Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

199. országos ülés Julius 2. 1870. 87 kai alá száll. Elvárom democratieus érzelmeiktől, hogy ezen jelenségnek örülni fognak annak idejében. En egy kérést is bátor vagyok intézni a t. .ellenzékhez, és ez az: éljenek minden rendelkezésükre álló argumentummal a megye mellett: de ne méltóztassanak hivatkozni a népre, a kinek ez intézmény a legnyomasztóbb caucheman, mit különben indokolni nem volna oly nehéz. Nem állhat akaratomban, nem is volt szándékom t. ház, a visszaélések és kinövéseknek hosszú sorát, melyek csak az én gyenge emlékezetemben tán ezrekre menő számokban föltalálhatók, itten annál kevésbé elősorolni, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy minden intézmény, mely emberek által lőn alapítva, mely emberek által kezeltetik, hibákban is bővelkedend. Engem felszólalásra egy sokkal fontosabb indok birt, egy indok, a mely mélyen behat nemzeti életünkbe, mely nagyrészt annak jövőjét képezi, s ez, t. képviselőház, a középosztály, a polgári osztálynak fölvirágzása hazánkban. Az 1848-ki törvények szabad szellemét érvényesíteni — mint mondám — ideje már ; de ez nem a kiváló rendek és azokat tápláló intézmények aggódó védelmezésében, de a polgári osz tály istápolásában leli legbecsesebb kifejezését. (Ugy van ! jobbról.) Míg Magyarországon egy oly intézmény létezik, melyen megtörik az industrialis erő; mig az ipar és kereskedelmi mozgalomnak nem támasza a politikai intézmény, de inkább annak hátránya; mig ezen intézmény nem szűnt meg a külföldi hitel elriasztására bizonyos aggodalmakat szülő befolyással lenni, mind annak daczára, hogy államjogi restitutiónk azt hathatósan fölelevenité; mig, mondom, a modern státusokat egyedül föntartó középosztály kifejlődése nálunk Magyarországban — hol jelesen a városi munieipalis tág, szabad kör, azon jó elemek annyi éltető erőt szolgáltathatnak — a most fönálló megye által csak is gátolva jelentkezik; mig végre az anyagi törekvésnek hazánkban csak akkor lehet sikere, ha az ipar minden ágában a munkaszükség egy életképes középosztály fölnevelése által, melyet géperő soha nem pótolhat, födözve leend: addig uraim, ez országban, hol az absolutismus ellen oly sok és igazolt panaszt hallottam, az absolutismus egy más, és nemkevésbé káros nemének csalánfüveit nemhogy irtanók, de fejlődésünk saját kertjében — mirabile dictu — ápoljuk, szorgalmazzuk. Ez tehát t. ház, a mi középosztályunkra nyomasztó, ez azon főok, miért pártolom én a miniszteri javaslatot, mely szerintem ezen czélokat idővel elérheti. Ha valaha tények és a gyakorlat által nagyon is igazolt meggyőződéssel és lelkesedéssel fogok szólani egy ügy mellett, ez a megyének reformja, a szőnyegen levő kérdés. És midőn egy szabadelvű népképviselő testület előtt állok, csak bátorságot vehetek magamnak, nemde igen tisztelt uraim, kérni önöket : fogadják el a miniszteri előterjesztés értelmében a megye átalakulását, (Nevetés a bal oldalon) oldják föl a népeink culturai mozzanataira nehezedő bilincseket. Ne hagyja magát a kormány ezen áldásdús reform terén megingattatni : (Nevelés bal felől) legyen ez a históriának visszacsaló intése, vagy azon reactio, mely itt, ugy látszik, a vörös toll mögé búvik. (Zajos helyeslés jobb felől. Nyugtalanság a bal oldalon.) A XIX. század második felében Magyarországon a kormánynak nem szabad hagyományokkal és egyedül a históriával kormányozni. {Zaj. Bal felől : A muszkavezetők! Halljuk!) Itt áll mindenekfölött uraim a staatssaison. A kormánynak megleend — ugy hiszem — támasza az egész civilisált világban, mi mindenesetre némi serkentés és vigasz az itt hallott és még hallandó téves fölfogások után; különben emlékezzék az igen t. belügyér ur, ha e kérdés bármely stádiumában öt visszariasztó nehézségek lehangolnák, a franczia parlament tagjának, Jerome Dávidnak nem régen mondott azon szavaira: hogy komoly pillanatokban nem kell magát visszataszittatni hagyni, de bátran, őszintén belépni az uj systemába, magasan tartván azt, hogy: a jelen század politikájában a legjobb szövetségesek maradnak a szabad elv és az átalár nos jogérzet. En még egy szócskát volnék bátor hozzá tenni, melyet hazánk megyei szótárában csak ritkán találtam, és ez a ,,rend" szó. (Helyeslés jobb felől.) Még egy kis megjegyzésre volnék bátor a t, ház figyelmét fölkérni. (Zaj a bal oldalon. Elnök csönget.J Méltóztassanak meghallgatni, különben nem ezáfolhatnak meg. (Helyeslés jobb felől. De ha nem értjük! hal felől.) Haliam fölemlíteni, és ha net» tévedek, ismét Debreczen városa igen érdemes képviselője által, — és bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy annyit foglalkozom vele — (Bal felől: Föl sem veszi! Elnök : Kérem ne méltóztassanak közbeszólni!) mondom, haliam fölemlíteni, hogy a régi megye politikai iskolája volt az országnak En ezt soha nem tagadhattam ; de engedje meg az igen t. képviselő ur megjegyeznem, hogy soha sem volt a világpolitikának, és nem iskolája többé azon nézeteknek, melyek egy világpolgárt képeznek jelenleg. Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ha azon iskola az ifjúság részére nem leend az., a minek kellé lennie hajdan, ugy pótolva lesz ez más iskola által, mely a technikai, a nemzetgazdászati, a finaneztudományra, a kereskedelmi mivelődésre, egy szóval a reális tudományokra utal.