Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

215. országot ülés Julius 21. 1870. 207 uralmat, megosztani azt, a mi nem saját joguk. Ez az, a miért én a virilis szavazatokat igen veszedelmesnek tartom. Ha önök ezt elfogadják: föladták a népképviseletet, föladták a valódi önkormányzatot. Hogy ülünk mi itt, hogy ül a minisztérium ? nem-e épen a népképviselet alapján, a melynek tisztán meg kell őrizve lenni? Fél népképviselet annyi, mint semmi, mert a másik fele, a ki választás utján jönne oda, az soha be nem jut ; mert hiszen a jómódú urak mindent el fognak követni, hogy ott az ő embereik legyenek alkalmazva. Természetes, hogy minden megyének megvan a maga politikája, hiába törekszenek a megyének politikáját megváltoztatni. Tessék bár ezer korlátot behozni a választásra Pestmegyében, Pestmegye meg marad mindig ellenzékinek ós nem fogják soha rá erőszakolni, hogy politikáját változtassa. Hiszem, t. ház, hogy ezen törvény halva született gyermek lesz, mert ott, hol már a bal oldal többségben van, ha bár erőszakot méltóztatnak is elkövetni, a né]3 meggyőződését megváltoztatni nem fogja. A mi régi országgyűléseink is, melyeken még csak a nemesség volt képviselve, a valódi népképviseletet később behozták, mint malum neeessariumot meghagyva a főrendi táblát, nem egyébért, mint azért, hogy a képviselőházba is becsempészszék az aristocratiát; mert a virilis szavazat nem egyéb, mint az aristocratia egy neme, melynek nincsen ugyan bizonyos bőre, a mit saját nevén nevezni nem akarok, de annál még roszabb bőre van. Ennélfogva, t. ház, meg vagyok győződve, hogy a t. jobb oldal el van határozva, hogy a megyét félig az úgynevezett virilis szavazatok alá subjugálja, a virilis szavazattal felruházottaknak is gondja lesz azután arra, hogy a választottak is az ő érdekeit képviseljék, és hogy igy a megyébe a vagyonaristocratiát behozzák. Én t. képviselőház, hogy a drága időt kíméljem, igen röviden oda nyilatkozom, hogy én az átalános szavazatjogot nem pártolom, hanem azt eddigi korlátai között fentarcani kivánom; ennélfogva a, t. képviselő urnák a virilis szavazatokra vonatkozó javaslatát, mint a szavazati képesség korlátozását el nem fogadom, s ahhoz nem járulok. (Helyeslés bal felől.) Szakácsy Dániel s T. képviselőház! Mindenekelőtt elmondom , mi történt a nagykocsárdi lelkészszel azon időben, melyben a törökök Magyarország egy részét elfoglalták. Nevezetesen ezzel a lelkészszel az történt, hogy egy vasárnapi napon isteni tiszteletet tartván, a török basa bement a templomba, hogy hallgassa, vajon mit prédikál ez az ember. Az akkori orátori szokáshoz és gyakorlathoz képest a lelkész hivatkozott Pontus Kappadoeziára. A basa beleszól a prédikáezioba és azt mondja, hogy mi közöd van neked Pontus Kappadocziához, neked ne legyen másra gondod, mint Kis- és NagyEoesárdra. Hogy e hasonlat után velem is ez ne történhessék, a mi különben történt tegnap is Horn Ede képviselő úrral, ki ékesszólása tengerének árjában egy kissé tul ment a szőnyegen levő szakasz tárgyalásánál. belecsengetett t. elnöke a háznak, félbeszakítván őt beszédében; — mondom ennélfogva — én nem fogok- ily szélsőségekre kitérni, nem fogok emlékeztetni Britania. sem Svájcz. sem Észak-Amerika szabadságára, csak erről a botránkoztató 20-ik szakaszról fogok szólani. (Halljuk!) Azonban nem mellőzhetem el mégis a t. házat ezredéves alkotmányunkra emlékeztetni, melyet valóban egész Európa irigyelt Magyarországtól, és melyről méltán irták, mondták mikép : „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita." Igazuk van. hogy ezen alkotmány 1847. előtt az egyházi főpapságé, az ország méltóságosaié, magas nemesié és köznemességéé volt; de örök dicsőségre íog szolgálni ama magyar nemességnek, ma sas aristocratiának és főpapságnak, miként ez alkotmányban a nép millióival megosztozott. És valahányszor ez nekem, mint a nép fiának eszembe jut, örökös legforróbb hálámat jelentem ki érte azoknak, kik az 1847 — 1848-ki törvén}?- alkotásában részt vettek. Azon 1847 — 1848. törvényt, t. ház! Magyarország törvényes királya, V. Ferdinánd kedvesnek, becsesnek nyilvánítván, megerősítette. Azon törvény megszüntette a jobbágyságot, a nemesség elfogadta a közteherviselést, politikailag egyenlőkké, testvérekké nyilvánította a nép millióit, és igen szépen életbe is lépett az, mert a mint az 1847 — 1848-ki pozsonyi országgyűlés bezáratott, azonnal életbe léptettetott a közteherviselés. Tapasztalta a nép, hogy csakugyan igaz az, mit Magyarország szabadelvű férfiad már körülbelül egy század óta beszéltek, írtak : hogy ez igy tovább nem maradhat, és hogy az alkotmány sánczaiba be kell venni a nép millióit is. (Fölhiállások jobb felől:. Dologra! Bal felől: Hisz a dolognál van) íme ez meg is történt, mert az adó egyaránt kivettetett mindenkire, főpapra, az országnak minden birtokosára és lakosára. Tapasztalta a nép, hogy az 1847 — 48-ki XVI-ik törvényezikk is csakugyan életbe léptettetik, mely azt mondja, hogy a megyei közgyűlés ugy alkottassák, mikép azokhoz, kik eddig jogosítva voltak a megyei önkormányzatba be folyni, minden község válaszszon 1 — 2 — 3 vagy annyi képviselőt, a mennyi neki tetszik, és küldje be a megyei közgyűlésre, hogy ott a népképviselet