Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-211

96 211. országos ülés Julius 16. 1870. mikor még a dolgok annyira megérlelve nem voltak, hogy mily nagy, mily komoly veszély fenyegeti Európát és fenyegeti közvetlen hazánkat is. Azt sem vonom kétségbe, hogy ily körülmények közt nem lehet feladata a hazafinak, az országgyűlés bármely pártjához tartozzék is, a kormányt a külveszélylyel szemben gyöngíteni. De t. ház: mikor van erős kormányunk ? miben fekszik a kormánynak ereje? Nézetem szerint • csak abban, ha a hormány a nép osztatlan bizalmát birja. A nép bizalmában, a nép összetartásában és nem azon törvényekben fekszik a kormány ereje, melyeket mi papírra teszünk, törvénykönyvbe igtatunk; de fekszik azon bizalomban, melyet a kormány eljárása, melyet az általunk törvénybe igtatott törvények á népben keltenek. T. ház! Ha ezen hosszú, több napig tartott vita alatt más szokatlan jelenség nem lett volna is, mégis előadta magát egy, mely kétségkívül oly váratlan volt, hogy én arra egyátalán elkészülve nem voltam. Soha parlamentális kormány, parlamentális ministerek oly nyelven nem beszéltek, mint itt a kormány. Tegnap a miniszterelnök azt mondta, ő nem gondol azzal, mit akar a nép : ha ő meg van győződve arról a mit tenni akar, hogy az jó, ő azt keresztülviszi. (Felkiáltások a jobb oldalon: Nem mondta! Csak azt mondta, nem enged a pressiónak sem aktiról, sem fölülről.) Már a pénzügyminiszter urnák egész mai beszéde arra megy ki, hogy a kormány hatalmát nagyobbítani kell; azt mondja, hogy a városoknak meg van statutárius joguk, igaz, í hogy a minisztertől függ, azt gyakorolhatni vagy nem, mert a miniszternek omnipotentiális hatalma van, ezen statútumot végrehajtani, vagy megállítani; hanem nagyon jónak, helyesnek, szűk- ' ségesnek tartja ezt és indokolja azzal, hogy a miniszter csak jót akarhat. Uraim! ha ez volna a világtörténetnek tapasztalata, hogy a miniszterek csak jót akarnak, nem volna annyi példa a történelemben, hogy a miniszterek oly sok roszat okoztak, az emberi nemre annyi calami- I tást hoztak, hogy végre is a nép kénytelen volt a legszigorúbb eljárást követni oly miniszterek ellen, kiket gyakran csak hosszú veszélyes harez után volt képes legyőzni. Uraim, többször volt említve már, hogy a hatalommal^ bíró ember mindig hajlandó azzal visszaélni. Épen azért tehát, mert a miniszterek kezeibe kénytelenek vagyunk nagy hatalmat adni, épen arra való a parlamenti ellenőrség, hogy ezen hatalmat annyira korlátozza, a mennyire csak a kormányzat czéljai azt korlátozni megengedik. j Önöknek, uraim! minden törekvésük az, ! ezen kormányhatalmat tágítsák, hogy a kor- ' mány omnipotentiáját neveljék. Azt mondják : „hiszen mi csak jót akarunk." Méltóztassanak megolvasni az 1849-ben kiadott Haynau-féle proclamatiót, az is csak azért jött Pestre, hogy helyreállítsa a rendet, ő is csak jót akart. Soha nem volt egy zsarnok sem, a ki mással motiválta volna zsarnoki tetteit, mint azzal, hogy ő minden ember jólétét akarja. Ez nem motívum. Itt a kérdés az: akarnak-e önök adni a törvényhatóságoknak önkormányzatot vagy nem ? önök azt mondják: hogy, akarunk — hanem ; mint a pénzügyminiszter magát kifejezte — csak ugy, hogy kötélen úsztatjuk őket. Amire azt mondjuk, hogy köszönjük alássan, nem instálunk belőle. Mi nem ezt értjük az önkormányzat alatt, mi nem ezt értjük a municipális szabadság alatt. Majoros István: Tartsa meg magának. (Derültség.) Simonyi Ernő: Mi ellenben azt hiszszük, nem azért, mert nekünk különösen ezen vagy azon miniszter ellen van kifogásunk, vagy gyanúnk ; hanem mert a felelős parlamenti kormányrendszerből önkényt következik, hogy a parlamentnek mindig gyanúsan kell a kormányra, a kormányhatalom terjesztésére nézni. Mi szükségesnek tartjuk ellenben azt, hogy a kormányférfiak , a miniszterek ne úsztassanak kötélen, (Derültség bal felől.) hogy azok ne menjenek tovább, ne éljenek vissza azon hatalommal, melyet kezükbe letettünk, mint épen csak annyira, a mennyire szükséges, hogy a kormányzat czéljainak megtelelhessenek. (Helyeslés a bal oldalról.) Azt mondja Tóth Vilmos képviselő ur, ki most mint miniszteri biztos beszélt, hogy e tekintetben ő is elismeri azt, hogy joga van a miniszternek azon általa nagyon feldicsért, szabadelvű és széles alapra fektetett statutárius jogot korlátozni; de ő más tekintetből tartja ezt szükségesnek. Nem azért, t. i. mert a miniszterről felteszi, hogy jót akar, vagy mert szükséges a központi kormány hatalmát tágítani, mint a pénzügyminiszter is kívánja; hanem azt mondja, hogy fel kell terjeszteni, azért, hogy a miniszter lássa : vajon az ország törvényeivel nem jön-e ellenkezésbe? Tegyük fel, hogy ellenkezésbe jön, de ha ez ellen senki a világon nem panaszkodik, sem kormányközeg, sem magánember. Tóth Vilmos : Az állam. Simonyi Ernő : Akkor mi baj ? Ha oly törvény van, mint igen sok nálunk előbbre haladt országban is van, a mely, ha meg nem tartatik is, nincs semmi baj, baj csak ott kezdődik, a hol valakin igazságtalanság történik, a hol valakinek jogai sértetnek, a hol valaki jószágában vagy személyében károsittatik.