Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-212

1 1Q 2!2. országos ülés Julius 18. 1B70. sem kívánatos lett volna. A pressio vitte a házat arra, hogy elmulasztván a községek rendezését megelőzőleg felvenni, csak a megyei ügyre fektette a fősúlyt. Ha a községek -- melyek mindenesetre a megelégedés nagyobb összegét foglalják magukban, — rendezését elkezdjük, a városok eo ipso benfoglalvák. A városok t. i. mint községek és mint birtokosok. A mi a városokat illeti mint közvetett közegeket, melyek állami feladatokat tartoznak végrehajtani, ugy mint más municipium, igen természetesen fejtette meg a múltkor a pénzügyminiszter ur, e tekintetben különbség alá, nem jönnek. A különbség a városok ésmegyék közt abban állott volna, — a mint Horn képviselőtársam mondotta — hogy a városok és községek mintegy természetes, holott a megyék mesterséges egységet képeznek azon községekre nézve, melyek nem képesek azon apparátust előállítani, mely azon actiók teljesítésére szükséges, melyeket az állam a községekre biz; sem azon financiális állapotban nincsenek, hogy azt saját erejükből tenni képesek lennének; csak ott kezdődik tehát a megye, hol a községi és illetőleg a városi hatáskör megszűnik. Talán paradoxonnak fog látszani, de azért mégis kimondom e részbeni meggyőződésemet, azt t. L, hogy az én felfogásom szerint határozattabb, és mondjuk meg őszintén, szigorúbb törvényt kívántam volna: mert én sem a községekben mint olyanokban, sem a megyékben mint olyanokban nem akarok oly közeget látni, mely a politikának szolgáljon leginkább; hanem feladatának tartom legelső rendben a közigazgatást és házi dolgainak elintézését. A politikai szabadság csak akkor létezik és fejlődik természetszerűen, midőn annak gyakorlata minden egyesre bizatik ugy, mint saját hite, vallása; csak az egyesületi utón lehet valóságos hatása a politikai nézeteknek azért is, mert természetük szerint mindig individuálisuk, és ezeket, mint meggyőződéseket, képviselő soha sem birja oly híven és szabatosan előadni. A megyéknek, — mert hiszen csak a megyékről volt három hét óta szó, — a megyéknek feladata kettős : a közigazgatás annyiban, a mennyiben mint közvetítő közeg cselekszik, és a közigazgatásiba való felügyelet annyiban , a mennyiben bizonyos községek összegét képviseli. Miután már ennyire haladt a vita, a visszalépés, előttem legalább, szinte lehetetlen, és most már a városokat, de csak azon irányban, melyet jeleztem, t. i. mint a közigazgatás állami eszközeit többé a megyéktől elválasztani szükségesnek nem tartom. (Zaj bal felől.) Irányi t. képviselő ur és barátom azt mondja, hogy a városokat jogaiktól megfosztani kívánja a kormány. Erre nézve azt jegyzem meg, hogy én először nem képzelhetek oly magyar kormányt, szerveztessék az a háznak bármi politikai árnyalataiból, mely képes volna Magyarországnak akár hatóságait, akár egyes polgárait jogaiktól megfosztani; ha pedig ezen kifejezés arra akart czélozni, hogy jöhetnek események, melyek ismét ellentétbe hozhatnak bennünket egy idegen hatalommal, akkor én azt vagyok bátor kijelenteni, hogy azon esetben bennünket sem a Corpus Juris, sem ezen törvény megvédni nem fog, hanem akkor gondoskodjunk, ha ideje megjön, arról, mi egyedül képes bennünket megvédeni egy jól szervezett hadseregtől. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Azt mondja továbbá Irányi képviselő ur, hogy gondoskodjunk most arról, miután, Pulszky tagtársunk szerint, az ország válságos ponton áll, hogy jogainkat visszaszerezzük. Jogainkat visszaszerezni 9 kitől 9 saját kormányunktól 9 saját nemzetünktől 9 Én ezen kifejezést nem tudom magamnak megmagyarázni. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltás bal felől: Nem a nemzettől, hanem onnét, a hol elvettéli.) Tisztelt képviselőtársam, Ghyczy Kálmán barátom azon észrevételt tette, hogy ő csodálkozik, miként tehetett Wahrman t. képviselő ur velem együtt oly indítványt, hogy a főváros részére külön törvény hozassák, és indokolta ezen csodálkozását azzal, hogy vannak Magyarországon városok, melyek gazdagabbak mint Pest. En nem tudom, miként fogja föl Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam a gazdagság értelmét, alkalmazva a városokra. A birtok, fölfogásom szerint, nem városi gazdagság. A városi gazdagság áll azon erőkben, melyek teremtenek az ipar, a kereskedelem, a tudomány és művészetben. A birtok a várost mint erkölcsi személyt illeti, és ha az is van, mindenesetre költségeit könynyebben fedezheti; de azért, mert birtoka van, nem hiszem, hogy külön törvényre volna szüksége. Hogy ezen indítvány egyébiránt nem alaptalan, épen a tisztelt képviselő ur legjobban fogja érezni, ki mind a régi, mind az ujabb históriában annyira jártas, sőt érezni fogja, hogy ha nem volna, teremteni kellene fővárost. Ezen indítvány csak arra utal, hogy teremtessék magyar főváros, összetűzése által oly városrészeknek, melyek eddig különböző és gyakran ellentétben álló testületeket képeztek, mint Pest, Buda, Ó-Buda és ha lehetséges, Uj-Pest, mely két utóbbi Buda-Pestnek mintegy elővárosa. Hogy