Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

199. országos ülés Julius 2. 1870. 87 kai alá száll. Elvárom democratieus érzelmeiktől, hogy ezen jelenségnek örülni fognak annak ide­jében. En egy kérést is bátor vagyok intézni a t. .ellenzékhez, és ez az: éljenek minden rendelkezé­sükre álló argumentummal a megye mellett: de ne méltóztassanak hivatkozni a népre, a ki­nek ez intézmény a legnyomasztóbb caucheman, mit különben indokolni nem volna oly nehéz. Nem állhat akaratomban, nem is volt szán­dékom t. ház, a visszaélések és kinövéseknek hosszú sorát, melyek csak az én gyenge emléke­zetemben tán ezrekre menő számokban föltalál­hatók, itten annál kevésbé elősorolni, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy minden intéz­mény, mely emberek által lőn alapítva, mely emberek által kezeltetik, hibákban is bővelke­dend. Engem felszólalásra egy sokkal fontosabb indok birt, egy indok, a mely mélyen behat nem­zeti életünkbe, mely nagyrészt annak jövőjét képezi, s ez, t. képviselőház, a középosztály, a polgári osztálynak fölvirágzása hazánkban. Az 1848-ki törvények szabad szellemét ér­vényesíteni — mint mondám — ideje már ; de ez nem a kiváló rendek és azokat tápláló intéz­mények aggódó védelmezésében, de a polgári osz tály istápolásában leli legbecsesebb kifejezését. (Ugy van ! jobbról.) Míg Magyarországon egy oly intézmény lé­tezik, melyen megtörik az industrialis erő; mig az ipar és kereskedelmi mozgalomnak nem tá­masza a politikai intézmény, de inkább annak hátránya; mig ezen intézmény nem szűnt meg a külföldi hitel elriasztására bizonyos aggodalma­kat szülő befolyással lenni, mind annak daczára, hogy államjogi restitutiónk azt hathatósan föl­elevenité; mig, mondom, a modern státusokat egyedül föntartó középosztály kifejlődése nálunk Magyarországban — hol jelesen a városi muni­eipalis tág, szabad kör, azon jó elemek annyi éltető erőt szolgáltathatnak — a most fönálló megye által csak is gátolva jelentkezik; mig végre az anyagi törekvésnek hazánkban csak akkor lehet sikere, ha az ipar minden ágában a munkaszükség egy életképes középosztály föl­nevelése által, melyet géperő soha nem pótol­hat, födözve leend: addig uraim, ez országban, hol az absolutismus ellen oly sok és igazolt pa­naszt hallottam, az absolutismus egy más, és nemkevésbé káros nemének csalánfüveit nem­hogy irtanók, de fejlődésünk saját kertjében — mirabile dictu — ápoljuk, szorgalmazzuk. Ez tehát t. ház, a mi középosztályunkra nyo­masztó, ez azon főok, miért pártolom én a mi­niszteri javaslatot, mely szerintem ezen czélokat idővel elérheti. Ha valaha tények és a gyakorlat által na­gyon is igazolt meggyőződéssel és lelkesedéssel fogok szólani egy ügy mellett, ez a megyének reformja, a szőnyegen levő kérdés. És midőn egy szabadelvű népképviselő testület előtt állok, csak bátorságot vehetek magamnak, nemde igen tisztelt uraim, kérni önöket : fogadják el a mi­niszteri előterjesztés értelmében a megye átala­kulását, (Nevetés a bal oldalon) oldják föl a népeink culturai mozzanataira nehezedő bilincseket. Ne hagyja magát a kormány ezen áldásdús reform terén megingattatni : (Nevelés bal felől) legyen ez a históriának visszacsaló intése, vagy azon reactio, mely itt, ugy látszik, a vörös toll mögé búvik. (Zajos helyeslés jobb felől. Nyugtalan­ság a bal oldalon.) A XIX. század második felé­ben Magyarországon a kormánynak nem szabad hagyományokkal és egyedül a históriával kormá­nyozni. {Zaj. Bal felől : A muszkavezetők! Hall­juk!) Itt áll mindenekfölött uraim a staatssaison. A kormánynak megleend — ugy hiszem — tá­masza az egész civilisált világban, mi minden­esetre némi serkentés és vigasz az itt hallott és még hallandó téves fölfogások után; különben emlékezzék az igen t. belügyér ur, ha e kérdés bármely stádiumában öt visszariasztó nehézségek lehangolnák, a franczia parlament tagjának, Je­rome Dávidnak nem régen mondott azon sza­vaira: hogy komoly pillanatokban nem kell ma­gát visszataszittatni hagyni, de bátran, őszintén belépni az uj systemába, magasan tartván azt, hogy: a jelen század politikájában a legjobb szö­vetségesek maradnak a szabad elv és az átalár nos jogérzet. En még egy szócskát volnék bátor hozzá tenni, melyet hazánk megyei szótárában csak ritkán találtam, és ez a ,,rend" szó. (He­lyeslés jobb felől.) Még egy kis megjegyzésre volnék bátor a t, ház figyelmét fölkérni. (Zaj a bal oldalon. El­nök csönget.J Méltóztassanak meghallgatni, külön­ben nem ezáfolhatnak meg. (Helyeslés jobb felől. De ha nem értjük! hal felől.) Haliam fölemlíteni, és ha net» tévedek, ismét Debreczen városa igen érdemes képviselője által, — és bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy annyit foglalkozom vele — (Bal felől: Föl sem veszi! Elnök : Kérem ne mél­tóztassanak közbeszólni!) mondom, haliam fölemlí­teni, hogy a régi megye politikai iskolája volt az országnak En ezt soha nem tagadhattam ; de engedje meg az igen t. képviselő ur megjegyez­nem, hogy soha sem volt a világpolitikának, és nem iskolája többé azon nézeteknek, melyek egy világpolgárt képeznek jelenleg. Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ha azon iskola az ifjúság részére nem leend az., a minek kellé lennie hajdan, ugy pótolva lesz ez más iskola által, mely a technikai, a nemzetgaz­dászati, a finaneztudományra, a kereskedelmi mi­velődésre, egy szóval a reális tudományokra utal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom