Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

215. országos ölés Julius 2i. 1870 209 dent, a mit hazámra nézve károsnak sőt veszélyesnek tartok, és felszólalok azért, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam. Mielőtt okaimat, melyeknél fogva e §-t el nem fogadhatom, el mondanám: Kautz Gyula képviselő úrhoz intézek egy pár szót. 0 az átalános tárgyalásban azt mondotta, hogy a virilis szavazatokat a baloldal csak ostromolta, Cíáfolgatta, de annak helyébe jobbat nem ajáilott senki. Ajánlom tehát én (Halljuk) az átalános szavazati jogot, minden eensua nélkül. Meglehet, hogy sokan ezt nem ismerik el jobbnak; de eljövend az idő, midőn a müveit világ egyedül ezt fogja jónak tartani. Egyébként most is azt kérdem: mi jobb, a választás-e, vagy a sok adó utáni kinevezés ? Ha a választás jó, akkor egészben el kell fogadni mint jót és nem csak a bizottság felére szorítani; ha pedig rósz, akkor el kell vetni azért, mert rósz. Harmadik mód nem gondolható. B. Eötvös képviselő ur azt mondotta; hogy az átalános szavazatjogot nem lehet elfogadni, mert még ennek ajánlói is következetlenek önmagukkal, minthogy azt a nőkrp. kiterjeszteni nem jutott eszükbe. Csodálkozom, hogy a miniszterimnak legtudósabb tagja jutott ezen ötletre. Hiszen mindenki tudja, hogy a nőknek már a természettől más rendeltetésök van. A nők helyett inkább arra kellett volna figyelmet fordítani, hogy mindazok is, kik 1848-ban még kimaradtak a választási jogból, felvétessenek. Most át megyek indokaimra a melyeknél fogva nem fogadhatom el a törvényjavaslat ezen szakaszát. Először: mert lelkiismeretem tiltja oly valaminek elfogadását, a mi a fenálló, a létező jogokat és szabadságot csorbítja. Másodszor azért nem fogadom el: mert a virilis szavazatnak nincs politikai biztos alapja. T. i. 1848-ban azok intézték a közügyeket, a kik épen nem adóztak: most pedig az czóloztatik, hogy főkép azok intézzék az ügyeket, kik igen is sokat adóznak. Ezen két szélsőség nem vezet czélhoz. Legjobb az ón meggyőződésem szerint a középút, a latin is azt mondja: „In medio veritas." Harmadszor azért nem fogadom el: mert ha ezen szakasz keresztülmegy — a mint nem kételkedem — magára a nemzetre, illetőleg a magyar nyelvre lesz kárhozatos, sőt több: veszélyes. Hogy ezen állításomat igazoljam, arra hivatkozom, hogy a külföldről sokan fognak bevándorolni és fekvő birtokot vásárolván, ki fogják onnan szorítani a magyar birtokosokat. Tekintsünk KÉPV. n. NAPLÓ 18f| X. körül itt Pesten és a környéken. Én ezt körülbelül ismerem, mert a munkásokkal némi szorosabb viszonyban vagyok. A gyárak tulajdonosai és azok igazgatói mind idegenek, többnyire németek ; de a más nemzetiségnek is, ba bejönnek, nem a magyar, hanem a német nyelvet tanulják meg. így a gyárosok és azok munkavezetői németek levén, azt kívánják, sőt követelik a magyar munkásoktól, hogy az ő kedvükért a német nyelvet tanulják meg. Szomorú, de igy van. Es igy leszen ez a megyei választmányokban is. Hiszen tudjuk, hogy valamely társaságban a hol csak egy idegen pl. egy német van és legyen ott jelen 5, 6, 10 magyar, bár roszszul tudják is a német nyelvet, mégis ennek az egy idegennek kedveért mind idegen nyelven társalognak. Egész Buda-Pesten alig találni csak egy üzleti jegyzőkönyvet is, mely magyar nyelven vitetnék. Ez szomorú jelenség ! A bizottságokban hasonlóképen fog a dolog történhetni. Talán én nem, de önök közül a fiatalabbak, — ha keresztül megy e törvényjavaslat, — meg fogják érni, hogy a a bizottságokban a német nyelv fog divatozni; ópugy, a mint olvashatjuk a hírlapokból, hogy a méltóságos főrendiház méltóságos tagjai egymás közt németül eonversalnak a karzaton lévők botránykozására. A törvényjavaslat e §-a által félek, de be fog következni az, mit II-ik József császár nem tudott keresztülvinni, és önök fogják eszközölni, hogy a magyar nyelv saját hazánkban a hivatalokból kiszorittatik. Nem mondom, hogy ugy lesz, mert ha kormányunk erős, meg fogja ezt akadályozni; — de legalább eddig nem igen adta jelét erélyének, erős akaratának. Negyedszer, nem fogadhatom el a törvényjavaslat e §-át: mert a polgári társadalomnak czéljaival homlokegyenest ellenkezik. A polgári társadalomnak ugyanis hármas czélja van. Egyik a jogegyenlőség ós az, hogy a polgárok az egyéni szabadságot egymásnak biztosítják kölcsönösen. E törvényjavaslat megsemmisíti a jogegyenlőséget. Másik czélja a társadalomnak az állami, nemzeti közjólét. De ez magában üres fogalom; mert nemzeti jólét nem képzelhető, hanem csak az egyének jólétének összege teszi azt. Ha az első pontban meg van semmisítve vagy szorítva a jogegyenlőség, meg van az szorítva az államban is. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Mi által fejezhetik ki a polgári társadalomban élő polgárok egyéni szabadságukat? Nem más módon, mint a választás által. Ez az egyetlen mód, és ettől akarják önök a polgári társadalmat megfosztani ? 27