Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-213
132 213. országos ütés Julius 19. 1870. polgár panaszát vagyok bátor a t. házhoz benyújtani. A panasz és kérelem alapja következő: A kérvényező négy polgár 49-ben Csanádmegyében Földváron bérlő volt. Történt, ho«ry lábas jószágaikat a betyárok elhajtották. 1852-ben a tolvajok fölfedeztettek, a lábas jószág visszakerült, el is adatott, a tolvajok pedig, mint akkori időben szokásos volt, fölakasztattak; mert az akkori Bach kormány szerette a magyar nép számát igy is fogyasztani. (Derültség.) Az eladott jőszág árának egy része a károsultaknak visszaadatott, egy rész pedig a csanádmegyei törvényszék kezébe letétetett, a károsultakat a törvényszék azzal biztatta, hogy menjenek hozzá majd, s a hiányzó részt nem sokára meg fogják kapni. A károsultak 18 év őta fáradnak, költekeznek Orosházáről Makóra, s mindeddig az 1000 frtnyi tőkéből egy krajczárt sem kaptak vissza. Most azért folyamodtak hozzám, adnám be kérvényüket a képviselőházhoz, hogy az a minisztériumnak azon utasítással adassék át, miszerint az illetők jogos követelménye teljesíttessék. Elnök : A kérvényi bizottsághoz fog utasitattni. Harkányi Frigyes: T. ház! Van szerencsém benyújtani ó-budai izraelita hitközségnek a képviselőházhoz intézett azon beadványát, melyben a márczius 18-án hozott határozatot köszönettel elismerik és kérik a t. házat, hogy több izraelita hitközség által benyújtott kérve'ny mellőztessék. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Bogdán Vincze: T. ház! Van szerencsém egy interpellatiót intézni a miniszterelnök úrhoz, mint honvédelmi miniszterhez, ugy szintén a vallás-és közoktatási miniszter úrhoz. Igen sajnálom, hogy ő exellentiája a miniszterelnök ur nincs jelen : mert remélnem lehetett volna, hogy a kérdés egyszerűségénél fogva azon helyzetben lenn.; a tisztelt miniszterelnök ur, hogy rögtön választ adhatott volna. Lesz azonban szerencsém az interpellatiőt felolvasni. (FölMáltások: Majd felolvassa a jegyző!) Széll Kálmán jegyző (olvassa Bogdán Vincze interpellatióját). Interpellatio a miniszterelnök mint honvédelmi, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. Beadja Bogdán Vincze. ,,Már az 1867. évi június 22-ón tartott országos ülésben Bernáth Zsigmond országgyűlési képviselő azon fölszőlitást intézé a honvédelmi és közoktatásügyi miniszter urakhoz: „Eszközöljék egyetértőleg a Ludoviceum magyar katonai növelde-intézet életbeléptetését és az arról szóló törvényeink szerinti működésének halasztást már nem tűrő megkezdését." Ezen fölszólitását illetőleg kérését ugyanazon képviselő ur az 1868. évi október 23-án tartott ülésben — meleg szavakkal indokolva — ismételte, s miután ezen hazai intézet rehabilitatiőja 1869. végéig sem történt meg. Várady Gábor képviselő ur a folyó évi márczius 8-án tartott 138. országos ülésben a Ludoviceum kérdését ismét megpendítette, s ez alkalommal a miniszterelnök ur részéről a következő nyilatkozat tétetett: „Én megvallom egész őszinteséggel, hogy akkor, midőn e részben felszólítás először intéztetett hozzám, azon reményben voltam, hogy ma már e kérdés meg lesz oldva; azonban a kérdés már magában bonyolódott. Egy részről állanak az egyesek által tett alapítványok, más részről a helyiség kérdése, és harmadik részről áll a tanitási renszer megállapítása, melybe annyiban van bele szólalása másoknak is, mennyiben e fundatiók nem honvédségi iskolák, hanem a hadsereghez kiképzendő magyar katonatisztek számára tétettek." Miután tehát az uj tanév kezdete közeledik, és a nagylelkű alapitók bemutatási — illetőleg — növendék kijelölési jogukkal élni kivannak és azzal élni törvényszerüleg föl vannak jogosítva: a következő kérdést vagyok bátor a t. miniszterelnök mint honvédelmi, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz intézni: „1) F oly tartattak-e az utolsó fölszólitás óta is a Ludoviceum ügyében a tárgyalások, s ha igen; meg van-e már oldva eddigelé e hazai intézet kérdése? jelesen pedig: el vannak-e már báritva azon akadályok, melyek miatt ez intézet mindez ideig rehabilitálható nem volt ? s ha még elhárítva nincsenek, mikorra van biztos kilátás arra, hogy el fognak hárittatni? Ehhez képest 2) Hová kell apitóknak ezen intézet számára a jövő 187°/i tanévre növendékkijelölési fölterjesztéseiket bemutatni? 3) Micsoda minősitmények fognak jövőben megkívántatni arra, hogy valamely növendékjelölt ez intézetbe fölvétessék?'" Tisza Kálmán: T. ház! A jelen komoly perczekben, midőn Európa békéje—ugy lehet—már tettlegesen megzavarva van, azt hiszem, igen természetes, hogy több oldalról kívántatik kifejezés adatni azon vágynak, hogy hazánk részére a semlegesség megőriztessék; ha több oldalról kívántatik kifejezés adatni azon meggyőződésnek, mely, ugy hiszem, az ország meggyőződése, miszerint semmi utón nekünk arra okot adni, hogy a háborúba belevonassunk, nem szabad: (Helyeslés,.) azt hiszem, hogy igen természetes, ha több oldalról is óhajtunk e tekintetben a minisztériumtól megnyugtatást nyerhetni. Ezen czéltól és nézettől vezéreltetve bátor vagyok az összes minisztériumhoz egy interpellatiót intézni. (Olvassa az interpellatiót.) Interpellatio az összes minisztériumhoz.
