ralijuk!) Hazánk műveltségi és fejlődési helyzetében a törvényhatósági képviselet alakítására nézve igenis nagyon igazoltnak tartanám egy a létező viszonyok, társadalmi osztályok és érdekekhez józanul alkalmazott képviseleti rendszert s egy oly javaslatot, mery a törvényhatóságokban létező valamennyi társadalmi osztálynak és érdeknek jói megtelelő képviseltetését biztosítaná : örömest üdvözöltem volna; de a most szőnyegen levő javaslatban a virilis szavazatok behozatalát én részemről nem pártolhatom. (Helyeslés halról.) Én abban a képviselet eszméjének megtámadását látom; mert valódi képviselőnek el nem ismerhetek senkit, a ki nem a képviseltek bizalmából nyerte mandátumát, a ki nem képvisel egyebet, mint saját egyéni vagyonát és érdekét, azaz: maga-magát. (Ugy van ! balról.) Ennek folytán én a törvényjavaslatnak 20. §-át el nem fogadom: mert abban lényeges eltérést látok azon magasztos elvektől, melyeket Magyarország törvényhozása az újkor szellemétől érintve. 1848ban Magyarország lobogójára tűzött ki. El nem fogadhatom: mert egyenes ellentétben áll azon elvekkel, melyeket egész életemen át vallottam és ma is vallok. El nem fogadhatom továbbá mint azon népfajból származott képviselő, a mely népfaj azon nem igen rég idő óta átalánosan divatba hozott elveket: a közszabadságot és jogegyenlőséget már letelepedésekor behozta hazánkba, folytonosan föntartotta, és mindig annyira becsülte, hogy képviselőtestülete azon sokszor gyanúsított szász nemzeti egyetem egyesek előjogokra törekvő vágyai ellen már harmadfél századdal ezelőtt, t i. 1.613. decz. 30-án egy emlékre méltó határozatot hozott, melynek középkori szövege következőleg szól: ,,Quia virtus nobilitat Hominem und die Freiheit maciit den Meneshen edel, pflegt tnan zu sagen: weil uuu nieht schönere Freiheiten allhier sein können, qman iibertates Saxonum und die Sachsen wegen derselbigen rechte Edelleut sind, wenn sie die Edelschaft recht gebrauchen, sollen deiowegen allé diejenigen, so ihnen damit nicht genügen lassen, sondern praerogativas nobilitates wollen und bona nobilitaria kaufen und sich dem Adél insinuiren, zu keinem Ehrenamte zugelassm werden. Denn der Stádten und dem Gemeinwesen ein gross Schaden und Ungelegenheit daraus entsteht, wie zu sehen an der Franz Sáchs'schen Familie in Hermannstadt und der Tseheeh'schen in Madwisch," vagy magyar fordításban : „Közmondás, hogy az erény nemesiti az embert és a szabadság teszi nemessé. Mivel gyönyörűbb szabadságok nem létezhetnek, valamint a szászok közszabadsága s a szászok az által mindnyájan valódi nemeseknek tekintethetnek, ha csak szabadságukkal józanul tudnak élni: ugyan azért ha köztük bárki ezen közszabadsággal meg nem elégednék, hanem nemesi előjogokat követelni, nemesi jószágokat szerezni és nemes családokhoz magát hasonlitani kivánná, annak ne legyen azabad, bármely tiszteletbeli közhivatalban részesülni. Mert a városoknak ós a közérdeknek nagy kárára és alkalmatlanságára válik, valamint látható, a Sachs-féle családnál Szebenben és a Tschech-féle családnál Megyésben." Végre el nem fogadhatom azon szakaszt, habár saját törvényhatóságomat közvetlen nem érinti : mert én azt, a minek alkalmazását én reám nézve némely látszólagos előnyöknek daczára, erkölcsi viszás hatása miatt épen nem kívánnám, sőt a mit átalában az országra nézve sem jónak, sem kor- sem czélszerünek el nem ismerhetek, képes nem vagyok hazámnak többi törvényhatóságaira rászavazni. Elnök: (leszdii. rs helyét <:.hi}zúgó Salamon jogialja el.) Éder István: T. képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat átalános és részletes tárgyalásánál a jobb oldalról több jeles szónoklatot hallottam, melyekben érveléseket hoztak fel a törvényjavaslat támogatása mellett. En ezen szónoklatokat nagy ügyelemmel kisértem, s az érveléseket szem előtt tartottam ; de nem tapasztaltam azt, hogy azok ezen tőrvénynek, melyet oly buzgón támogattak, igazságosságát, méltányosságát és szükségességét bebizonyították volna: mert. t. ház, azt, hogy mi mint népképviselők jogosítva legyünk a nép egy részének jogát megc-sorbitani és tőle a szabadság jogát elvenni, senki sem fogja bebizonyíthatni. De nem igazságos ezen törvényjavaslat, mert oly emberektől vétetik el azon jog, melyet minden polgárnak gyakorolni jogában áll, kik tényezők voltak kivívásában azon átalános jognak, meh" szerint most is itt mi mint a nép képviselői ülünk a törvényhozás teremében. Mi indíthatta tehát a kormányt ezen törvényjavaslat hozatal előttem megfejthetetlen. Ha mélyebben gondolkodom, önkénytelenül azon állapodom meg, hogy bizonyos politikai indokok vezérelték a kormányt e szándékában, ámbár átalánosan el nem ismerhetem azon elvet; hogy a törvényhozásnál, bármi politikai okok legyenek döntők, különösen pedig a politikára nézve megjegyzem, hogy a politikának, mint az