Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
214. országos ülés Julius £0. 1870. 167 ségétől a kőszéntől az olcsó tüzelő anyag után epedő alföldet fosztja meg, midőn mértföldje és mázsájáért a távolsághoz aránylag 2 krtól 0.87 krt számit, ez utóbbit nagyobb távolságoknál. Azonban kormányunknál, illetőié g az alatta álló magyar kir. államvasutaknál, sincs vaíódilag méltányolva a nemzetgazdászat csaknem legjelentékenyebb tényezőjének, az olcsó bőszénnek hordereje, fontossága. A magyar kir. államvaspálya, mely hivatva lenne jó példával járni elől, 16 mértföldjére 0.8 kr árszabást tart főn, s ezen kivül kőbányai állomásáról az osztrák államvaspálya ugyanottani állomására való átszállításáért 1.5 kr fizettet, pedig ezen távolság nem több 600 ölnél. Biztosan állithatom, hogy régóta intéztetnek legsürgősebb kérelmek és panaszok magához kormányunkhoz a végett, hogy vaspályáinknál uralkodó ezen nyomasztó viszonyokra terjeszsze ki figyelmét, azonban mindeddig a legkisebb eredmény nélkül. Kérdem azért a közlekedési miniszter ur ő excijától: „1) Szándékozik-e kereskedelmünk, iparunk s nemzetgazdászatunk jóléte érdekében, első sorban a magy. kir. államvaspálya vonalain a kő-, szén árszabását ' ]0 krra mérsékelni mértföldje s mázsájánkint, s ezen árszabást minél előbb életbe léptetni ? 2) Szándékozik-e a kezénél levő minden eszközzel oda hatni, hogy ugy az osztrák állami va.sut délkeleti vonalain, mint a hazában levő többi vaspályán a lehető legrövidebb idő alatt a kőszénre ugyanolyan leszállított árszabás jöjön használatba, minfc a magy. kir. államvaspályán ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter úrral. Következik a tegnapi vitának folytatása, következik Olgyay Zsigmond képviselő ur. Olgyay Zsigmond: T. ház! A szőnyegen levő napi kérdésre nézve, mely már az átalános vitánál kétheti időt vett igénybe, én igen röviden és csakis a főpontokra szorítkozva fogok szólani. En, t. ház ! azt hiszem, országos ügj^ekben, különösen politikában az önkormányzat magát az államot, s igy a parlamentalismusnak behozatala után, magát a parlamentet illeti; de viszont azt hiszem tisztelt ház, hogy a közigazgatási téren az önkormányzat szintén a törvényhatóságokat is a kormánynak felügyelete alatt megilleti. Es igy t. ház! hogy a törvényhatóságok az önkormányzatot gyakorolhassák, a törvényhatósági bizottságokat akkép kívánom összeállittatni, miként a törvényjavaslat mondja: hogy e részben a legtöbb adót fizetők sorából, másik felerészben pedig választás utján alakítandó. És igy én részemről a virilis szavazatokat elfogadom felerészben: elfogadom pedig először azért, mert az önkormányzatot nem annyira jognak, [ mint teherrel járó kötelezettségnek tartom, és | ezen önkormányzatból kifolyó kötelességgel járó | terhekben első sorban én a vagyonos osztályt [ óhajtom részesíteni, de viszont ezen vagyonos ] osztálynak azon jogát is, hogy midőn a terhekj nek nagy részét rárovom, hogy ő a közügyek j vezetésébe, és különösen a házi adó kivetésébe í befolyhasson, törvény által akarom biztosítani. Ez az első ok, minélfogva én a virilis szavazatot elfogadom. Elfogadom másodszor azért, mert az 1848. előtti aristocraticus rendszer meg| szünttetetvén, a demoeraticus rendszerre irányzott ezen átmeneti korszakban, midőn a községi rend| szer nálunk még csakis egy képzeleti szép eszme inkább, mint valóság, — - elfogadom a virilis j szavazatot azért, mert meg vagyok győződve, ! hogy ezáltal a népnek csakis azon része, mely [ eddig is részt vett a bizottmányokban, különösen pedig azon osztály, mely a terheket is viseli, fog bejutni. Gonda László: T. ház! Azon tudattal emelek szót, miszerint a meggyőződések nem itt. és nem jelenleg képződnek a jelenleg tárgyalás alatt levő § fölött. Tudom azt is előre, hogy az én megg} T őződésem néhány szavazattal kisebbségben fog maradni. Csak azt nem tudom, sem én, sem senki más nem tudhatja: hány narág í vagy hány hétig marad még kisebbségben e ház| ban a szabadelvű meggyőződés ? Volt már itt | említés téve a jelen körülményekről, melyeknek nyomasztó hatását észrevehettük a t. ház egyes I szónokain. Volt, a ki azon tanúságot vonta ma| gára a körülményekből, hogy a különben meg| teendett jobbitmánytól eláll. Hogy ez lélektanilag S kiegészítve legyen, az következik, miszerint előáll i egy másik, és a körülményeket nagyon kedvezőnek találván, a jogfejlesztésre a költőnek azon jelmondatára fog hivatkozni: „Itt az idő, most vagy soha!' 1 ' En t. ház, a szélsőségeket mellőzve, tisztán a tárgyilagosság terén kívánok maradni és fölszólamlok a törvényjavaslatnak eme 20. §-sa ellen, melynek törvénynyé szentesittetéséhez soha beleegyezésemet adni nem tudnám. Hogy mért: azt indokoltan fogom előadni. Megelőzőleg röviden elmondom észrevételeimet a tárgyalás eddigi j menetéről. Föltűnő az, t. ház, miszerint ezen ! törvényjavaslat egyelőre már az átalános vitánál ] egyetlen pártnak átalános helyeslésével sem találkozott, mindenkinek volt ahoz hozzátenni való | jobbitmánya. Igaz, hogy ezen jobbitmányok, mióta j a részletes vita van szőnyegen, több-kevesebb 1 szerencsében részesülnek: egyik elíogadtatott, a í másik el nem fogadtatott, kivéve azon esetet, ha