Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. ortzágot Ólét juttas 2. 1870. $1 melybe majd az osztrák-magyar, majd pedig a magyar-osztrák állam választottai betereltetnek; ezen váróteremből két ajtó vezet ki : az egyiken ha tartós béke lesz, kétségkivül az absolutismusba jutunk; a másikon pedig, ha háború lesz, a forradalom rémképeivel találkozunk. Meglehet, hogy e házban többen vannak, kik az absolutismust óhajtják; én részemről a felettünk atyáskodott osztrák kormány 20 évig tartott absolutismusától megcsömörlöttem ; a mi pedig a forradalmat illeti, azt ugy hiszem, hogy e házban senki, még Miletics ur sem óhajtja. Mostani parlamentalis felelős kormányunk nem lehet független; 4) a Bécsben székelő közös hadügy- pénzügy- és külügyminisztériumok miatt. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen három költséges hivatalt összehasonlíthassam azon három matadorral, melyek a tarokk-kártyában ismeretesek, s mint ilyeneket elnevezhessem azon közös-ügyes tous les trois-nak, melylyel a bécsi kormány hazánk függetlenségének mindenkor contrát fog mondani. És ezen hasonlításban csakis az a szomorú valóság, hogy ezen három közösügyes matador irányában a mi 8 tagbői álló minisztereink csakis megannyi 8 kis tarokk szerepét játszák, melyekkel sem Kuhnnak, sem Beustnak, de még a borostyánain nyugvó Lónyaynak sem lehet recontrát mondani — Nem lévén tehát független mostani parlamentáris felelős kormányunk, nem csoda, ha a tiszt, kormány, — a mint azt a mélyen tisztelt miniszterelnök ur is bevallani méltóztatott — némelykor a törvények magyarázatához kénytelen folyamodni, és magyarázván a törvényeket, oly rendeleteket bocsát ki, melyek egyik vagy másik megyének hazafiságán hajótörést szenvednek, és ha a megyék az országgyűlés előtt elpanaszolják sérelmeiket, abból következik az, hogy a tisztelt igazságügyér ur mint vádló lép fel az ostromállapotba helyezett megyék ellen, és panaszos hangon vádolja a megyéket, hogy a megyék csak akkor engedelmeskednek, a mikor nekik tetszik; és ha a kormány a felbomlott . társadalmi rend helyreállítására egy-egy „ártatlan" királyi biztost küld ki a megyékbe: akkor t a megyeházak teremében, és a sajtó utján iparkodnak a kormány tekintélyét aláásni Ilyenek, ós éhez hasonló abnormitások következnek igen ( is abból, hogy kormányunk nem független ; de korántsem következik azon logicai corollarium, a mivel a megyéket leginkább szeretnék vádolni, t. i. hogy parlamentalis felelős kormány és megyei önhatóságok egymással össze nem férnek. És ezzel kimutatván a megyék ellen emelt vád alaptalanságát, áttérek azon állításom bebizonyítására, hogy parlamentalis felelős kormány megyei önhatóságok nélkül Magyarországon fön sem állhat. Ezen állításomat bebizonyítandó, hivatkoznom kell az 1867-ki II. törvónyczikkre, mely tudvalevőleg a királyi hitlevelet tartalmazza. Ezen czikknek 2-ik szakaszában hivatkozás történik a néhai dicső emlékű I. Ferdinánd osztrák császár, s mint ilyen első magyar király esküjére. Köztudomású dolog, hogy mielőtt I. Ferdinánd 1527-ben Székes-Fehérvárott Magyarország királyává megkoronáztatott volna, a magyar alkotmányra megeskettetett. Az eskü szóról szóra következőleg hangzik : „Nos Ferdinandus, Dei gratia rex Hungáriáé, Bohemiae, etc. Juramus per Deum vivum, per eius sanctissimam Genitricem, Virginem Mariam, et omnes sanctos, quod nos ecclesias Dei, dominos Praelatos, barones et nobiles regni, civitatesque liberas, et omnes regnicolas, in suis immunitatibus, libertatibus, juribus, privilegiis, aut antiquis bonis ac approbatis consvetudiníbus conservabimus, omnibusque iustitiam faciemus. Serenissimi quondam Andreáé regis decreta observabimus, Fiues regni nostrae Hungáriáé, et quaecunque ad illud quocunque jure aut titulo pertinent, non alienabimus, nec minuemus, sed quoad poterimus, augebimus, et extendemus. Omniaque alia faciemus, quaecunque pro bono publico, honore, et incremento aliorum statuum, totiusque regni nostri Hungáriáé juste facere poterimus. Sic nos Deus adiuvet et omnes sancti." (Több hang: Jól megtanulta!) Jól tudom, t. képviselőház, hogy felséges urunk, 1867. évi június 8-án véghez ment dicső megkoronáztatása alkalmával ugyanezen esküt tette le szóról szóra magyarul ; de hogy miért történik hivatkozás í. Ferdinánd esküjére, a ki alatt az akkori viszonyokhoz képest hazánk területe épségben megtartatott; és ma, béke időben, midőn Dalniatia és a Határőrvidék, melyek csakugyan elvitázhatlan kiegészítő részét képezik sz. István birodalmának; hogy daczára a királyi eskünek, még ma sincsenek visszacsatolva az anyaországhoz : ezt nem értem. Távol legyen tőlem, hogy ezt mint mulasztási vádat hozzam föl mélyen tisztelt kormányunk ellen, mert ezen megjegyzéssel csak azt akartam hangsúlyozni, hogy, ha az osztrák kormány arra törekedett volna, hogy a felséges habsburgi uralkodó házból leszármazott magyar királyok ezen esküt megtartsák, azaz jobban mondva: ha a bécsi camarilla nem kísérlett volna meg annyi veszedelmes attentatumot hazai tőrvényeink és alkotmányunk ellen, mint milyéket többeket tudnók hazai történelmünkből idézni : akkor ngj hiszem, Magyarországon még ma sem volna par12*
